A magyar nyelv értelmező szótára szerint a ‘provokál’ szó jelentése a következő: „Kihívó magatartásával, viselkedésével vagy tettével viszályt, ellenségeskedést vagy megtorló magatartást kezdeményez, kelt, támaszt.”
Magyarországnak az Európai Unión és a NATO -n belüli állandó vétózása nem más, mint a két szervezet tagjainak folyamatos provokálása.
2023-ban 188 ország közül, Magyarország exportjában Venezuela a 141. helyen van, ugyanakkor 178 ország közül, Magyarország importjában Venezuela a 115. helyen van. Venezuela viszont Oroszország legfontosabb délamerikai partnere.
Érthető, hogy Magyarország megvétózza az EU Venezuelával kapcsolatos állásfoglalását. Gerinces, bátor magyaremberek országaként, érthető az is, hogy néhány óra múlva a magyaremberek külügyminisztériuma állítja, Magyarország nem vétózta meg a Venezueláról szóló uniós állásfoglalást, csak előbb tanulmányozták a jelentéseket, majd elvileg Magyarország is csatlakozott a nyilatkozathoz.
Az uniós szabályok értelmében a nemzeti kormányok dönthetnek a legális migrációról és a munkavállalási engedélyekről. Az EU-n kívülről érkező, uniós vízummal rendelkező személyek általában szabadon mozoghatnak a huszonkilenc országot magában foglaló schengeni térségben.
Néhány napja Magyarország a „nemzeti kártya” intézményével álomkönnyűvé tette az orosz állampolgárok, illetve az fehérorosz útlevéllel rendelkező orosz állampolgárok számára, Magyarországon keresztül, a schengeni övezetben való korlátlan bejutást.
Az EU hivatalos álláspontja szerint „Oroszország biztonsági fenyegetést jelent az EU-ra nézve, minden uniós és tagállami szintű eszköznek biztosítania kell az unió biztonságát, és figyelembe kell vennie a schengeni térség egészét is.” Érdekes, hogy a „Stirlitzek” sűrű rajai a schengeni övezetet Romániától féltő Bécset nem aggasztják, hisz köztudomású, hogy az Európában békebarát feladatokat végző orosz ügynökök legfontosabb gyülekezési helye „a császári főváros”.
A sorozatos, tudatos és egyre vadabb provokálásoknak egy célja van: a Huxit előkészítése.
Ahogy az 1848-49 -esek bepusziltak I. Ferenc Jóska apostoli ülepébe, ahogy az 1956 novembere után, 1957 május elsején bő százezres tömeg ünnepelte Kádár Jánost, nem kétséges, hogy üdvrivalgással, egyen-szalmakalapban, fülekre rögzített kokárdákkal fog a magyarember tülekedni és Huxitot ünnepelni.
Ezenközben Románia kitartóan, következetesen és megbízhatóan építi kapcsolatait az Amerikai Egyesült Államokkal (NATO) és az Európai Unióval.
Persze mi nem akarunk majd kilépni, de „tetszenek látni, ellehetetlenítik a magyarembert”. A kilépésen kívül nincsen számunkra „hej”! „Nyavajás nyugatiak”! –ahogy az aranytollú zsurnaliszta írná.
Ilyen „hejzetben” egy igazi, patrióta romániai/erdélyi/székely magyar hova, de hova álljon?
