Egy szép májusi napon, Európa Napján, mi romániai magyarok, azon kaptuk magunkat, hogy szembekerültünk a magyar nemzeti érdekkel.
Azon a szent napon „a magyar világ egyik spirituális központjában”, „a felújított tihanyi bencés apátság átadó ünnepségén mondott nagyívű beszédet Orbán Viktor, és üzent Romániába is”. Ne tessen röhögni! Ezt címet nem Nicolae Ceaușescu egyik beszédéről írták ezerkilencszáznyolcvanvalahányban talpnyaló romániai magyar aparatcsikok, hanem a budapesti HírTV 2025. május kilencediki oldalán jelent meg. (Vajon a HírTV -nél tudja valaki, hogy ki volt Nicoale Ceaușescu? És az vajon tudják, hogy akkori pártsajtó milyen jelzőkkel illette „a Kárpátok géniuszának, népünk hőn szeretett fiá”-nak beszédeit?)
Szóval 2025. május 9. (Európa Napja) a dátum, amikor Orbán Viktor szentesítette a romániai magyarság mint romániai országos politikai szereplő megszűnését. Elég hosszú, tekervényes, sok buktatóval járó folyamat megkoronázása volt az a pillanat. De nem logikátlan és várható is volt. Csak mi, szokás szerint, Strutz kollégához asonlóan
jártunk el.
A szlovákiai és az ukrajnai magyarság ilyen (országos/regionális) jellegű aspirációit Orbán jóval korábban felszámolta. E két ország nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét. Vagyis Orbánnak és a FIDESZ-nek nincs esélye e két országban, a kettős állampolgárság révén, „külhoni szavazatokat” vásárolni. Szerbiában gond nélkül sikerült családi vállalkozássá alakítani az ottani magyar közösség képviseletét.
Most jött el a romániai magyarok elrendezésének pillanata. Különben is, át lehetett volna telepedni az édes jó Anyaországba. Magára vessen, aki nem így cselekedett.
“Erős és sikeres nemzetállamok nélkül nem lesz erős Európa”, jelentette ki évekkel ezelőtt Orbán Viktor.
Nemzetállam csak egyféle van: mégpedig (többek között) a nemzeti kisebbségek létét tagadó. Vagyis Orbán Viktor és Magyarország velünk (utódállamokban élő magyarokkal) szemben az „erős nemzetállamok” (román, szlovák, szerb, ukrán) mellett kardoskodott.
Számunkra ez már súlyos, intő jel kellet volna hogy legyen. Hisz 1990 előtt éppenséggel egy „erős nemzetállam” türelmetlensége veszélyeztette nemcsak identitásunkat, de létezésünket is. 1990 után pedig pont az erős nemzetállam szorításán igyekeztünk lazítani. Számunkra, romániai magyarok számára Románia mielőbbi NATO és EU csatlakozása létfontosságú volt, mert
– NATO-tagként minimális szinten kellett tartani a nemzetállamok közötti viszályokat (lásd török-görög feszültségek) és ennek következményeként a nemzeti kisebbségekkel szembeni nemzetállami türelmetlenséget, és ehhez kapcsolódva
– az EU kelet-európai bővítése előtt léptek életbe a „koppenhágai kritériumok”, amelyek az akkor még érvényes nemzetközi jogrend, az alapvető emberi jogok alapján a
kisebbségek számára is élehetőbb körülmények létrehozását jelentették.
A mindannyiunkat rettegésben tartó (román) nemzeti zászló mellé felkerült egy másik, nem román zászló is: a kaszárnyákra a NATO, a közintézményekre az EU zászlója. Ez az „erős nemzetállamok” szorításának enyhülését is jelentette.
Ugyanakkor az RMDSZ- és rengeteg más FIDESZ-kitaláció számára a román veszélyre való hivatkozás mindig a legkézenfekvőbb és eddig a leghatékonyabb mozgósítást szolgáló eszköz volt és maradt.
„Odaát”, határainkon túl is dúl és dúlt a harc, védekezés stb. A FIDESZ romániai kirendeltsége, az RMDSZ is az indulatok, félelemek felkorbácsolását használta választási kampányaiban. Itt is, ott is a „magyaremberek” érdekeiért szálltak harcba a vitézek. Csakhogy mást jelent magyarellenesnek lenni Magyarországon és mást jelent Romániában. Magyarorszáon magyarellenes az, aki nem Orbán-hívő. Romániában magyarellenes az, akinek célja a „Kifelé a magyarokkal az országból!” nemkülönben „a Dnyesztertől a Tiszáig fogják a cókmókjukat, és tűnjenek el a magyarok!” gyakorlati megvalósítása.
A fociultrákat mozgató George Simion az Úz völgyi magyar katonai temető körüli botrányokkal („Kifelé a magyarokkal az országból!”, „Bravó Románia”, „Krisztus feltámadott!”) alapozta meg jó románemberi hírnevét.
„Az én iránytűm a magyar nemzeti érdek.” – díszeleg Orbán Viktor fb-oldalának legtetején. George Simionnal kapcsolatban pedig „nagyívűen” közli országgal-világgal, „határainkon innen és túl”, hogy „teljesen egyetértünk”, hogy „számítanunk kell egymásra”.
Érthetőbben: Orbán Viktort minden cselekedetében „magyar nemzeti érdek” vezérli. Vagyis Orbán Viktor Magyarországának George Simionnal való összeborulása nem más, mint „magyar nemzeti érdek”. Ez az a pillanat amikor a Romániában eddig magyarellenességként számon tartott megnyilvánulások helyét átvette a Magyarországon Orbán Viktor által értelmezett „magyarellenesség”. George Simion pedig azonnal reagált is: „Köszönöm a nagyszerű üzenetet, Orbán Viktor!”.
A tihanyi nagyívű echó megszólalása előtti napon a romániai magyar egyházak közös választási felhívásban fordulnak híveikhez:
„Egyházaink híveit arra kérjük, hogy 2025. május 18-án hiánytalanul vegyenek részt a második választási fordulóban, és szavazatukkal támogassák azt az elnökjelöltet, aki figyelembe veszi minden állampolgár – így a mi közösségünk – jogait, értékeit, és hozzájárul a békés együttéléshez. … Az erdélyi magyar nemzeti közösség jövője szempontjából és egyházaink zavartalan működéséhez, akárcsak a román testvéreinkkel és más nemzetű polgártársainkkal való békés és egyenrangú együttélés érdekében ez létfontosságú”.
Vagyis, a romániai magyar egyházak vezetői közül senki nem tudta, nem sejtette, hogy merre fejlődik „a magyar nemzeti érdek”. De az RMDSZ is a totális Simion- ellenességre – „veszély, védekezés” – hegyezte ki kampányát, mert ott se volt senkinek fogalma a zsigeri „magyar nemzeti érdek” mibenlétéről.
A Tihanyból echóként felénk szálló, evés általi próbára kész puding úgy „vágta” orcán a társaságot („egyházaink”, RMDSZ), mint Josét, a malájt, Fülig James balkeze. Számunkra a tihanyi beszéd káprázatos. És vitán felül káprázni kezdett a szemünk, fülünk, egyebünk. Azután magunkhoz tértünk és zsigerből, egy emberként, pardont nem ismerve, bátran, egyenesen vakmerően, szokásainkhoz híven … hallgatni kezdtünk. Néhány kivétel, de nem több mint öt, azért akadt.
Illetve nem egészen, mert az RMDSZ szóvivője, a mindannyiunk által nagyra becsült, kedvelt, kolozsvári hochentellektüel szerint Orbán Viktor nyilatkozata nem mond ellent a szövetség Simion-ellenes álláspontjának.
A románok viszont kiakadtak és satuba fogták Kelemen Hunor pudingját. Orbán Viktor nem számolt vele vagy alulértékelte a NATO- és EU-közeliségben érdekelt román politikai elit még meglévő erejét, hatalmát. Kelemen Hunor kénytelen volt Orbán Viktort telefonon zavarni.
Orbán azonnal leszögezte: „Magyarországról semmilyen módon nem kívánjuk befolyásolni a romániai elnökválasztást.” Ebből következik, hogy nagyon is befolyásolni akarta romániai magyar híveit. Mint ahogy tette máskor is. Meg tette Szerbiában, Szlovákiában, Horvátországban.
Kelemen Hunor szegény meg kénytelen egyre vadabbul George Simion ellen kampányolni. Ugyanis olyan nincs, hogy a FIDESZ romániai kirendeltségének ügyvivője szembemenjen a szindikátus keresztapukájával. Orbán ennél kisebb függelemsértéseket is megtorolt.
Ha George Simion Románia elnöke lesz, akkor Kelemen Hunor repülni fog. Mint bús Kárpáti turul. Mert az embernek egy-egy politikai döntés után, mintha szárny nőne. Kelemen helyére van pályázó szép számmal. Hisz egy Simion féle, Orbán Viktorral összeölelkező román rendszerben nem elképzelhetetlen, de szokatlan lenne a nemzeti egységkormányban megjelenő RMDSZ.
Ha nem Simion nyer, Kelemen Hunor és az RMDSZ akkor marad a porondon, ha a román politikai elit úgy látja jónak.
Addig is George Simion vehemensen védi „a magyar nemzeti érdeket”.