Napok óta lefoglal, lenyűgöz, megbénít. Nemtok tőle szabadulni. „Tessen” csak megnézni, megcsodálni, gusztálgatni, befogadni, elmélyülve gyönyörködni és közben elemezgetni.
„Napok óta tart a küzdelem, szüntelen…” – Majláth Júlia és Fülöp Kálmán 1967 -es dala zajlik bennem is – szüntelen.
A műalkotás a romániai magyar médiában jelent meg. És mivel kezdi? Hát azzal, hogy
„Románia TILTJA a magyar nyelv és közösségi szimbólumaink használatát. Ez megengedhetetlen.”
Románia soha nem tiltotta a magyar nyelv használatát!
Való igaz, hogy a hatalom 1990-ig módszeresen szűkítette a kisebbségek („együttélő nemzetiségek”) mozgásterét, elsősorban az anyanyelvekét.
1990 után, ha emlékezetem nem csal, pont az RMDSZ igyekezett a nemzeti kisebbségi jogok bővítésének törvényes keretet szerezni. Viszont, ha a vigéc szájából kijövő (netán szájába becsusszantott) szövegecske igaz, akkor három és fél évtized alatt az RMDSZ-nek sikerült betiltatni Romániában a magyar nyelv használatát. És ez tényleg megengedhetetlen.
Mindez ékes magyar nyelven jelenik meg a Romániában kiadott magyar nyelvű sajtóban.
Viszont jelenleg senki és semmi nem „tilcsa” a magyar nyelv (el)használgatását, gyalázgatását. A kiváló, kulturális témákkal foglalkozó, újságíró szerint, a világhírű székely operaénekes nagy operaházak színpadjain „lépik” fel. A Székelyföld „hangja” szerint: „és ez a dal nem múl el soha”. A szintén székely pénzügyi igazgató szerint „a budzsetet transákra defalkáljuk, de csak akkor virájjuk átol, ha az artikolus temejje
megvan”.
A harci helyzetet a plakátról közhírré tevő két kisbíró feje fölött egy hatalmas, (magyar) nemzeti színekben tündöklő lobogó lobog. Ezek szerint az ott, a fejük felett nem magyar nemzeti jel és kép, hanem ciszpadániai köztársaság trikolórja. Értsem tehát azt, hogy a két (zsák)utcai harcos a ciszpadán zászló alatt hadonászik?
A keresztény kultúra állítólagos eltörlésének gondolatkörével az Új Hét már foglalkozott, ezt a tételt most talán mellőzzük.
Hanem vessünk elképedt pillantást a műalkotás balabbik felére. Lentről felfele így szól a mantra: „Véget kell vetni a kettős mércének, el kell érni a teljes körű schengeni csatlakozást.”
A Schengen öveztethez való csatlakozás nem (sem) az Európai Parlament hatásköre. Akkor meg kinek oszt feladatokat a két Európai Parlamenti képviselőjelölt? Táncsak nem a „béketábor” osztrák összetevőjének?
„Ne a bürokraták irodáiban döntsék el, mi legyen az Európai Unió jövője.” Harsogja a kisbíró. A képviseleti demokrác azért alakult ki, mert a bodegában történő eszmecserék nem vezettek eredményre. „Egyébként” a majdnem nyolcszáz európai parlamenti képviselőnek mind-mind irodája és saját stábja van. Ha azokban az irodákban sem dől el
semmi, akkor talán ott kellene kezdeni, jó példát mutatni és megszüntetni a bürokrácia irodáit. Mindazonáltal Ceaușescu kolléga ott ne, az nyolcvanas évek vége felé megjelentetett egy brosurikát: „Participarea maselor laconducerea societății – esență a democrației socialiste” címmel. Mint emlékszünk, a néptömegek közvetlen részvétele nem a szerző elképzelése szerint alakult…
„Az Európai Unió vállalja fel a családok, gazdák, vállalkozások terheinek csökkentését!” – na ezzel aztán tényleg meg tetszettek fogni. Kötelezze az EP a tagországokat? Vagy hogy is lehetne? Megvan! Például az Európai Parlamentben valaki kezdeményezhetné „eztet”. De ki legyen az? És eddig miért nem méltóztatott? Amúgy az EU nagyon is „felvállalja”, kivételesen és régóta támogatja a gazdákat, szinte érthetetlen, hogy pont ezt kérik számon tőle, lásd Közös agrárpolitika: hogyan támogatja az EU a gazdákat? Európai Bizottság – A közös agrárpolitika céljai.
És még van egy: „Több uniós pénz kell … bla … bla… blabla …” – nahát! Máris tudjuk, hogy ki nem javasolta eddig.
Hát ilyen alkalmakkor, mint most is e plakát alkotóira és szereplőire gondolva, elérzékenyülök, mert eszembe jut Imruska, a világ legbutább gyereke, róla a Karinthy Frigyes-humoreszk zárómondata: „Gyerekben ennél butábbat nem láttam. Még felnőttben is ritkán.”
Na, Karinthy mester, itt van a ritka alkalom. Imruska le lett hagyva…