Azazhogy állandó, csak ahogy egyre többen leszünk, az egy főre eső értéke csökken… Ijesztő kutatási adattal álltak elő norvég tudósok, akik szerint az emberiség intelligenciahányadosa erős csökkenésben van, ami valljuk be, nem túl hízelgő adat. Elbutulunk, és ez ellen sürgősen tenni kellene valamit. De vajon lehet? A Rakéta.hu cikke
A norvégiai Ragnar Frisch Közgazdasági Kutatóközpont kutatói körülbelül 730 ezer norvég férfi IQ-eredményeit tanulmányozták 1962 és 1991 között. Megállapították, hogy az 1962 és 1975 között született emberek intelligenciahányadosa évtizedenként közel három százalékponttal nőtt, de 1975-ben ez a folyamat megfordult, és azóta a pontszám generációnként nagyjából hét százalékponttal csökkent.
Az intelligencia hányados (IQ) és kognitív kontroll képességeink közötti kapcsolat tudományosan alaposan bizonyított. Az intelligencia összetevőit két nagy csoportba sorolják, a „folyékony” és a „kristályos” intelligenciáéba. A folyékony (vagy fluid intelligencia) azt mutatja meg, hogyan értjük meg és hasznosítjuk az új információkat, vagyis az újszerű feladathelyzetekben nyújtott teljesítményt méri. A rögzült, vagy kristályos intelligencia pedig azt mutatja meg, hogy a tanult ismereteket, élettapasztalatokat mennyire hatékonyan tudjuk alkalmazni.
Ole Rogeberg svéd kutató eredményei szerint a mai fiatalok és a 40-es generáció a folyamatos elbutulás áldozata.
Az USA kivétel, és ez nekik rossz hír
Az USA-ban kutató Evan Horowitz, az FCLT Global kutatási és kommunikációs igazgatója szerint ugyanakkor a folyamat nem érinti országa lakosságát. Erről így nyilatkozik:
„Az Egyesült Államokat egyelőre nem sújtja ez az IQ-helyzet – annak ellenére, hogy a (belföldi) politikai vita jelenlegi állapota alapján talán mást gondolhatnánk. De ne rohanjunk megünnepelni az amerikai kivételességet: Ha az IQ más fejlett országokban csökken, de itt nem, akkor ez azt jelenti, hogy valójában mi nem vagyunk fejlett ország (túl nagy a szegénység, túl kevés a szociális támogatás).”
Az amerikai társadalom tehát számos területen kiemelkedő, de az átlagos IQ értékét éppen a kevésbé okos emberek hatalmas tömege csökkenti. Így még várni kell arra egy ideig, hogy az átlag IQ a „butaság statisztikai tehetetlensége” miatti hatástól megszabadulva, kimutatható csökkenésnek induljon.
De miért butulunk?
Dr. Stuart Ritchie adhatja meg rá a választ, aki szerint a XX. század elején lezajlott a viszonylag ártalmatlan névre hallgató Flynn-effektus, mely szerint könnyebb lett bekerülni az oktatási rendszerbe, és annak minősége is folyamatosan nőtt, és ennek következtében hosszú időre nőni kezdett az átlag IQ is.
Az elmúlt 40 évben azonban soha addig nem tapasztalt segítő-eszközök egész armadája került a diákok kezébe és alkalmazásába, ami nem feltétlenül segíti, hanem inkább hátráltatja a gondolkodási folyamatokat. Egyszerűen túl kényelmes helyzet keletkezett, ahol elegendő szoftvereket futtatni azokhoz a problémákhoz, melyekhez a megelőző generációknak még a fejüket, vagy logarlécet, esetleg függvénytáblázatot kellett használniuk. Ezek a „fejletlenebb eszközök” jóval több gondolkodást igényeltek.
Az is torzíthatja az IQ-egyenlőség tájképét, hogy a gazdag családokban általában sokkal kevesebb gyerek születik, mint a szegényekben, melyeknek korlátozottabb a hozzáférése a minőségi oktatáshoz. A norvég tudósok mindenesetre elutasítják ezt a megközelítést.
Robert Morris, az USA-beli The King’s University tudósa úgy véli, hogy az új technológia dömpingjében az emberek gondolkodása annyira megváltozott, hogy a hagyományos IQ teszteket gyakorlatilag kidobhatjuk, többé már nem mérik hitelesen a képességeinket. Megváltozott az intelligencia megnyilvánulásának módja, így tehát amíg nem készítettük el az új kor új tesztjeit, arról sem lesz pontos fogalmunk, hogy egészen pontosan mennyire vagyunk okosak.
(Forrás: Wikipédia)