Piciny, ámde annál középkorúbb és középkoribb romániai magyar közösségünk politikai tájékozódó képessége az elmúlt két évtizedben is harmonikusan igazodott huszadik századi nemzeti hagyományainkhoz.
Előbb Băsescura, később Iohannisra szavazott kézzel-lábbal, már az elnökválasztás első
fordulójában. Az RMDSZ „feje” fölött. Ezzel is csökkentve „a romániai magyar érdekképviselet” nem létező mozgásterét.
Oszt utána mindkét vigéc szemrebbenés nélkül verte orrba a rá szavazó magyarokat. Iohannis rezzenéstelen arccal, de annál nagyobb élvezettel fosztotta meg állami kitüntetésétől a – tőle függetlenül, az RMDSZ ellen pásztorkodó – lelkészt. „Ionopot pészédé”!
Nota bene, mindkét esetben, az elnökválasztás második fordulójában klassz kis
közösségünk nyugodtan szavazhatott volna, a kebelét fűtő „nerzeti érzület” szerint. A
választások kimenetelét nem befolyásolta volna. Ellenben a romániai magyarok nevében elő lehetett volna adni, legalább Băsescu esetében, a „nekünk köszönheted” kezdetű választási szappanoperát. (Iohannis mindkét alkalommal olyan fölényesen nyert, hogy a soványka öt magyar százalékra nem volt szüksége.) Így viszont mi már az első fordulóban, lihegve, bepusziltunk. Maximum, utólag, Iohannis kitörölte a magyar százalékokkal a magyar puszik helyét…
Most meg azt mondják feleim, hogy Crin Antonescuban nem bíznak. Illene talán az Úz
völgyében egy ilyen hangvételű székely népgyűlést is tartani. Románul. Hogy Victor Ponta, George Simion és általuk maga CG is értesüljön, miszerint nem Antonescuban, hanem bennük bízunk.
Szóval, mivel küsded romániai magyar közösségünk jelentős része nem bízik Crin Antonescuban, ebből lehet tudni, hogy ő a legjobb.
QED
Rovat: VÉLEM ÉN