Hosszú menetelés
Az anekdota szerint az Egyesült Államok születésének hajnalán kérdezte egy hölgy az alapító atyák egyikétől, Benjamin Franklintól: „Mi lesz itt, királyság vagy köztársaság?” Franklin így válaszolt: „Köztársaság, ha meg tudják tartani!”
A köztársaság intézményei (falai) Trump földcsuszamlásszerű győzelme után – és mintegy annak ellenére – még állnak. De Trump térfoglalása, továbbá a magyar vezérre és rendszerére való hivatkozása előrevetíti, hogy (hazánkhoz hasonlóan) még „elbábozhatják” a demokráciát, ám kezdetét veszi Trump egyeduralma.
DEMOKRÁCIA VERSUS KÖZTÁRSASÁG. Korántsem véletlen, hogy az amerikai alapító atyák mindig köztársaságról és nem demokráciáról beszéltek. A demokrácia legegyszerűbben az egyenlő szavazati jogon és a többségi elven alapszik; nem szerves alkotórészei a többség zsarnokságával szemben a köztársasági berendezkedést és a kisebbség jogait védő intézmények, amelyeket a „fékek és ellensúlyok rendszerének” nevezünk. Nem tartozik hozzá a hatalmi ágak (törvényhozás, végrehajtó hatalom és bíráskodás) szigorú megosztása és integritásuk védelme; a legfelsőbb (vagy alkotmány-) bíróság tagjai választásának és határozathozataluk rendjének szigorú szabályozása. Nem tartozik hozzá a végrehajtó hatalom gyakorlásának időbeli és hatáskörbéli szigorú korlátozása, sőt az emberi jogok rigorózus védelme sem.
A nép többségi döntésével, „demokratikus” úton akár el lehet jutni mindezeknek a fontos intézményeknek a szétveréséhez, finomabban – ahogy ez nálunk történt – kiüresítéséhez, az „illiberális” demokráciához. Hazánkban a köztársaság helyén csak „Rút sybaríta váz” (Berzsenyi: A magyarokhoz) maradt a népakarat, a többség demokratikus diktatúrája, pontosabban a magyar vezér korlátlan akaratának keresztülviteleként létrejött illiberális demokrácia következményeként.
Ha Trump ígéretéhez híven „egyetlen napra diktátor lesz”, akkor a magyar illiberális demokrácia szintjére zülleszti a világ valamennyi polgára számára mintaként szolgáló amerikai intézményeket. Mostantól a világ összes potenciális diktátora éppen Amerikára, Trumpra hivatkozva verheti szét a jogvédelemben, a szabadságjogok kiterjesztésében és az elérhető jólétben reménykedőket.
NO PASARÁN. A Madridot védő spanyol köztársaságiak jelszava volt ez: Nem jutnak át! Ha ez a jelszó az USA-ban elfogadásra talált volna, akkor nem indulhatott volna egy többszörös vádemeléssel fenyegetett, a köztársaság alapintézménye, a Kongresszus és a választási győzelem törvényességébe vetett bizalom lerombolására buzdító jelölt az elnöki székért.
A köztársaság védelmére hivatott intézmények Trump első elnöksége (ld. a Legfelsőbb Bíróság híveivel való egyoldalú feltöltését) és Biden elnöksége (ld. a különféle visszaélések kivizsgálásának eredménytelenségét) alatt is megbuktak a jogállamiság védelme tantárgyból. Pedig a köztársaságiaknak Amerikában már volt tapasztalatuk, hogy mit is hozhat Trump uralma. Ha teheti, akkor leváltja majd azokat a köztisztviselőket és közszolgálati alkalmazottakat, akik a jogállami normák védelmében az ő adócsalásait, stiklijeit, ingatlanpanamáit leleplezték – ahogy a magyar vezér is a saját pártjának pénztárosát ültette annak idején az adóhivatal élére. Olyanokkal veszi majd körül magát, akiknek egyetlen erénye a hozzá való lojalitás lesz, így lehet majd egészségügyi miniszter egy oltástagadó, igazságügyi miniszter egy zugírász – ahogy a magyar vezér is megszabadult a szakmájukban elismert kormánytagoktól, mint Chikán Attila vagy Martonyi János.
Nyilván rohamot indít majd az intellektuális autonómia megtörésére, így a tudományos szabadság vagy az egyetemek meggyengítésére, az oktatás másodlagossá tételére – ahogy a magyar vezér egy osztályáruló gyorsbeszédű akadémikusra és a csempekirályra bízta ugyanezt a feladatot. Biztosak lehetnek abban is, hogy a mindenki számára elérhető egészségügyi ellátás (Obamacare) lezüllesztése is a célkeresztben van – ahogy a magyar vezér is fokozatosan építi le a nép által még elérhető egészségügyi ellátást.
Nem lehet afelől sem kétség, hogy folytatódik a gazdagok adócsökkentése – ahogy a magyar vezér is egy titkolt átcsoportosítást hajtott végre az egykulcsos szja és a magas kulcsú áfa révén az alacsony jövedelműektől a magasabb jövedelműek irányába, amit csak fokozott a családi pótlék emelésének évtizedes halasztása és ehelyett a gyermekek utáni adókedvezmény megduplázásának ígérete.
Biztos sor kerül majd a sajtószabadsággal szembeni fellépésre, kísérletet tesz a hírek cenzúrázására. Lesz gazdasági és pénzügyi káosz a bevezetni tervezett hatalmas védővámok és a tízmilliónyi bevándorló kiseprűzése nyomán – ahogy a magyar vezér is hazánk levegőjét, vízét, földjét és energiáját adta oda az akkumulátorgyártóknak és a hitelezőknek, egyúttal juttatta saját hívei zsebébe az ország felemelését szolgáló uniós pénzeket.
Ám Amerikában még létezik a szabad sajtó, és nem falvakban, hanem nagyvárosokban él a népesség nagyobb része. A nők elnyomottsága még nem éri el a magyar macsók és (or)bánok szintjét. Csak kell egy szabadságot védő, makacs hősnő – mint volt Madridban Dolores Ibárruri -, aki élére áll a küzdelemnek, és minden négyzetcentiméterét védi a köztársaság intézményeinek, hogy „Ne törjenek át!”.
MINDNYÁJUNKNAK EL KELL MENNI! Hazánkban sem kell a fotelokban, a szakállszárítón, a vitaasztalnál, a kocsmában, az újság mellett megvárni „Kossuth Lajos második felhívását”, már az elsőre is el lehet, sőt el is kell menni.
A Brexit is azon múlt, hogy azok mentek el szavazni (idősebbek), akiknek az életét már nem befolyásolja, hogy Európához tartoznak-e; a fiatalok viszont nem vették komolyan, hogy ez bekövetkezhet,
és szavazás helyett inkább elmentek még egyszer a Riviérára. Aztán csodálkoztak, hogy később már a Riviérához is vízum is kellett.
A magyar vezér újraválasztása is azon múlhat, hogy az ellenzék elsőre megtalálja-e azt, aki képes a zsarnokságot megdönteni, vagy továbbra is az ideális ellenzéki vezetőt keresi. A nép alig négy hónap alatt (a kegyelmi ügy kirobbanásától az EP-választásig) megtalálta az ellenzék vezetőjét, akit a rendszerszintű korrupció megfékezésének szándéka miatt követ. A korrupciót nem lehet megfékezni a köztársaság, a jogállam helyreállítása nélkül. Ez a nép számára egyszerű, mint a kétszerkettő. Hány diploma kell ahhoz, hogy a természetes eszünk is megjöjjön, és ne azt keressük, ami magától értetődően természetes?
Ha Trump győzelme – az ukránoknak szánt segítség elapadása és az oroszok győzelme miatt – a szomszédunkká teszi az háborús bűnös Putyin által vezetett agresszor oroszokat, akkor a nép is felismeri, hogy a háborút befejezni csak az ukránok támogatásával lehetett volna. Hányszor kell üzenni és kinek, hogy a köztársaságiak egymásra találjanak? Nem volt elég lecke Amerika?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. november 11-én.
