élő Reza Pahlavi iráni koronaherceg fotóját tartja fel egy tüntető Teheránban 2026. január 9-én. (MTI/AP/UGC)
Irán azonnali elhagyására szólította fel állampolgárait az Egyesült Államok hétfőn, az országban harmadik hete tartó zavargások miatt. A közlemény szerint Iránban az amerikai állampolgároknak folyamatos internetkimaradásokra kell számítaniuk, alternatív kommunikációs eszközöket kell igénybe venniük, és ha biztonságosan megtehetik, fontolják meg Irán szárazföldön történő elhagyását Örményországba vagy Törökországba. Történt mindez kilenc nappal azután, hogy Donald Trump kijelentette: az Egyesült Államok kész az iráni tüntetők „megmentésére”, ha a kormány erőszakot alkalmaz velük szemben. Csakhogy az amerikai elnök mindezt akkor mondta, amikor még nem is harapóztak el igazán az indulatok, és az összecsapásoknak jóval kevesebb áldozata volt, mint ma. Így a világ most azt várja, hogyan fog reagálni Trump a konfliktus eszkalációjára Iránban.
Habár a január 3-i venezuelai katonai beavatkozás után sokan most azzal számolnak, hogy megismétlődhetnek a júniusi 12 napos háború eseményei (amikor az Egyesült Államok bombát dobott Irán két legfontosabb nukleáris létesítményére), az ilyen forgatókönyv most nem tűnik valószínűnek. Noha a tavaly nyári események világosan bebizonyították, hogy az amerikai B–2-es lopakodó bombázók képesek arra, hogy missouri Whiteman légitámaszpontról oda-vissza bevetéseket végezzenek a Közel-Keleten, egy ilyen erejű támadás most egyáltalán nem lenne célszerű és indokolt. Iránban ugyanis a rendvédelmi erőknek rengeteg központjuk van szerte az országban, így néhány csapás aligha bírná jobb belátásra a rezsimet.
Sőt, ebben az esetben még a január 3-i caracasi forgatókönyv is szinte biztosan kizárható. Irán ugyanis nem Venezuela. Az iszlám köztársaság egy rendkívül harcedzett rezsim, amit aligha lehetne megtörni egy célzott támadással. Emlékeztetőül: az elmúlt bő egy évtizedben Irán számos proxi-háborút vívott a Közel-Keleten, amelyekben iráni tisztek és kiképzők sokszor közvetlenül is részt vettek. Kitűnő példa erre Szíria, de ide sorolható Libanon, és Irak is. Így ha az amerikaiak Ali Hamenei kiiktatása mellett döntenének, a rezsim támaszai aligha hajtanának fejet Washington akarata előtt. Arról nem is beszélve, hogy bár az iráni társadalom rendkívül megosztottnak számít az egész régióban, külső nyomásgyakorlás vagy – ahogy múlt évben láthattuk – katonai támadás esetén a lakosság rendre összezár. Az Izrael által forszírozott iráni rendszerváltás kísérlete (aminek a kedvezményezettje az eredeti forgatókönyv szerint az elűzött sah fia, Reza Pahlavi koronaherceg lett volna) így csúfos kudarcot vallott. Hogy mekkora lehet Iránban a teokratikus rendszerrel szembehelyezkedő erők támogatottsága, azt természetesen nem lehet tudni, az viszont jól látszik, hogy sokszor még a kormány kritikusai is lojálissá válnak, ha kívülről éri támadás a perzsa államot. Így könnyen előfordulhat, hogy egy kiterjedt katonai támadás csak megerősítené a síita teokratikus államot.
A CBS News Pentagonban dolgozó tisztviselői azonban arról beszéltek, hogy tervezőik kiberműveleti lehetőségeket és pszichológiai kampányokat is bemutattak, amelyek célja az iráni parancsnoki struktúrák, a kommunikáció és az állami média megzavarása lenne. A tisztviselők szerint a kiber- és pszichológiai műveletek a hagyományos katonai erővel egyidejűleg is végrehajthatók, amit a katonai tervezők integrált műveleteknek neveznek. Ezek az eszközök persze önálló lehetőségként is bevethetők. Az amerikai hírcsatornának a védelmi tisztviselők nem részletezték, hogy Iránban mely digitális infrastruktúrát vennék célba, illetve hogy pontosan hogyan is nézne ki az iráni állami média elleni pszichológiai kampány, ha Trump elnök jóváhagyná azt. Azt viszont elmondták, hogy egyelőre nem született végleges döntés az akcióról, a diplomáciai csatornák pedig továbbra is nyitva állnak. A CBS szerint viszont a kibővített lehetőségek arra utalnak, hogy Washington olyan forgatókönyvekre készül, amelyekben a konfliktus a harctéri csapásokon túl tartós digitális és befolyásoló kampányokkal is kiegészülhet.
Mások viszont úgy látják, hogy a katonai fenyegetéssel Trump inkább az iráni rezsim viselkedését akarja befolyásolni, nem pedig megdönteni azt. Közéjük tartozik Will Todman, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja Közel-Kelet-programjának vezető elemzője, aki szerint az iráni rezsimváltás kockázatai túl nagyok, ezért nem hisz abban, hogy ez lenne az elsődleges cél. Valószínűbb ennél, hogy az Egyesült Államok így akar kicsikarni nagyobb engedményeket Irántól a nukleáris programról szóló tárgyalásokon, vagy leállítani a rendőri erők fellépését. A szakértő szerint az is elképzelhető, hogy Trumpék inkább reformokat próbálnak kierőszakolni, amelyek aztán szankciók enyhítéshez vezethetnek.
Ám olyan szakértők is akadnak, akik szerint egy korlátozott csapás bátoríthatná a tüntetőket, miközben figyelmeztetné a rezsimet: ennél súlyosabb lépések is következhetnek. Bilal Saab, a Chatham House Közel-Kelet- és Észak-Afrika-programjának munkatársa szerint így Trumpnak elég lenne lőnie egyet, hogy pánikot keltsen a rezsimen belül. Az elemző szerint azonban a katonai fellépés vissza is üthet oly módon, hogy megkeményítheti a rezsim elszántságát, illetve az országban továbbra is jelentős támogatói bázisát. Ez pedig annál valószínűbb lenne, minél inkább szimbolikus az amerikai csapás.
De az sem mellékes, hogy Irán ereje nem korlátozódik a perzsa állam területére. Ugyan a Közel-Keleten Irán szövetségesei eltűntek (mint Szíria volt elnöke, Bassár el-Aszad) vagy meggyengült (mint a libanoni Hezbollah), az „ellenállás tengelye” még nem fáradt el. A jemeni húszik és az iraki síita milíciák továbbra is képesek katonai akciókra a térség amerikai bázisai ellen. Így számos érzékeny csapást vihetnek be az Egyesült Államoknak abban a régióban, ahol még korántsem dőlt el, mely hatalom kerül hegemón helyzetbe.
