És akkor az EU- és NATO-párti, Ukrajnát támogató, Putyin-ellenes romániai párt(nagy)koalíció legkisebbik tagjának vezére előállt a javaslattal: a jövő évi elnökválasztáson a koalíció által közösen támogatandó jelölt ne a pártok elnökei közül kerüljön ki. Ami szép, helyes, nagyon rokonszenves elképzelés.
És felmerült személy neve: egy nemzetközileg jegyzett kutató (volt tanügyminiszter), az ország egyik legismertebb egyetemének rektor-professzora, egy hatalmas műveltségű, szintén egyetemi tanár (volt diplomata), és egy volt pártelnök, akinek Iohannis az elnökjelöltséget, mi pedig Iohannist köszönhetjük.
Ez eddig rendben is lenne, hisz – a tényekkel ellentétben – igyekeznünk kell az EU és NATO párti, Ukrajnát támogató, Putyin-ellenes Románia polgárainak képét mutatnunk. És a kínos igyekezetbe, pont itt csusszant bé a gikszer.
Ugyanis nagyívű, közösségének mindenkori sorsához felelősen viszonyuló államférfi, kötelező módon folytatta volna az ötödikkel. A négy román mellé egy magyart is kellett/illett volna javasolnia. Aki a miénk.
Akinek vezetésével a mostani javaslatot tevő pártelnök, pártja hajdanán hathatósan befolyásolta Romániának az EU és a NATO felé történő elmozdulását. Aki már régen kilépett a politikából, de a romániai politikai- és kulturális elit továbbra is nagy tisztelettel viszonyul hozzá.
És joggal javasolhatta és érvelhetett volna azzal, hogy a MI jelöltünk
– a NATO és az EU elkötelezett híveként – két és fél évtizeddel ezelőtt nemzetközi szinten is feltétel nélkül, hathatósan támogatta Romániának a NATO-hoz és az EU-hoz való (lehetőleg visszafordíthatatlan) közeledését;
– jártas a romániai politikában, hisz romániai magyar politikai alakulat az ő vezetésével jutott a történelem során először kormányzati szerephez – bár ez ma már természetesnek tűnik;
– megválasztásának, de akár jelölésének várhatóan kitűnő visszhangja lenne, sokan felkapnák a fejüket: „hiába, na, találékonyak ezek a románok”;
– eredményesen tud hangot adni a romániai magyarok gondjainak úgy, hogy az a (román) többséget ne zavarja: az aradi Szabadság-szobor kiszabadítása, nyelvhasználati törvény, és sorolhatnánk tovább…
Vajon a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökének miért nem jutott eszébe egy magyart is javasolni? A javaslatot felvezethette volna úgy, hogy akár egy magyar is lehetne jelölt. Adottságait, tudását, tapasztalatát tekintve, ugye nem meglepő, hogy Markó Bélára gondoltunk. Ha nem lenne magyar, akár meg is választhatnák.
Nagy lehetőség, nagy helyzet volt. Magas labda. Leütéséhez nem is lett volna szükség csupán egy iciri-piciri politikai ösztönre. Meg józan észre, ugyebár…
