Csütörtök délután az Európai Parlamentben rendezték meg az Európai Bizottság elnöki tisztségére pályázó csúcsjelöltek Eurovíziós vitáját. A vitában a szélsőjobb nem vett részt, Orbán Viktor neve időnként előkerült.
Walter Baier (Ausztria, Európai Baloldal), Sandro Gozi (Olaszország, Renew Europe Now), Ursula von der Leyen (Németország, Európai Néppárt), Terry Reintke (Németország, Európai Zöldek) és Nicolas Schmit (Luxemburg, Európai Szocialisták Pártja) vettek részt a vitán, amelyet az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU) szervezett együttműködésben az európai politikai pártokkal és az Európai Parlamenttel.
A vita középpontjában ezek a témák álltak: gazdaság és foglalkoztatás, védelem és biztonság, éghajlat és környezetvédelem, demokrácia és vezetés, migráció és határok, valamint innováció és technológia. A kérdéseket a plenáris ülésterem közönsége, a parlament tagállamokban működő kapcsolattartó irodái által szervezett eseményeken résztvevő vagy a közösségi médián keresztül kérdező nézők, valamint a két moderátor tették fel. A jelölteket a moderátorok közvetlenül is kérdezték az úgynevezett gyorsinterjú szegmensekben.
A rendezvényről hiányoztak a Konzervatívok és Reformerek, illetve az Identitás és Demokrácia képviselőcsoportok csúcsjelöltjei – ők ugyanis nem választottak meg senkit sem erre a pozícióra, mert nem értenek egyet ezzel a rendszerrel. A szervezők pedig csak a vezető jelölteket hívták meg, így aztán a szélsőjobboldali, EU-szkeptikus, populista nézetek nem jelentek meg a színpadon. Ennek ellenére legalább annyiszor esett szó róluk, mintha ők is ott lennének. A politikusok egymásra licitálva kárhoztatták a szélsőjobboldaliakat, Putyin és Kína kiszolgálóinak nevezve őket, akik aláássák az európai biztonságot. Illetve, ezeknek a vádaknak volt még eg célpontja: Ursula von der Leyen, akit mindenki számon akart kérni azzal kapcsolatban, hogy milyen együttműködést tervet ezekkel a csoportokkal.
Von der Leyen valamivel tisztábbá tette a képet és kategorikusan kizárta az együttműködés lehetőségéből a német AfD-t, a lengyel Konföderaciját és a Le Pen-féle Nemzeti Gyűlést. Azonban továbbra is nagyon elismerően szólt Giorgia Meloni olasz miniszterelnökről, akivel nagyon sok mindenben egyetért. Sőt, kijelentette, hogy a választások után „felajánljuk” (ti. az Európai Néppárt) az együttműködést Meloninak. Nicolas Schmit szavaiból az derült ki, hogy ebben az esetben a Néppárt ne is reménykedjen a szociáldemokraták támogatásában.
A politikusok hosszan időztek és rendre visszakanyarodtak a védelem és biztonság kérdéséhez, amely alatt az orosz-ukrán háborút, Ukrajna támogatását és a közös európai védelmi projektet kell érteni. Sandro Gozi arra figyelmeztetett, hogy „azért kell nyernünk Ukrajnában”, mert Putyin nem fog megállni Kijevnél. Szerinte kellő erővel kell az asztalhoz ülnie az EU-nak annak érdekében, nehogy „minket szolgáljanak fel”.
Nicolas Schmit, jelezte, hogy valóban jó lenne kevesebbet költeni fegyverre, „de nem mi döntöttünk a háborúról”. Hozzátette, hogy a a biztonság a belső kohézióról is szól, ezzel visszakanyarodott a szociáldemokraták kampányelemeihez, amely a megfelelő megélhetést biztosító munkahelyekről és a megfizethető lakhatásról szól.
Ursula von der Leyen megismételte azt a korábban már hangoztatott javaslatát, hogy egész Európa számára közös légvédelmi pajzsot kell kiépíteni az orosz fenyegetés miatt. Ehhez azonban az EU-nak új, saját forrásokra van szüksége. Walter Baier is egy biztonságos, szuverén Európát szeretne, valamint azt, hogy az EU engedje el Ukrajna százmilliárd eurós adósságát – ha már úgyis az európai értékek védelméért is harcolnak az ukránok. Majd – nagy tapsot kapva – felhozta, hogy beszélni kellene a Gázában élők szenvedéséről is.
A vitában időnként előkerült Orbán Viktor és Magyarország is. Terry Reintke például azt szorgalmazta, hogy az EU ne adjon vétólehetőséget Orbánnak, vagyis szüntessék meg az egyhangú döntéseket. Sandro Gozi egy széles körű uniós reformot szorgalmazott, szerinte a polgároknak érezniük kell, hogy az EU mellettük áll, ha egy kormány a jogállamiságot leépíti – utalva ezzel a magyar helyzetre. Nicolas Schmit sokkal nagyobb szigort szorgalmazott azokkal az országokkal szemben – egyetlen példaként Magyarországot említve –, ahol leépül a jogállamiság. Ursula von der Leyen pedig jelezte, hogy az EU várja azokat a lépéseket Magyarországtól, amelyek a pénzek felszabadítását eredményezhetik.
Több vita már nem lesz a vezető jelöltek között, ebben a kampányban ez volt a harmadik és egyben utolsó.
