Van néhány dolog, ami miatt Crin Antonescu jelöltsége (elnökségéről nem is szólva) borzasztóan szerencsétlennek tűnik. Ezt, sajnos, nagyon kevesen merik tisztán, világosan megfogalmazni.
Vegyük például a zsarolhatóságot.
A konstancai kikötő félig (vagy tán egészen) alvilági figurája, volt államelnökünk sokáig lubickolt a mindenkori román titokszolgálatok és erőszakszervezetek által biztosított oltalomban. Cserébe zsarolható volt, tehát megfelelő a politikai karrierre. A végén ugyanaz az intézmény (a Szekuritáté irattárait vizsgáló) – amely korábban kapásból szavatolta jelöltünk erkölcsi tisztáságát – derűs nyugalommal mutatta fel az akkor már feleslegessé vált briganti erkölcsi tisztátalanságát, azt, amit mindenki sejtett, elég sokan tudva tudtak: hősünk gátlástalan és becstelen besúgó volt. 2024 közepéig az Európai Parlament képviselőjeként működött.
Hermannstadt volt polgármesterét az első elnöki mandátumához vezető választás első fordulója előtt a feddhetetlenségi ügynökség egy korrupciós ügyéért perbe fogta. Akkor már számtalan, hasonló helyzetben levő polgármestert marasztaltak volt el a bíróságok. Kiváló golfozónk perének tárgyalását a még kiválóbb igazságszolgáltatás bátran, minden kockázatot vállalva az elnökválasztás második fordulója utánra időzítette. Nem kellett túl sok ész ahhoz, hogy felfogjuk: a tekintetes és független bíróság az elnökválasztás eredményétől teszi függővé az ítéletet. A frissen megválasztott elnök pedig, törvényes eszközeivel élve, azonnal spec-nyugdíjba engedte a jogállamiság szolgálóját, az engesztelhetetlenül törvénytisztelő bírónőt.
Kérdem én: Crin Antonescut mivel lehet zsarolni? Aha. Értem. Semmivel? Hát akkor nincs kecmec. Érvényesüljön a felfogás, hogy az illető még jelöltnek is alkalmatlan.
A románoknak, merem állítani, többsége hódol a Vasgárda és Ion Antonescu marsall emlékezete előtt. A dél-erdélyi magyaroknak sem a „gárdát”, sem a marsallt nem kell bemutatni, az Észak Erdélyi magyaroknak meg úgyis hiába.
Nos, anno Crin Antonescu – a szenátus elnökeként, mert az is volt, az ország második embere – kezdeményezte a vasgárdista eszmék terjesztését és a vasgárdista „hősök”, valamint a marsall dicsőítését kemény börtönbüntetésekkel sújtó törvényt. (217/2015. július 23.) A vasgárdisták a második világháború után börtönbe kerültek. Romániában kommunista börtönökbe. Minden európai országban ez lett volna a sorsuk. Romániában csak kommunista börtönök voltak. Hát ezért kerültek a vasgárdisták kommunista börtönökbe. Ha a Iași városában végrehajtott tevékenységük eredményeit megörökítő fényképre nézünk, lehet, hogy tényleg kiérdemelték a börtönbüntetést…
1941. június 27-29 között Iașiban tizennégyezer zsidót gyilkoltak meg.
1941-ben Ion Antonescu marsall ilyeneket mondott: „Am să fac o operă de curăţire totală şi de evrei şi de ucrainieni, greci şi găgăuţi, care rând pe rând trebuie să fie evacuaţi din ţară. … Basarabia nu va avea niciun picior de evrei.” („Teljes tisztogatási műveletet fogok végrehajtani a zsidók és ukránok, görögök és gagauzok ellen, akiket sorra ki kell telepíteni az országból… Besszarábiában egy talpalatnyi föld sem lesz zsidó.”)
Ezt glorifikálja Călin Georgescu. A hivatkozott „Antonescu-törvény” alapján ő is, de az AUR égisze alatt fellépő jónéhány közszereplő és sokan, nagyon sokan mások büntetőjogi eljárások nyomán a közéletből kitilthatók lettek volna. De valakik nem tették a kötelességüket.
A Vasgárda (politikai párt) holdudvarában sok jelentős román gondolkodó is csillogott-villogott. Az 1990 előtt a hatalommal békés szimbiózisban élő, 1990 után jeles antikommunistává avanzsált humán értelmiségiek tettek hitet és törtek lándzsát a vasgárdista filoszófosók mellett, Crin Antonescu törvénye ellen. Egy platformon küzd tehát Andrei Pleșu, Dan Puric, az AUR és Călin Georgescu vasgárdista jelvényt viselő badigárgyúi – valamint a Georgescura szavazó és a továbbiakba is rá szavazni óhajtó sok magyar.
Crin Antonescu történelemtanárként, emberként, regáti politikusként szelíd határozottsággal emelte fel szavát és jogszabályát a román történelem egyik sötét időszakának kísértetei ellen. De ha mindezekből még nem derült volna ki Crin Antonescu mindenre való alkalmatlansága, ejtsünk néhány szót a román jogállamiság elleni „puccsáról”, amiről láttunk magyar sorokat…
Az Úr 2012-ik éve július havának 12. napján Romániában az akkori elnök, Traian Băsescu leváltását célzó népszavazást tartottak. Abban az időszakban a megkérdezettek 72 százaléka tartotta úgy, hogy Románia rossz irányba halad. A népszavazáson a szavazati joggal rendelkező személyek 46,24 százaléka jelent meg – a referendum érvénytelen volt. 2009-ben Traian Băsescu mintegy ötmillió háromszázezer szavazattal nyerte az elnökválasztást. 2012-ben több mint hétmillió négyszázezer szavazat mondott igent Băsescu menesztésére, a leadott szavaztok 87,52 százaléka volt ez. Abban az időben az USL, a PSD-PNL Liberális Szocialista Szövetség volt kormányon, a felsőház elnöke (Crin Antonescu) helyettesítette egy hónapig a népszavazás eredményére váró elnököt. Ez volt hát az, amit egyesek „jogállamiság-ellenes puccsnak” neveztek (és neveznek). A megkérdezettek húsz százaléka bojkottálta a népszavazást, a magyarokat is sokan arra buzdították. Végül a leadott voksok négy százaléka volt magyar szavazat! Ergo nem (csak) a magyarokon múlott, hogy Băsescu maradt a helyén, de rajtuk is múlott.
Ma a megkérdezettek 49 százaléka pesszimistán, míg 39 százaléka optimistán tekint vissza arra a népszavazásra. És a választási propagandát illető kérdésekben semmilyen közösségi oldalra nincs hivatkozás. Ennyit a „puccs” utáni állapotokról…
És talán ide tartozik: ha az RMDSZ-nek a PSD-vel, a PD -vel, a PNL-vel való közös kormányzása pozitív és kívánatos, akkor a PSD-nek a P(D)NL-vel való egykori közös kormányzása (az USL „szörnyszövetség”, mint egyik mai kommentátora nevezi) miért lenne elítélnivaló? (Annak politikai és szociális téren elért példátlan sikereiről nem is beszélve…)
Mindent egybevetve, a fentiek fényében, továbbá tekinttel arra, hogy ő semmivel sem zsarolható, ráadásul törvényt alkotott a fasiszták ellen – most már érthető, hogy bármire is miért alkalmatlan Crin Antonescu.