Csutak István: Egyszerűbb kártyajáték magyar kártyával

2024 májusa, Csíkszereda. A Márton Áron utca és a Szék útja sarkán hömpölyög a tömeg a csíksomlyói kegytemplom felé. Az 1990-es évek elején a román hatalom ilyenkor páncélozott harci járművek és a beléjük való rohamosztagok felvonultatásával járult hozzá az emelkedett hangulathoz…
Azóta sok medve megfordult „a Kissomlyó- és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben”, ezalatt Románia és Magyarország is NATO- és EU-tagok lettek.
A NATO- és EU-tagság, valamint a brüsszeli elnyomás jegyében idén Csíkszeredában, a Márton Áron utca és a Szék útja sarkán két sor egyenruhás rendőr biztosítja a helyszínt… Az első sorban a magyar rendőrség egyenruhásai, a másodikban a román rendőrség egyenruhásai, de azok között is szép számmal van (romániai) magyar
illetve magyarul tudó román. Együtt biztosítanak. A tömegben Kossuth-címeres magyar zászló legalább annyi van, mint egyházi. És a tömeg sok, nagyon sok egyházi zászlót emel a magasba. A zarándokok barátságosan váltanak szót a rendfenntartókkal. És mindenki megy a dolgára: a zarándokok ballagnak – igény és lehetőség szerint a teljes vagy részleges búcsú elnyerésére –, a rendfenntartók rendületlenül [híven, oh… (román és) magyar] maradnak kijelölt helyükön.
Úgy látszik zarándokok és rendfenntartók teljesen tájékozatlanok – lehet, hogy nem követik figyelemmel az RMDSZ választási üzeneteit? („Románia tiltja a magyar nyelv és közösségi szimbólumaink használatát. Ez megengedhetetlen.”) Netán a választási kampányban a „román hatalom” így akar az RMDSZ-nek ártani? Közösen a magyarral?
A tiltásról jut eszembe, egy régebbi, nagyváradi történet. Még Ilie Bolojan volt a
polgármester, és éppen „zatykóba rázta” az RMDSZ-t. Majd magyar húsvétra kézművesvásárt szervezett a belvárosba, magyar feliratokkal köszöntve a résztvevőket. Az RMDSZ reakciója természetes és ösztönös volt. Ne „tessen” félreérteni. Nem köszönték meg a gesztust sem nyilvánosan, sem a színfalak mögött, hanem elemi felháborodásuknak adtak hangot: „Hogyan merészel Bolojan – a város megválasztott polgármestere és az általa vezetett Hivatal – az RMDSZ engedélye nélkül, jól méltóztatott kisilabizálni: ENGEDÉLYE nélkül (sic!) magyar feliratokat kitenni?
Cs. Botinknak már akkor igaza volt: „Nincs alternatívája az etnikai politizálásnak az erdélyi magyarság esetében.” És bizony mondom, hogy ezt a kijelentést mindenki komolyan kell hogy vegye, hisz azt mondja a monda, hogy a hajdani (szintén) kistermetű Boti „bédurrantotta” vala Bizáncnak kapuját, majd a többi ősünk dicsőséggel romba döntötte. Akkor – Bizáncot. Június 9. után csak nem Brüsszelen lesz a sor?
Már amennyiben nem fizet adót…
Közben a románok tovább hamisítják Erdélyünk történelmét. A román sajtó hírt ad a
csíksomlyói eseményről, de gyalázkodás nincs, uszítás sincs. Dél-Kelet Európa legnagyobb magyar – római katolikus – zarándoklata, mondják. Amúgy a csíki székelyek a János Zsigmond által vezetett, protestantizmust erőszakkal bevezetni akaró hadsereget verték vissza, és ennek megünneplésére van a búcsú.
Hát kérem szépen, pro primo előccör: a románok elhallgatták, hogy a csíkiak dicső hadjáratát a fikszpont hatvan kilométerre északra fekvő Gyergyóalfalu plébánosa vezette – talán a csíkiak azért szorultak egy gyergyóira, mert deficites volt a humánerőforrás tartalékjuk? Pro primo másoccor: a románok által hivatkozott hadjáratra a búcsú gazdáinak meggyőződésén kívül más történelmi bizonyíték nem utal. Pro primo harmaccor: lehet, hogy a románok nem szándékosan hamisítják a székely-magyar
történelmet, hanem valakiktől, netán a búcsú gazdáitól, kapott információkat
továbbították? Tán csak nem a „másik” utálatának és a „másik”-tól való rettegés örökös
mozgósító erejéről van itt szó?
Az AGERPRES hírügynökség 2022-ben adta hírül először, hogy a csíksomlyói nyeregbe
kilátogató román nemzetiségű zarándokok fülhallgatón követhetik végig a teljes szertartást. A csíksomlyói kegytemplom akkori igazgatója, Guia Laurean Hugo, elmondta, hogy a román nyelvű fordítás biztosítása a hívek kérésére történik és a ferences rend örömmel tesz eleget a kérésnek.
Noha a román ajkú zarándokok száma évről-évre nő, a sajtó mintha nem számolt be róla, hogy a ferencesek öröme az idén is megnyilvánult volna. Mert mi elvárjuk a
„másiktól”, a többségtől, hogy nyelvi jogainkat tiszteletben tartsa. Ám ha (egyelőre még) mi vagyunk többségben, akkor a magyarul nem tudó római katolikusoknak a szeme világa.
Aztán, ha majd eljön az ideje és viszonozni fogják, akkor bizony mondom, hogy meg leszünk sértődve.
A román közszolgálati televíziónak van egy igen népszerű, népdal előadóknak szóló versenye a ”Vedeta populară”. Nos, az elmúlt fél évtizedben szinte minden évadban feltűnt egy-egy „regáti” előadó, aki magyar népdalt is műsorára tűzött. A közönség ovációval fogadott minden ilyen produkciót, a zsűri tagjai, egyszer egy „románember” kivételével, az előadást értékelték, és nem a dal származásával kötekedtek. És ez nem kötelező penzum, lásd a hegyek közt, füstölögve kanyargó kisvonaton, kézen fogva ülő románok és más együtt élő nemzetiségek (”naționalități conlocuitoare”) döcögését. Ez „csak úgy” jött a „regátból” származó versenyzőknek. Persze, a közszolgálati tévé sem érezte hazafias kötelességének a magyar nyelv (és zene, és népviselet) RMDSZ plakátokon előírt tiltását…
Ugyancsak a román közszolgálati tévé, szintén nagyon kedvelt általános műveltségi
vetélkedőjén figyeltem fel a következő kérdésre: „Ki az a magyar költő, aki 1849 júliusában, a fehéregyházi csatában lelte halálát? József Attila? Petőfi Sándor? Ady Endre?” Na, jó na. Igaz. A kérdésre román nyelven várták a választ.
Romániában, ugye, a román közszolgálati rádió a leghallgatottabb műsorszolgáltató. Minden héten, csúcsidőben sugározza a Multi-Kulti című adását, a műsor elsősorban a Romániában élő nemzeti kisebbségek által teremtett és ápolt kulturális diverzitást ismerteti. Igaz, azt is románul teszi. Ugyancsak a közszolgálati rádió által, gyerekeknek sugárzott esti mesék között rendszeresen van Kodály-, Erkel-, Liszt-zenékkel illusztrált magyar mese.
Vagyis a románok hétköznapi életébe lassan, de szervesen kezd beépülni a
magyar elem. Sajnos a románok erre sem kérnek engedélyt az eremdéesz
(kopjafa)botijaitól. És különösképp választási kampányban, az ilyen gesztusok ugyanvalóst ártanak az „altenatíva nélküli” (magyar) etnikai politizálásnak.
Lassan-lassan, a fenti példák már nem is gesztusok, hanem mindennapjaink természetes
velejárói. Natürlich, részünkről viszonzásra nem számítson senki. Főleg a románok ne!
Román ismerőseim, barátaim évek óta húsvéti jókívánságaikat küldik nekem/nekünk, amikor sikerül – a kereszténység jegyében – különválasztani az ünnepet. És ez természetes. Nem a külön ünneplés, hanem az, hogy a többségi románok, figyelnek a kisebbségiek külön ünnepére.
Kissé nagyon is szégyenérzetem támadt, amikor ortodox húsvét után román és szerb
ismerőseim/barátaim külön megköszönték, hogy eszembe jutottak.
Hát itt tartunk 2024 májusában.
Szerencse, hogy az RMDSZ bátran kimondta: „Románia tiltja a magyar nyelv és közösségi szimbólumaink használatát.” és ezért „Nincs alternatívája az etnikai politizálásnak az erdélyi magyarság esetében.”
A magyar (etnikai) kártyát megint előkaptuk. Folyamatosan ezt tesszük. Kapkodunk.
A szakirodalom szerint „A csapd le csacsi kártyajáték feltételei: kell hozzá egy 32 lapos
magyar kártyapakli …”
A magyar kártyával játszható egyik legegyszerűbb társasjáték nem más, mint a csapd le
csacsi. A magyar kártya pedig egyre laposabb.