A székelyudvarhelyi Tamási Áron bentlakásának közvetlen irányításáról nincs nyilvános adat. Annyit lehet tudni, hogy „A diákotthont a Tamási Áron Gimnázium működteti, elsősorban az iskola diákjai számára.”
„,,Csak annyit tudunk, hogy napok óta munkálatok folynak az épület körül, egy nagyobb árkot ástak az épület alatt és mellett, és két-három napja a gyerekek szóltak, hogy a falak megrepedtek.” – nyilatkozta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök.
Tehát a tragédia előtt két-három nappal szóltak a gyerekek. Valószínű, hogy a bentlakást felügyelő pedagógusok/gondnok tudott a falak repedéseiről. Nem tudni, hogy az információ eljutott vagy sem a bentlakást „működtető” intézmény igazgatójához. Az viszont világos, hogy az „működtető” intézmény igazgatója, a munkálatok tájékán nem járt, hisz különben a gyerekek neki is szóltak volna.
Azt tudva tudjuk, hogy a hal feje felé vezető hierarchikus felépítmény csatornáin felfelé: a helyi autonómia jegyében az iskolát működtető polgármesterhez, illetve, a 2004. évi restitúciót követően, a mindenkori Nagyméltóságú és Főtisztelendő (román) államtitkár úrhoz, aki nem mellesleg gyulafehérvári római katolikus érsek is, a repedések híre nem jutott el.
„Példamutató” az intézmények vezetőinek tragédia utáni villámgyors sunyítása, felelősséghárítása, bujkálása. Foglaljuk pontokba!
I. A pedagógusok/nevelők esetében:
I.1. „A pedagógus egész személyiségével van jelen a gyermek még formálódó személyisége előtt: ő a példa, az a felnőtt, aki a szülők után (gyakran őket megelőzően!) a legtöbbet számítanak a gyermek szemében. A személyes példát nem lehet mellőzni. A nevelőnek minden meg-nyilvánulásában benne van egész személyisége: világnézete, ismerete, erkölcsi jelleme.” – olvasható Sávai János: Neveléselmélet. Bevezetés a pedagógiába című – 2006-ban megjelent – munkájában.
I.2. Hogy sértődés ne essék, Magyarország kormányát idézzük: Nevelési célok – Az erkölcsi nevelés – „… tanárainak példamutatása támogatja a tanulók életében olyan nélkülözhetetlen készségek megalapozását és fejlesztését, mint a kötelességtudat, a munka megbecsülése, a mértéktartás, az együttérzés, a segítőkészség, a tisztelet és a tisztesség, …” – olvasható a 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról című jogszabályban. Hogy egészen világos legyen: a (székelyudvarhelyi Tamási Áron) Gimnázium igazgatójának felelőssége nemcsak a rábízott gyerekek közös imára való kivezénylését foglalja magába.
II. A polgármester úr esetében minden érthető ugyebár, hisz ő most saját, „bővített újratermelésével” kell hogy foglalkozzon, különben a jó székelyudvarhelyiek még mást találnak 2024-ben a búsásan megfizetett, polgármesteri székbe voksolni.
III. Ami pedig a Nagyméltóságú és Főtisztelendő (román) államtitkárt illeti, halk alázatossággal említjük meg, hogy „A bonus et diligens pater familias (a jó gazda gondossága) a római jog kitétele, amelyet az egyház is átvett, azaz a kötelem,
hogy a családfőnek megfelelő gondossággal kell eljárnia a rábízottakkal.” (Lázs Sándor: A Gyöngyösi kódex írói és műveltségük in Irodalomtörténeti Közlemények, 2007., CXI. évfolyam 4-5. szám)
Vajon milyen példát kaptak székelyudvarhelyi (és székelyföldi, és erdélyi, és románaiai) gyerekek a székelyudvarhelyi pedagógusokból és polgármesterből, valamint a gyulafehérvári római katolikus érsekből álló triótól?
