Fotó: Semjén Zsolt Facebook-oldala
Az ezüstfenyőnek Erdélyben meglepően gazdag szimbolikája van. Nem csoda, hogy az évtizedek során sok minden kapta meg a nevét: fesztivál, hotel, néptáncegyüttes, majd később RMDSZ-díj is lett belőle. Erről a kitüntetésről a szövetség egy ideig mintha megfeledkezett volna, ám idén, március 15. előtt leporolták, és Kelemen Hunor át is adta Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettesnek.
Az RKP Hargita Megyei Bizottságának és Megyei Néptanácsának napilapjában, a Hargitában, 1969. június 20-án, egy pénteki napon adott hírt „a megyei KISZ-bizottság iskola-komissziójának főnöke” (nem kell hőbörögni sem röhögni, az idézet pontos) az Ezüstfenyő’ 69 zónaszakaszainak július folyamán történő megszervezéséről (Maroshévizen, Gyergyóban, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen). „Hogy kellemesen és hasznosan teljen el a szünidő”.
Az Ezüstfenyő ’69 nem a Tolvajos tetőről megsuttyantott legimpozánsabb Picea pungensek, se nem a legmutatósabb tejelő szarvasmarhák, netán a leggöcsörtösebb pityókák vetélkedője, hanem – mint mindenki tudta és tudja – egy könnyűzene-fesztivál volt.
Túl azon, hogy mint tapasztalhatjuk, hargitaiak már a (vár)megyésítés korai szakaszában erőteljes küzdelmet folytattak a magyar nyelv ellenében, felfigyelhetünk arra, hogy az országos hatású, mozgalommá terebélyesedő Siculus előtt, a remek megyeszékhely igyekezett igazi helyi érdekű vakációs foglalkozást szervezni.
Igaz, a Siculust sem országos jelentőségűnek tervezték – elég az első fesztiválokon díjazott (udvar)helyi nagyságok listáját elővenni. De annak köszönhetően, hogy a előbb a Román Rádió marosvásárhelyi stúdiója magyar adásainak szerkesztőségét (elsősorban Borbély Zoltán zenei szerkesztőt), később, megalakulása után a Román Televízió Nemzetiségi Szerkesztőségét, a későbbi Magyaradást (elsősorban Boros Zoltán zenei szerkesztőt) bevonták a rendezésbe, a Siculus fesztivál fogalommá vált.
Az Ezüstfenyő fesztivál meg elsorvadt. Ám amíg létezett, a hagyományos „nemes vetélkedés” tombolt Csíkszereda és Székelyudvarhely között afölött, hogy melyikük helyi érdekű győzője, győzikéje a jelentősebb?
Ezüstfenyőből létezik ma hotel is meg néptáncegyüttes is. Meg RMDSZ-díj is. Mely díj újabban attól vált hírhedté, hogy a háztáji rénszarvasokra elszántan lövöldöző teológus és szociológus vette kézbe.
Arról nem is szólva, hogy az ezüst az csak ezüst, az csupán a második. Talán mégis illendőbb lett vón’ előbb, akár egy fél órácskára bár, „Picea pungens Blue Diamond”-ra változtatni a díj nevét.
„Ilyen a mük sorsunk, elnököknek” – mondotta vala a felelősség súlya alatt elmerengve a hajdani kollektív gazdasági elnök JFK meggyilkolása után. És hát az ezüstfenyő sorsa sem leányálom.
