Idén jól adta ki a húsvét, éppen az országgyűlési választások elébe esett. Áradt hát a becsomagolt gondoskodás, és milyen szép, amikor a rászorulók is méltóképp ünnepelhetnek. De persze csak a baj van ezekkel a csomagokkal – mert hiszen ez itt Magyarország.
Mifelénk a keleti végeken például úgy kezdődött a baj, hogy – mint azt odahazai pedagógus ismerősöm mesélte – bodrogközi diákjai lelkesen mutogatták a telefonon, milyen szép húsvéti csomagot kaptak, és ilyen szépet még soha. És mivel tényleg jóféle csomagról volt szó, hamar szerteszaladt a régióban a hír, és jöttek sorra innen is, onnan is, ebből a faluból is, abból a községből is a nagyon szépen köszönjükök.
Igen ám, csakhogy szülővárosomban sovánkább volt a felhozatal, így a sátoraljaújhelyi rászorulók előbb csak négy fal között morgolódtak, hogy aztán a közösségi médiába kiáltsák fájdalmukat: mi végre a hátrányos helyzetűek hátrányos megkülönböztetése? Hogy lehet, hogy a falvakban ajándékcsomag-habzsidőzsi, a mieink szemét meg holmi kis itókával, tésztával és szalámival próbálják kiszúrni?
És lett ez még rosszabb, akadtak ugyanis, akiknek penészes kolbász jutott a jeles alkalomra.
Erre a fránya húsvéticsomag-konfliktus mit cselekszik? Megoldódik, elsimul, lenyugszik, elpihen? Hát a francokat, kulminál. Meghallgathattuk, amint Aba-Horváth István, a Magyarországi Romák Országos Önkormányzatának elnöke ajánlkozik, hogy segít a debreceni fideszes alpolgármesternek és országgyűlési képviselőjelöltnek, Barcsa Lajosnak a csomagosztásban. Illetve dehogy segít, afféle húsvéti mikulásként ő maga hozza a csomagokat.
Egyébként reggel kaptam egy videófelvételt otthonról, miszerint családias hangulatú roma fórum alakult ki a csomagosztás körül, 110 darab pakk talált gazdára, és van még ugyanennyi, így aki valamilyen okból kimaradt, jelentkezzen „Márió testvéremnél”.
Szuper, Márió! (Én kérek elnézést!)
