A latin ‘veto’-t (‘nem engedem’, ‘megtiltom’) ötszáz évvel időszámításunk előtt, a Római Birodalomban alkalmazták először, eredetileg a néptribunok joga volt e szóval megsemmisíteni a szenátus határozatát.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa (nukleáris fegyverekkel rendelkező) állandó tagjai bő kétezer évvel később szintén vétójogot kaptak a BT határozatai kapcsán.
Az Európai Unióban az egyhangúság – vagyis az, hogy az EU tagállamainak egyet kell
érteniük egymással – a Tanácsra vonatkozó szavazási szabályok egyike. A Tanácsnak
egyhangúan kell szavaznia több olyan szakpolitikai területen, amely a tagállamok véleménye szerint érzékeny.
Az érzékenynek minősített, korlátozott számú szakpolitikai területek tekintetében az
egyhangú szavazás alkalmazandó:
– adózás;
– szociális biztonság vagy szociális védelem;
– új uniós tagállamok csatlakozása;
közös kül- és biztonságpolitika (KKBP), beleértve a közös biztonság- és védelempolitikát
(KBVP) is;
– operatív rendőrségi együttműködés a tagállamok között.
A Lisszaboni (EURÓPAI UNIÓRÓL SZÓLÓ) Szerződés szerint „Saját határain belül az Európai Unió – többek között – óvja a kulturális és nyelvi sokszínűséget”. De itt és most nem az RMDSZ EU-val kapcsolatos vaskos „mellébeszéléseivel” foglalkozunk, hanem a Szerződés V. címében rögzített „AZ UNIÓ KÜLSŐ TEVÉKENYSÉGÉRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK ÉS A KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKÁRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK”-hez való Kárpát-medencei magyar viszonyulással. A Szerződést a tagállamok vállalták, és aláírásukkal szentesítették a vállalást.
Ezzel szemben egy részletes elemzés szerint „Az elmúlt hat évben Magyarország adta le az uniós külpolitikai vétók hatvan százalékát, míg a többi huszonhat tagállam osztozik a negyven százalékon. A valós szám még kisebb, mert az országok jelentős része nem használja a csodafegyvert. Nincs szüksége rá, mert érdekeit másként is tudja érvényesíteni az EU-egyeztetések során. A hírekbe is bekerülő rendszeres magyar blokk tehát kevésbé az erő, inkább a gyengeség jele: annak beismerése, hogy más módon Magyarország már képtelen befolyásolni az EU külpolitikáját.” Sok kicsi vétócska, idegekre megy…
Nemrég Litvánia külügyminisztere, finoman szólva, markáns kijelentést tett: „Majdnem
minden megbeszélésünket, az EU valamennyi döntését egyetlen ország blokkolja.
Szisztematikus törekvésnek kell tekintenünk ezt minden olyan erőfeszítéssel szemben,
amelynek célja, hogy az EU-nak jelentős szerepe legyen a külügyekben. … Ezzel már nagyon-nagyon messzire ment. Közösségként meg kell találnunk a módját, hogy ezt megkerüljük.” A legkeményebb megállapítás az, hogy Magyarország vétóit „szisztematikus törekvésnek kell tekintenünk”.
Mindazonáltal a magyarok nemcsak a vén kontinensen tűnnek ki békeszeretetükkel, hanem, immáron, világszinten is.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése 84 igen, 64 tartózkodó és 19 nem
szavazattal nemrég a srebrenicai népirtás áldozatainak emléknapját létrehozó határozatot fogadott el, a Srebrenicában és környékén a boszniai szerbek által a bosnyákok ellen végrehajtott, több mint nyolcezer halottat követelő, 1995-ös mészárlás kapcsán. A Közgyűlés döntéshozatalában nincs vétózás.
A glóbusz béketáborának tizenkilenc tagja: Antigua és Barbuda szövetségi alkotmányos monarchia, Fehérorosz (Belarus) Köztársaság, Kínai Népköztársaság, Comore-szigeteki Unió szövetségi köztársaság, Kínai Népköztársaság, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea), Kongói Demokratikus Köztársaság, Dominikai Köztársaság, Eritreai Állam, Szváziföldi Királyság, Grenada, Magyarország, Mali Köztársaság, Naurui Köztársaság, Nicaraguai Köztársaság, Oroszországi Föderáció, São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság, Szerbiai Köztársaság, Szíriai Arab Köztársaság. Mint láthatjuk, „az Anyaországunk” igen előkelő társaságban küzd, harcol, tesz-vesz a „világbékéért”.
Magyarország külügyminisztere Marosvásárhelyen, az RMDSZ választási kampányában
kijelentette, hogy „szorosabbá fűzzük a magyar kormány és az RMDSZ közötti
együttműködést”.
Mivel ezen a szinten (kormány, etnikai párt) azonos súlycsoportban tevékenykedő szereplők szokták szorosabbra fűzni a dolgokat, felvetődik a kérdés: melyik félnek sikerült a másik szintjét elérni? Az RMDSZ-nek Magyarország kormányáét, avagy fordítva?
Na de addig is, amíg valaki megfejti a rejtélyt, Magyarország kormányának egyik oldalán ül a béketábor tizennyolc tagja, másik oldalán pedig az RMDSZ. Így lett a romániai magyarság az anyaország és az RMDSZ testvértelepülési kapcsolata révén a (világ)béketábort erősítő legújabb elem.
