Hogy a jelenlegi román kormányban az RMDSZ mit fog tenni, azt két helyről is tudjuk. Az RMDSZ szövetségi elnöke a magyarországi párt- és kormánymédiában „a magyar emberek biztonságát, a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést” jelölte meg, míg a hazai sajtóban így fogalmazott „vissza kell vinni a józan észt a kormányba”. („…trebuie să se întoarcă vocea raţiunii în Guvernul României …”) Tiszta és egyértelmű, mindenki tudja, hogy mire számíthat. A románok egyre, a magyarok másra. Vagy fordítva.
Vegyük példaként a frissen kinevezett pénzügyminisztériumi államtitkár esetét.
Az RMDSZ, mint minden kisebbségi képviselet, az általa képviselt közösség pozitív diszkriminálásért is síkra száll. (Pozitív diszkrimináció: hátrányt csökkentő megkülönböztetés csoportra, személyre vonatkozó jogi, adminisztratív vagy egyéb segítség, amelyre a csoport vagy személy valamilyen szempontból a többséghez képest hátrányos helyzete ad okot.)
Az RMDSZ – mint a romániai magyarság legitim és kizárólagos képviselete – ha már a román többségtől elvárja a magyarokra alkalmazandó pozitív diszkriminációt, akkor szervezeten belül is ugyanezt teszi vagy kellene hogy tegye. Félreértés elkerülése végett, az RMDSZ a szövetség berkeiben ne csak elvárja, hanem alkalmazza is ezt az elvet! Teszem azt a nőkkel szemben, vagy urambocsá! akár a nem csíki székelyekkel szemben is.
Ha az RMDSZ-ben nem csak a szakértelem, képzettség döntene a magas köztisztségek odaajándékozásában, hanem a romániai magyar közösségen belül tudatosan alkalmazott méltányosság és pozitív diszkrimináció, akkor a sok (mit sok? egyenesen rengeteg!) magas tisztségbe kinevezett hölgy mellé még egy közgazdász hölgy elfért volna. Vagy az alcsíki származású tárcavezető javasolhatott volna valakit a szórványból, vagy más székből valót (Udvarhely, Felsőháromszék, Alsóháromszék stb.), nem pont alcsíkit.
Jelzem, egy csíkszéki „magyarember” esetében a jelzett térségekből kiválasztani valakit kisebb valószínűségű, mint a nyári mikulással vagy a gyorsbrácsással való találkozás lehetősége. De, hogy az RMDSZ megmondó előadóestjeit idézzem „Nincs mese!” Egy ilyen kinevezés esetében is a tudás, a szakértelem mindent überel, mindent felülír. Fájó szívvel, de nincs érzelgősség, csak tudás. Meg józan ész. Meg „a magyaremberek biztonsága”.
Ellenkező esetben, de csak a valóságtól elrugaszkodva és akkor is csakis és kizárólag hipotetikusan, elképzelhető egy másik változat is. Előre jelzem, úgy ahogy az alábbi történetnek nincs valós alapja, a szereplők neve is a fantázia szüleménye.
Mondjuk például, hogy egy alcsíki legényt Korodi Attilának „hínak”. Ő 2020 -ban az RMDSZ csíkszeredai szervezetében megbundázza, hogy a helyhatósági választások előtt ne legyen belső előválasztás. Noha az RMDSZ csíkszeredai szervezetében még kicsi a valószínűsége annak, hogy belső előválasztást egy román (csak így „román”, hisz ember csak a magyarember), vagy ami még rosszabb, egy nem RMDSZ-katona nyerjen meg. Ám ha nincs belső előválasztás, nincs verseny sem, hisz az igazi választásokon választók nem választanak, hanem szavaznak – Csíkszeredában mukk nélkül az RMDSZ polgármester-jelöltjére. És ezzel a, helyi terminus tehnicusszal élve, „mókuskodás”-sal kibukik a pikszisből a regnáló polgármester, a szintén alcsíki Ráduly Róbert Kálmán.
2024 -ben a szintén alcsíki Tánczos Barna, ezúttal az RMDSZ Hargita megyei szervezetében, a négy évvel ezelőtti sikertelen kísérlet után, kibuktatja a regnáló megyei elnököt a megyei tanács éléről. Ám a klassz kis gyurakodásban Korodi, vélhetően, nem Tánczost támogatja.
És akkor Barni kinevezteti pénzügyi államtitkárnak Robit. Majd Barni hátradől, kér egy kávét, és már csak csitt…, csak csitt…, csak csitítgatja Robit. Mert az álmoskönyv szerint kíméletlen bosszúállásra számítson a Barni által kineveztetett Robi részéről az az Attila, aki egyrészt Robit kipuccsolta a polgármesteri fotőjből, másrészt nem támogatta Barni puccsát.
És így avanzsál országos érdekűvé az alcsíki legényeknek az RMDSZ csíki szervezeteiben zajló dulakodása.
Itt a vége, puccs el véle.