A terrorista állammal szemben terrorcselekményt elkövetni fogalmilag sem lehet – ezt állítja az egyébként éppen terrorcselekmény miatt jogerősen elítélt Budaházy György, aki nemrég kegyelmet kapott Novák Katalintól. Utóbbi az ő esetében azt jelentette: felfüggesztették szabadságvesztése végrehajtását. De vajon mit gondol: beleférhet-e számára a fizikai erőszak a politikai viták rendezésére? Van-e miért bocsánatot kérnie Csintalan Sándortól? Mit érez annak kapcsán, hogy semmi sem lett az Orbán Viktorék által megígért elszámoltatásból?
– Többször is hazafiként jellemezte magát. Mit jelent önnek a hazafiság?
– Kötődöm a magyar nemzethez, a kultúrához, a hagyományokhoz, ismerem a családom történelmi gyökereit, és fáj Trianon. Utóbbiba nem is tudok beletörődni, revizionista vagyok, hiszek az igazságos békében a mostani igazságtalan helyett. Konzervatív gondolkodású vagyok az élet minden területén. Nem tartom helyesnek, ha felborítják az ezer évek alatt kialakult, működő családmodellt a nem működő LMBTQ-modellre. Nem vagyok elkötelezett a pártok iránt, de olyan politikát támogatok, amelyről úgy látom, Magyarország gyarapodását szolgálja.
– Mégis, az ön cselekedetei közül mi volt az, ami a haza érdekét szolgálta?
– Az elmúlt években sokat nem tudtam tenni, mert folyamatosan eljárás alatt álltam, de az LMBTQ nyomulás ellen még ebben az időszakban is voltak megmozdulásaim. Nekem ez régi vesszőparipám, nem azért, mert buziüldöző lennék: mindig voltak homoszexuálisok és mindig is lesznek, ebbe bele kell törődni. Ez egy defekt, ami előjön néha, de nem mindegy, hogy milyen térben mozog. Az elmúlt évtizedben ez a nyomulás felerősödött, olyan, mint egy dárdahegy, ami megy elöl, és szaggatja a társadalom több száz éves kulturális hálóját. Mindenféle komplexusoktól vagy rasszizmustól mentesen mondom: ha eljutunk oda, hogy egy férfi elfogadja, hogy egy homoszexuális férfi vele egyenrangú, akkor azzal a férfival mást is meg lehet már tenni. Nem hiszek az egyenlőségben, az egyenlő esélyekben hiszek.
– Az egyenlő esélyek járnak a homoszexuálisoknak is, nem?
– Nekem sem járna, ha azt mondanám, holnap elveszek egy szakállas férfit, és gyereket akarok nevelni vele. Ehhez senkinek sincs joga. A normalitás a felnőtt férfi és felnőtt nő közti természetes vonzalmat jelenti. Az más kérdés, hogy mit mennyire tolerál a társadalom. Antal Imréről is mindenki tudta, hogy homoszexuális, de ő ezt nem tolta az arcunkba. Ezt elviselte a társadalom, de mára ez a jelenség átlépett egy szintet.
– Az idei Pride-ra ki fog menni tiltakozni?
– Amikor 2019-ben kint voltam az egyik rendezvényen, utólag meggyanúsítottak, pedig nem csináltunk semmit, nem történt semmilyen intézkedés ellenünk a helyszínen. Szóval lehet, hogy jobb, ha nem megyek ki, mert még a végén kitalálnak ellenem valamit. Vigyázni kell, sokszor a rendőrség csak kipipálni akarja az ügyeket. A rendszer hibáit megélve azt mondhatom, én liberálisabb vagyok a legtöbb nemzeti radikálisnál a tekintetben, hogy nem pártolom a rabok szibériai börtönbe küldését és a halálbüntetést sem. Mondtam is Toroczkai Lacinak, hogy elsőként mi kötnénk ki Szibériában.
– Tagadja az ön elleni vádakat. Akkor mire értette, amikor azt nyilatkozta a Spirit FM-en, hogy ön „nem egy ma született bárány”?
– Arra, hogy szembeszálltam a hatalommal. Ott voltam a tévéostromnál, szétvertem a szovjet emlékművet, rengeteg tüntetést szerveztem, ott voltam a könnygázban, de volt olyan is, hogy bujkáltam a rendőrök elől. És csináltam olyan dolgokat is, amiket soha nem fogok elmondani. Talán egyszer az életemnek lesz olyan pontja, amikor már nem tartok attól, hogy a hatóságok ismét elővesznek. Ellenálló voltam a terrorállammal szemben.
– Beleférhet a fizikai erőszak a politikai viták rendezésére?
– Demokráciában nem. Na, de Gyurcsány Ferenc elmondta az őszödi beszédben, hogy lehet tüntetni, de aztán az emberek megunják, és hazamennek, vagyis őt pont ennyire érdekli a demokrácia. Pedig annak pont az lenne a lényege, hogy ha sokan kimennek tüntetni, akkor ők átgondolják bizonyos döntéseiket a béke érdekében. Na erre voltak képtelenek, ehelyett mindent erőből akartak átnyomni. Orbánnak ennél több esze van, megpróbálja meggyőzni az embereket. Ezért nincs is szükség arra, hogy bárki túllépjen a demokratikus kereteken, az állam viszont 2006-ban megtette.
– Akkor tehát belefért az erőszak?
– Szerintem érthető volt. A terrorista állammal szemben terrorcselekményt elkövetni egyébként fogalmilag sem lehet.
– Van miért bocsánatot kérnie Csintalan Sándortól?
– Szerintem nincs. Ő sértegetett engem meg a Toroczkait, azért is indítottunk ellene pert. Egyébiránt annak a bizonyítottsága, hogy mi verettük volna őt meg, szintén nulla. Egy ember állítja, hogy úgy hallotta, hogy mi voltunk, de ő sem volt ott. Megértem, hogy Csintalan azt akarja hinni, hogy megtalálták a megverőit, de nem árt tisztázni, hogy az ő megverése volt a legsúlytalanabb cselekmény az egész ügyben – és nem én mondom ezt, hanem a bíróság. Egy ember volt, akit csak emiatt ítéltek el, ő másfél évet kapott, felfüggesztve. Ráadásul Csintalan vallomása minket pont hogy ment: ő váltig állítja, hogy hatan voltak a tettesek, a vádiratunkban és az ítéletben pedig szigorúan csak négy elkövetőről van szó. Jogilag az ítéleti bizonyosság azt jelenti, hogy nem történhetett másképp, na erre az ügyre ez nem igaz. Annyian utálták őt, hogy még hatféleképpen történhetett. Tényszerűen hazugság az is, hogy megszűntek volna a Magyarok Nyilai által elkövetett cselekmények az után, hogy minket letartóztattak, ugyanis később is voltak még akciók, és adtak ki közleményt is. Ezeknek az vetett véget, hogy megszűnt a baloldali hatalom 2010-ben, 80 százalékos jobboldali győzelem született, ha Fidesz mellett az akkori Jobbik választási eredményét is beleszámoljuk.
– Az, hogy a 2010-es, elsöprő jobboldali győzelmet hozó választásokat követően megszűntek azok a cselekmények, amelyeket a Magyarok Nyilaihoz kötnek, ön szerint azt igazolja, hogy ez az eredmény pacifikálta ezt a társaságot, vagy azt, hogy az ő tevékenységük a balliberális hatalom érdekét szolgálta?
– Már miért szolgálta volna? Az, mondjuk, igaz, hogy a Szilvásy György akkori titokminiszter nyaralója elleni támadás elég furcsa. Biztos voltam benne, hogy annak kapcsán nem fognak minket elítélni, mert annyira nem áll meg semmi abból, amit a ránk valló gyanúsítottból lett tanú előadott, pedig annyit beszélt, hogy novellát lehetne írni belőle. Komoly ellentmondások merültek fel például már mindjárt a robbantás módjával kapcsolatban, aztán tapasztaltuk azt is, hogy ha a bizonyítékok nem a hatóságok koncepcióját támasztották alá, akkor azok vagy eltűntek, vagy „nem találta az ügyészség”. Sokan fel is vetették, hogy ez egy amolyan „öntámadás” volt, de ezt én nem tudom bizonyítani. Az is elgondolkodtató, hogy Kóka János egykori SZDSZ-elnök épülő nyaralójánál egy olyan kis tűz keletkezett a támadás után, hogy a telekre vigyázó biztonsági őr el tudta oltani egy kólásüvegből kiöntött vízzel. A tűzben megpörkölődött egy elvetemedett teraszajtó, ebből lett egy másfél millió forintos kár a nyakunkba varrva. Miközben nyilvánvaló, hogy akik ezt csinálták – akárkik is voltak –, nem akartak nagy kárt okozni. Inkább a nyomásgyakorlás, a figyelmeztetés lehetett a célja ennek, nem pedig az, hogy valaki megsérüljön.
– Na de az is elég súlyos, ha az embert az otthonánál így „figyelmeztetik”…
– Persze, de ez az egész azzal kezdődött, hogy a hatalom belelövetett a tömegbe. Annak nem lett következménye, mindenki élt tovább vidáman, és pont hogy azokat hurcolták bíróság elé, akinek széttörték az állkapcsát meg a bordáit. Innentől kezdve mások a szabályok. Ezek után fogalmazódott meg sokakban, hogy „ha ti így, akkor mi is így”. Annak a tizedéért voltunk mi elítélve, mint amit ők elkövettek a társadalom ellen. Ez a bajom ezzel, a 2010 óta eltelt időszakban, hogy ezt azóta sem mondta ki senki, hogy az a rendszer egy terrorállam volt, és annak a vezetőit – amint azt megígérte tizenhárom évvel ezelőtt a Fidesz – bíróság elé kellett volna állítani, Gyurcsányt és a főrendőröket is. Akkor más lenne a megítélése azoknak az ügyeknek is, amit mi ránk vertek.
– Mit érez annak kapcsán, hogy az elszámoltatást Orbánék megígérték, és semmi nem lett belőle?
– Hiányérzetem van. Mondják, hogy nem akartak így mártírt csinálni Gyurcsány Ferencből, de én ezzel nem értek egyet: azok szemében lett volna csak az, akik egyetértettek vele. Én látom ennek a politikai motivációját, Gyurcsány megosztó személyiség, amíg ő az ellenzéki oldalon hangadó, addig kevésbé tud összekovácsolódni egy olyan erő, ami számottevő veszélyt jelent a választáson.
– Arról mi a véleménye, hogy a már említett Kóka János is megtalálta a számítását a NER-ben, diplomata-útlevelet kapott Szijjártó Pétertől, magánkórháza pedig busás állami támogatást.
– Ezt nem helyeslem. Kóka János egy rossz, ellenszenves ember, aki nem is jó politikus. Elképzelhető, hogy neki akkora befolyása volt és van az üzleti világban, hogy nem volt megkerülhető, ezt nem tudom.
– Az viszont tudható például az akkori budapesti rendőrfőkapitány Gergényi Péterről, hogy 2007-ben, tehát a rendőri brutalitást követő évben közös vállalkozást indított Pintér Sándor örökös fideszes belügyminiszterrel…
– Ez szomorú, de ne mossuk össze dolgokat. Pintér Sándor nem felelős 2006-ért, nem volt pozícióban, sőt: bizonyította, hogy azt a rendőri brutalitást nem tartja helyesnek, hiszen a mostani rendőrség nagyjából úgy működik, ahogy tizenhét éve is kellett volna. De ahogy Gyurcsány Ferenc esetében, úgy Gergényivel kapcsolatban is elkeserítőnek tartom, hogy megúszta az elszámoltatást, pedig ő közvetlenebbül érintett volt, mint az akkori kormányfő, hiszen személyesen parancsnokolt, és tagadta le utána a tévében mindenki által látott súlyos rendőri brutalitást. Nem értem, ennek hogy nem lehetett utánajárni, de ez nem évül el, szerintem jöhet még kutyára dér.
– Ez a mulasztás nem Orbán Viktor felelőssége is?
– De, valamilyen szinten igen. Persze Orbán Viktor nem egyenlő az ügyészséggel, noha a legfőbb ügyész az ő bizalmi embere. Ez egy komoly tartozása a jelenlegi hatalomnak a szavazói felé, akik ezt – úgy látszik– megbocsátják.
– Ön megbocsátja?
– Sok jó intézkedés is köthető Orbán Viktor kormányához, ezt mindenképpen el kell ismerni. Ezt viszont nem tudom sem elfogadni, sem megbocsátani. De ez nem egy lejátszott meccs, még elő lehet őket venni.
– Ki venné őket elő? Négyszer kaptak már alkotmányozó többséget a jelenlegi kormánypártok. Mi akadályozta meg a Fideszt az elszámoltatásban?
– Különböző megfontolások, nem akarok ebben állást foglalni, főleg nem nyilvánosan, de ez akkor sem helyes. Ezt még sokszor a Fidesz köreiben is beismerik, hogy nem jó az, hogy Gyurcsányék 2006-ot így megúszták, de azt vitatom, hogy az ügyészség nem tudta őket megfogni. Hát minket is megvádoltak!
– 2010 előtt mit gondolt a Fideszről?
– Orbánról már az első ciklusa után látszott, hogy nem a harácsolás vezeti és az is, hogy vannak víziói, amik nem is rosszak, például a családtámogatási politikája ilyen volt. (Az Orbán-család vagyona a hivatalosan ismert adatok alapján a százmilliárd forinthoz közelít – a szerk.) Úgy gondoltam, hogy jó dolgokat akar, csak nem mert akkor még mindent felvállalni, ilyen volt a revízió ügye, mondjuk. Ehhez nem voltak elég bátrak. Például ha 2006. október 23-án is élére áll a felkelésnek, akkor meggyőződésem, hogy nem lőtték volna a tömeget, és a rendőrség is letette volna a fegyvert. Beálltam volna én is mögé. Orbánnak oda kellett volna lépnie az egyenruhásokhoz, hogy ne verjék tovább az embereket. Őt csak nem ütötték volna meg. Az nem olyan lett volna, mint szegény Révész Máriusz esete, aki hiába vette elő a képviselői igazolványát, valószínűleg nem ismerték a rendőrök, és jól megverték.
– Ha összességében nézzük a Nemzeti EgyüttmÄködés Rendszerének tizenhárom évét, akkor ki tudja jelenteni, hogy egy ilyen országért harcolt?
– Szerintem nincs másnak értelme, csak az idealizmusnak, csak azért érdemes harcolni. Ez a legrosszabb ebben a gyökértelen liberális világban, hogy tagadja az eszméket, semmibe veszi a tízparancsolatot is például. Persze tudjuk, hogy nem érjük el a tökéletest, de hát küzdünk érte. De ha már nem is tűzzük ki, mint célt, akkor jön a káosz és ez a világ pont abba az irányba tart. Egy ideális Magyarország az lenne, ahol megtörténne a revízió, legalább részlegesen, és hát persze élhetnénk jobban is. Igaz, szerintem így sem olyan rossz a helyzet ezen a téren, hát viszonylag rövid idő alatt kétszeresére drágultak az élelmiszerek, ilyen talán a rendszerváltáskor sem volt – és még ezt is bírja a lakosság, és nem lázong, hanem kifizeti. Jó lenne persze az is, ha a gyermekszületési ráta elérné a reprodukciós szintet. A másik ilyen elmaradása a jelenlegi hatalomnak a családi gazdaságok megsegítése. Jó gondolat volt annak idején a szociális földprogram, de nem lett belőle semmi, pedig ma is működhetne ez a dolog. A vidék felemelése egy fontos eleme a kormány politikájának, de ha nem adnak értelmes célt a vidékieknek, akkor ebből a felemelésből nem lesz semmi. Attól nem fognak föléledni a falvak, hogy az emberek agrárproletárként dolgoznak valamelyik nagygazda birtokán, de gondolom, vannak erős lobbik, akikkel jobb megegyeznie a hatalomnak.
– El van tiltva a közügyektől, de nyilván, ha szeretne, felszólalhat a pártok mellett. Kampányolna akár a Fidesz, akár a Mi Hazánk mellett?
– Én mindenképp a jobboldal mellett vagyok. A Mi Hazánk vezetésében a régi bajtársaim vannak.
– Őket korábban kritizálta azzal, hogy kvázi a Fidesz forgatókönyve szerint működnek.
– Kiforgatták, amit mondtam. Arról beszéltem, hogy nyilván a pártok célja, hogy a társadalom többségét az ellenőrzésük alatt tartsák. Ilyen szempontból megvan a szerepe a nemzeti radikális tábort „felügyelő” pártnak is, ami most a Mi Hazánk. A Fidesznek is érdeke az ő létezésük, hiszen ők egyedül nem tudnák megszólítani a radikálisokat. Akkor, amikor 2019-ben ezt mondtam, nem tűnt úgy, hogy a Mi Hazánk ennél sokkal több lenne. Azóta viszont önálló arculatuk van, saját programjuk. Toroczkai László egy hiteles ember, akinek van belső iránytűje.
– Ha szavazhatna 2026-ban, kit választana: a Fideszt vagy Mi Hazánkot?
– Ne kényszerítsenek arra, hogy állást foglaljak abban, mikor kire fogok szavazni. Jónak tartom, hogy mindkét párt létezik és bent ül a parlamentben. 2026-ig a Mi Hazánk még nem fog felnőni a Fidesz szintjére, de arra van esély, hogy előbb-utóbb a régi Jobbik szintjét elérjék. De az sem lenne rossz forgatókönyv, ami Lengyelországban zajlik: nemzeti és még nemzetibb pártok vetélkedése. Erre minden esély megvan itthon is, hiszen Gyurcsány Ferenc személye alkalmas arra, hogy kiölje a társadalomból a baloldal iránti szimpátiát. Az ellenzék tehetségtelenségét mutatja, hogy nem képesek megszabadulni tőle.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 23. számának (2023. június június 9–15.) nyomtatott változata.
