Minap a románok kiugrása nekünk, magyaroknak megint csak jól „béakasztott”. Mikor már-már úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van, szavazatainkkal (de azok nélkül is) az oroszbarát, EU- és NATO ellenes, Isten-család-haza felkiáltással menetelő új vasgárdisták legitim módon veszik át a teljhatalmat Romániában, hát nem megint kiugrottak? Teljesen váratlanul és az utolsó utáni pillanatban.
És mi ismételten itt maradtunk, a hoppon, határon túli magyar testvéreinkkel közös platformon, Kirill pátriárkát támogatva. Hisz a neo-vasgárdizmus eltörpül a többi, már felsorolt jótulajdonság mellett. És a romániai magyaroknak fele harmonikus egyetértésben a románok egyharmadával a vasgárdát, Corneliu-Zelea Codreanu és Ion Antonescu marsall manifeszt követőit juttatná hatalomba. De erről kicsit később.
A délszláv háború idején megdöbbenést okoztak a háborúba induló szerb fegyvereseket megáldó görögkeleti papokat ábrázoló fényképek. („Szrebrenyica”, „Szarajevo” is a délszláv háború történetei.) Manapság a lenyűgöző szovjet-orosz titkosszolgálati múltú, moszkvai görögkeleti pátriárka, aki Ukrajna esetében „szent” háborúról beszél, határon túli magyar testvéreink gondoskodó védelmét és a mi feltétlen rokonszenvünket élvezi. Változnak az idők. Talán a romániai magyarok segítségével a román görögkeleti egyház rövidesen visszatér szláv gyökereihez, és a moszkvai ortodox kupola alatt, teljes
egyetértésben pravoszláv testvérekkel, a romániai magyarság is nyugodalmat lelhet. (Lehet, hogy nem pont ezt akartam mondani?)
De nem erről akarok most papolni.
A Reuters riporterébe fagyott a sz…usz midőn a romániai magyarok jelentős része (több, mint fele) által is kedvelt államelnök-jelölt így szólt: „Covid vírust látott? Nem látott? Na látja? Covid nincs is.” Ugyanazzal a megfellebbezhetetlen gondolatmenettel folytatom: Nanocsippeket látott már valaki? Nem látott? Na látják? Azét nem látják, mert a pandémia idején a covid elleni védőoltásokba rejtették, mostanság már a
palackozott vízbe rejtik. Ionesco ilyenkor pironkodva elrejtőzik. Mi pedig vonulunk konfirmálni meg elsőáldozni.
A pandémia idején a romániai (tömb)magyarok élen jártak covid tagadásában és oltásellenességben. A csíksomlyói búcsún látható vörös színű tísörtök (T-shirt, atlétatrikó, ha minden igaz – a szerk. megj.) fehér felirata, mint cseppben a tenger, a szervező egyház jóváhagyásával mutatta fel országnak-világnak a tudományhoz és a magyar nyelvhez való viszonyunkat: „A BOLDOGSÁGOS SZEPLŐTLEN SZŰZ KÖZBENJÁRÁSÁBAN A SZENTHÁROMSÁG OLTALMAZ, NEM A VAKCINA”. (Hahóóó! Csíksomlyóra áhítattal zarándokló, magyar nyelv- és irodalom tanárok!) De volt a fészbukon oltásellenes evangéliumot hirdető református lelkipásztor is, nem is egy.
A romániai magyarok körében tobzódó covid-tagadásról és oltásellenességről a rommagyar elit nem vett tudomást. Pedig nem múló jelenségről vagy véletlen bakiról volt szó, már akkor sem. Három évtizednyi következetes munka eredménye volt az! Tény volt. „Határozottan állíthatom, hogy: tény, tény, tény.” S mint ilyent, derék elitünk nem vette tudomásul. Mi több, a szokásos bátor óvatosságról bizonyságot téve, igyekezett a „népi mozgalom” lendületét szavazat-optimalizálásra felhasználni. Persze, az elit nagyobb része meggyőződésből is covid-tagadó és antivaxer. Mert, direkt, „a népből vétetett” – kikerülve a tudásszerzéssel, művelődéssel, vagyis kikupálódással járó terhes és fölösleges kitérőket.
Vissza tehát a neo-vasgárdizmushoz. Csíkzsögödi szomszédjaim kivétel nélkül, a fehér lovon mutatkozó, isten által (nem kétséges, hogy ránk) küldött jelöltre készültek a második fordulóban szavazni. Mondom nekik: vasgárda. Reakció semmi. Politikai gyilkosságok, zsidóellenes pogrom – Băneasa –i vágóhíd rémségei: Reakció semmi. Csíkszentdomokos (tizenkét ádozat), Szárazajta (tizenhárom áldozat): passz. Különben is az egyik Felcsík a másik Háromszék, mi közünk „hezzájuk”.
Nekünk CéGé kell.
Magyarán: a széki identitástól átitatott, „hagyományos székely jövőt” építő átlag-magyarembernek halovány pót-segédfogalma nincs ezekről a vasgárdistás történetekről. Annál több az EU, a NATO és stb. káros voltáról.
Ha ezek a „regáti” álnok románok megint nem ugrottak volna ki, végre önérzetes magyaremberként, emelt fővel vághattuk volna szemébe a rothadó Nyugatnak, ahova dolgozni járunk, január elsejetől, sokkal könnyebben, ahonnan a bs-faktor alóli kikászálódásunkhoz pénzt kapunk, szóval rothadó Nyugatnak önérzetesen szemébe vághattuk volna „Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk!” (A „bs-faktor” a béka ülőgumójára való enyhe célzás.)
De nincs még minden veszve. Hiába ne reménykedjünk. Lesznek még Romániában elnökválasztások.
Talán akkor markánsabban megmutatkozhatunk. Már az első fordulóban.
Mert nekünk Mohács már nem elegendő. Nekünk CéGé kell! Mi CéGé –(re)s magyaremberek akarunk lenni!
Rovat: VÉLEM ÉN
