A (magyar) Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára és miniszterhelyettese, 2025. szeptember 27-én, a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetében azt mondta, Magyarországnak az első világháború végén két lehetősége volt: vagy felveszi a fegyvert és kollektív öngyilkosságot követ el, vagy megállapodik a béke feltételeiről, még ha ez az ország területének kétharmadának elvesztésével jár is. A KüKüM káprázatos államtitkára (és miniszterhelyettese) szerint az akkori kormány meghozta az egyetlen észszerű, de tragikus döntést, hogy legalább az ország egyharmadát megtartja, nem áldozza fel az egészet.

„Fájdalmas volt? Persze, hogy fájdalmas volt. Most Ukrajnának a területei ötödét kellene feladnia. Nem akarom megmondani, hogy mit csináljon Ukrajna, csak azt mondom, hogy a mi tapasztalataink alapján a béke néha fájdalmas. A kérdés az, hogy mi a fontosabb az ország életképességének a megőrzése, vagy ragaszkodni néhány ezer négyzetkilométerhez.”

Nos, látjátok feleim? Lerántódott végre a vizes lepedő a meztelen igazságról (a bölcs, nagyívű, békepárti budapesti döntésről), mely igazság most vakítóan világít.

Nagymamáim és nagytatáim (kettő – kettő mindegyikből) az eljövendő anyaország – a döntés pillanatában mostoha-anyaország – briliántos judíciumának következtében váltottak országot.
E történelmi megnyilatkozásig (2025. szeptember 27.) sokan voltak téveszmék áldozatai. Ímhol a tudatlanság, tájékozatlanság három robajló példája.
– Kövér László, Magyarország parlamentjének elnöke, 2021. június 3-án: A trianoni történetünk – akár száz esztendő után is – azért érdemes a folyamatos értékelésre és
értelmezésre, hogy utódainkkal – gyermekeinkkel és unokáinkkal – soha többé ne történhessen meg az, ami elődeinkkel – dédszüleinkkel és nagyszüleinkkel – történt a XX. század elején, és ami aztán Trianonban teljesedett ki, és akár így is összegezhető: „Megszámláltattál…„ – „És híjjával találtattál…” – „Darabokra szaggattatol…”
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, 2020. június 3-án:
„Felejteni nem lehet, felejteni nem szabad, felejteni nem tudunk és nem akarunk.
… Trianon örök seb, Trianon magyar stigma, Trianon ma is küldetés.”
– Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke 2024. június 4-én: „104 évvel ezelőtt kegyetlen, irgalmatlan, igazságtalan diktátumot kaptunk a nyakunkba, június
4., a magyar nemzet elleni gyilkossági kísérlet napja”

George Simion, akivel Magyarország miniszterelnöke a nemzetek (értsd „erős nemzetállamok”) Európájának kérdésben teljesen egyetért, 2025. jún. 4-én: 1920. június 4-e „nem egy átlagos nap volt”, hanem az a pillanat, amikor „az egész világ
kénytelen volt elfogadni egy olyan nép igazságát, amely hittel teli szívvel harcolt”
George Simion közleménye szerint Románia nem kért szívességet a nagyhatalmaktól, hanem igazságot – és azt végül meg is kapta: „nem azért, mert a nagyhatalmak szívességet tettek nekünk, hanem mert az igazságot nem lehetett tovább figyelmen kívül hagyni.” „Trianon nem Magyarország büntetése volt. Az igazság pillanata volt. Magyarország csak azt veszítette el, amit erőszakkal elfoglalt. Mi visszaszereztük, ami már a miénk volt, vérrel és akarattal.”

    Hát itten akkor kéremszépen teljes a homályba burkolódó zavarodás. Összefoglalva:
    1. A magyar kormány döntése volt a Magyar Királyság területeinek kétharmadáról lemondani – a (magyar) Külgazdasági és Külügyminisztérium (KüKüM) államtitkára és miniszterhelyettese szerint
    1. a. „Megszámláltattál…„ – „És híjjával találtattál…” – „Darabokra szaggattatol…” – a magyar országgyűlés elnöke szerint
    1. b. „…Trianon örök seb, Trianon magyar stigma…” nemzetpolitikáért felelős magyar
    miniszterelnök-helyettes szerint
    1. c. „… magyar nemzet elleni gyilkossági kísérlet … kegyetlen, irgalmatlan, igazságtalan diktátumot kaptunk a nyakunkba – Magyarország miniszterelnöke szerint.
    2. „Trianon nem Magyarország büntetése volt. Az igazság pillanata volt. Magyarország csak azt veszítette el, amit erőszakkal elfoglalt.” – Orbán Viktor legnagyobb román híve és tanítványa szerint.
    Akkor kérdezem nagy-nagy tisztelettel: hogyan lehet „örök seb”, „a magyar nemzet elleni gyilkossági kísérlet”, önként meghozott „ésszerű” döntés? Ha mégis hirtelen önként meghozott „ésszerű” döntés volt, akkor miért titkolták ennyi ideig?
    Igen sikkes a KüKüM államtitkárának és egyben miniszterhelyettesének az a kijelentése, mely szerint Magyarország lehetősége volt, hogy „megállapodik a béke feltételeiről”. Eddigi ismereteink alapján ez a közlés kissé merésznek tűnik. A KüKüM államtitkárának és egyben miniszterhelyettesének bámulatos eszmefuttatásáig úgy tudtuk, hogy Magyarország egy pillanatig sem volt abban a helyzetben, hogy a győztesekkel bármiről megállapodjon.
    Lehet, hogy mégis a magyar országgyűlés elnökének és George Simionnak van igaza?