A nyugat-ukrajnai Munkachevo/Munkács elleni orosz légitámadás napja történelmi
fordulópontként kerül be a Schmidt Mária féle, Mihai Roller (Istoria RPR – 1947) fajsúlyú
nemzeti történelem-értelmezésbe. Nevezetesen: Nagy-Magyarországot a brüsszeli
elnyomás/iga alól felszabadító különleges katonai művelet első napjaként. BigHun libérésön déj.
Jelentéktelen adalék, és nem is ide tartozik, hogy 1910-ben, az akkori „törtélmi” (Nagy-)
Magyaroszág részét képező Kárpátalja hatszázötezerkilencszáznegyvenkét lakosából
száznyolcvanötezernégyszázharminchárom, vagyis majdnem harmincegy százalék (30,6 százalék) volt a magyar többség.
De térjünk vissza önmagunk köldökéhez. Mi, romániai magyarok Putyin imádat, covidtagadás, nyugat- és oltásellenesség terén „jobban teljesítünk” Magyarország lakosságánál. Igaz, a Putyin-imádat – egyes megveszekedett transzilván, dollárbalodali libernyákok szerint – nincs teljesen összhangban a Nyergestetőzéssel, meg Fehéregyházazással, na de kis rommagyar tudathasadásunk nem a világ vége. Olyan ez, mint egy imát, egy fohászt, nemzeti imánkat, fohászunkat „szinte szilajul és mindig felemelt fejjel” énekelni.
És most ugyebár, itt van ez a Munkácsevó-ügy. Az ott élők számára vélhetően a NATO és az Európai Unió kívánatosabb mind a háborúnál, mind pedig az Orbán Viktor által nagyra becsült erős (esetükben ukrán) nemzetállamnál. Márpedig Vlagymir Vlagyimirovics az ilyesmitől nyűgös lesz – mármint a munkácsiak, „egyébként” érthetetlen és indokolatlan, NATO- és EU-szimpátiájától.
Jöjjön tehát, a munkácsiak/Kárpátalja szuverenitásának védelmében a profilaktikus légicsapás – kit is kellene érdekeljen, hogy ott magyarok is laknak, tán csak nem Magyarország kormányát? –, majd, miután az oroszok földig bombáztak mindent, és málenkij robotra hurcoltak mindenkit, Nagy-Magyarország északkeleti területeit „felszabadíthatják” a Szalay – Bobroviczky típusú honvédek. És Nagy Magyarország kezdhet újból „kikerekedni”.
Fico és Vucsics is igyekeznek kivívni a szlovák és a szerb nemzetállam szuverenitását. Következő lépésként vajon a Kárpátaljával bővült Magyarország Fico és Vucsics segedelmével a Felvidékkel és Délvidékkel folytatja?
Mellesleg Magyarország egyik kiváló politikusától azt is megtudhattuk, hogy Fehéroroszország és Oroszország az Európai Unió részei: „A Barátság kőolajvezetéket ért ukrán támadás nem más, mint az Európai Unió ellen intézett katonai támadás” – mondá Deutsch Tamás EP képviselő. Netán ilyen kontextusban, hogyan értelmezhető a NATO/EU-hoz csatlakozni óhajtó Ukrajna elleni brutális orosz háború?
Na, de megint eltértünk a fő gondolatmenettől.
Kárpátalja szuverenitása orosz barátság/druzsba (esetleg láncfűrész) általi kivívásának
rémképe előrevetíti az ukrán kapituláció esetén ránk váró, bombák robbanásától fénylő
éjszakát.
Lehet, hogy a Tihanyból belénk hasító visszhang, George Simion, ilyen robbanó-bomba-
megvilágításban már nem is tűnik annyira visszataszítónak?
És majdnem elfelejtettem, az 1916 -os bukaresti szerződésben Nagy Románia nyugati határa Vásárosnaményig tart.
Meg hát lásd alant…
Kárpátokban megfújták a trombitát
Kárpátokban megfújták a trombitát,
Minden anya hazavárja a fiát.
Csak engemet nem vár haza az édesanyám,
Kárpátokban lesz az örökös hazám.
Édesanyám ha fel akarsz keresni,
Kárpátoknak hegyaljára gyere ki!
Megtalálod síromat a kőszikla alatt,
Édesanyám kisírhatod magadat.
Oroszország felé nem tudjuk mi az utat,
Főhadnagy úr mutassa meg az utat!
Megmutatom jó fiaim én is elmegyek,
A jó Isten tudja, ki jön vissza veletek.
Gyertek magyar fiúk kik egyszerre születtünk,
Kik egyszerre kumisz ruhát viselünk.
Mutassuk meg annak a de kutya muszkának,
Nincsen párja sehol az erdélyi bakának.
