Mindenekelőtt tisztázzuk: a Partium és Bánság nem részei Erdélynek. Vagyis ha erdélyi magyarságot mondok, akkor ebbe nem értődnek bele a Partium és a Bánság magyarjai.
Az 1920-tól tartó időszakban romániai magyarként (közösségként és egyénileg) a NEMZETÁLLAM minden elképzelhető és elképzelhetetlen jótéteményéből részesültünk. 1920 előtt a nemzetállami körmösöket nem mi kaptuk.
1990. július 11. után (akkor jött létre Romániában az „Alkotmányozó Gyűlés”) a nemzetállami gyűlölködés és gyalázkodás legjelentősebb helyszíne a Parlament lett. (Félreértés ne essék, a román Parlament.)
És eljött 1991. november 11. És Románia új alkotmányára* egyénileg, élőszóval voksoltak a parlament tagjai. És 1990 után a romániai magyarok soha nem voltak összetartóbbak, mint azon a szent napon, amikor az RMDSZ szenátorai és képviselői egyemberként mondtak NEM-et a NEMZETÁLLAM-ot statuáló cikkelyre.
Manapság az RMDSZ az akkorinál jobban képviseli a ”magyaremberek” érdekeit. Keményebben, markánsabban bólogat az „erős és sikeres nemzetállamok” Európájára, mint bárki gondolná. Következő lépésként remélhetően elsőként terjeszt elő a szuverenitásvédelmi törvénycsomagra vonatkozó javaslatot. A parlamentben. A bukarestiben. Azért, hogy eredendő bűne kegyelmesen feloldódjon.
*ROMÁNIA ALKOTMÁNYA
(Románia alkotmányának teljes szövege magyarul.)
I. cím: Általános elvek
1. szakasz – A román állam
(1) Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam