Csutak István: Ha még egyszer azt üzenik…

Az utóbbi időben többször is kommunikáltunk, az RMDSZ meg én. Olyan meghitt, bensőséges hangulat kezd úrrá lenni kapcsolatunkon, hogy már-már zavarbaejtő.
Kezdődött azzal, hogy felhívott „a polgi”. A múltkorjában nem tisztáztam, hogy ki ő. Hát „a polgi”, kérem tisztelettel, nem más, mint Csíkszereda polgármestere, akit nyilvánosan „a polgi”-ként emleget az egyik alpolgármester. Gondolom, a nacssasasszony az illem, a protokoll és nem utolsó sorban a jóérzés szabályai szerint jár el, ergo nekem is illendő alkalmazkodnom.
És akkor már azonnal be kell vallanom, hogy valójában Robot Polgi hívott fel, mobiltelefonon. Nem igazán tudnám megmondani, hogy miről lett volna alkalmam „a polgi”-val „beszélgetni”, mert a hívást azonmód bontottam, a hívó számot pedig letiltottam.
Néhány hét múlva Robot BéBéBé hívott mobilon, ő már megyei jelöltként. Ez a jó kis beszélgetés is füstbe ment, mert ugyanúgy jártam el, mint Robot Polgival.
Aztán „két és fél héttel a választások előtt” robot emailt kaptam, magától a robot RMDSZ robot elnökétől. Én bizony. És nem is akárhova, de saját email címemre.
Óvatlan voltam, belepillantottam szövegbe. És derülni kezdtem. Tényleg!
Ilyen arcátlan csúsztatásokkal, ennyire bestiális füllentésekkel, mint amilyenek az elnök úr levelében fellelhetők, ritkán adatott meg találkoznom. A teljesség igénye nélkül hadd mazsolázzak a gyöngyszemek között. (Ha ez nem képzavar.)
Egy indító gyöngyszem szerint „Amikor 2007-ben az Európai Unióhoz csatlakoztunk, azt mondtuk, hogy őshonos nemzeti kisebbségek európai szintű jogvédelméért fogunk harcolni.” Szorgalmasan kerestem a Románia EU csatlakozásának idején közzétett nyilatkozatokat. Sehol semmi. Persze jól elrejtve valahol attól még lehet… Az RMDSZ honlapjának román nyelvű változatában az őshonos nemzeti kisebbségek európai szintű jogvédelméről ezt találtam: „MISIUNEA UDMR În ultimii 30 de ani, ne-am stabilit două obiective majore. În primul rând, să creăm statul de drept și instituțiile sale. Al doilea obiectiv a fost integrarea României în comunitatea euroatlantică, lucru care s-a
realizat prin aderarea la NATO și la Uniunea Europeană.”
A román parlament Románia tizenöt éves EU-tagságáról megemlékező ünnepi ülésen az RMDSZ jó kis megjegyzéssel rukkolt elő „Az RMDSZ üdvözli az Európai Unió Tanácsának francia elnökségét és különösen Franciaország erőfeszítéseit az európai hadsereg megerősítésére és fejlesztésére vonatkozóan, amely ugyan nehéz, de szükséges projekt.” Ajaj! Nesze neked békeharc, békemenet, békeügetés.
De ne komolytalankodjuk el a dolgot, mert nem véletlenül kaptam a levelet. „Két és fél hét van a választásokig, ha a következő időszakban meggyőz három olyan embert, aki még nem döntötte el, hogy elmegy-e szavazni, akkor elegen leszünk!” Ha nem is kettő és fél, de legalább két olyan csillogó lehetőség kínálkozik, amelyeket az elnök úr és társai kihasználhatnának.
Az egyik lehetőség: az RMDSZ által birtokolt, EuroTrans(ylvania)-ból EuroTrans(portingg)-á „avanzsált” kiegészítő demokráciaközpont áldozatos munkásságának nyomán Magyarországon jelentős számú magyar–román kettős állampolgár él, küzdve küzdve az én jogaimért. Nos, ezeket a kettős állampolgárokat kellene arra biztatni, hogy menjenek el a Románia budapesti nagykövetségére, és ott szavazzanak az RMDSZ-re. Ez persze áldozattal is jár, hisz a szavazás idejére szüneteltetniük kell az értem való küzdést. Az EuroTrans Alapítvány szerint: „A romániai magyarok több mint fele igényelte a magyar állampolgárságot”. Ezek közül nagyon sokan életvitelszerűen tartózkodnak Magyarországon. És sokkal többen vannak, mint az általam meggyőzendő három ember…
[Az, hogy a Fideszre (vagy más magyar pártra) és ugyanakkor az RMDSZ-re szavazzanak, sajnos nem lehet. (Vagy megoldható? Mert különben olyan, mintha a Fidesz – vagy más magyar párt – szavazatokat venne el az RMDSZ-től…) – u7 szerk.]
A másik lehetőség, szorosan kapcsolódik az előbbihez. A T. Ház (Magyarország parlamentje) elnöke leemeli a T. Ház homlokzatáról a székely zászlót, a kócsagtoll helyébe illeszti, és maga mögé felsorakoztatva vezeti a Thököly út 72. számhoz, a Transzilván exportból származó, értem küzdő ottani notabilitásokat (az NSK elnökét,
a PIM igazgatóját és egyben a MNM főigazgatóját, a Kárpát-medencei tehetséggondozó Nonprofit Kft. alapítóját, a FIDESZ – RMDSZ bukaresti Elnöki Hivatalát is megjárt – alelnökét egyben EP képviselőjét stb., stb.), járjanak elöl az RMDSZ-re leadott szavazatukkal, a szavazófülkében büszkén énekelve: „Édes Erdély itt vagyunk …” Érted…