Magyarországon reng a föld Gulyás Mártonnak Magyar Péterrel a Partizánban 2024. február 11-én készített interjúja óta. A valóságos földrengés is mindig váratlan, jóllehet a geofizikusok szeizmográfok ezrei segítségével igyekeznek előre jelezni, hogy hol, mikor és milyen erősségű földrengés várható. A gyakori földrengéssel jellemezhető régiókban készülnek ugyan, hogy bekövetkezhet ilyen esemény, de még itt sem működik pontos és megbízható előrejelzés. A politikában még nehezebb megjósolni a történéseket, hiszen közismert mondás volt Romániáról – a több évtizedes elnyomás ellenére, vagy éppen ezért –, hogy „a puliszka nem robban”, oszt mégis robbanás történt 1989 decemberében.
Orbán puliszkája
Orbán 1998-as hatalomra jutása óta építi és mára már tökéletesen összecsiszolt rendszerré tette maffiaállamát. Elsőként Magyar Bálint leplezte le, elemezte és írta le az Orbán-rendszer igazi természetét.
Három, egymás hatását erősítő tulajdonsága alapján kapta Orbán rendszere a magyar polip, a maffiaállam elnevezést, ezek: 1) korlátlan és ellenőrizetlen hatalomgyakorlás, amelynek eredménye 2) az az ország kirablására berendezett gépezet, amely (hűtlen kezelés és csalás alapos gyanúját megalapozó módon) az államot bűnszervezetként üzemelteti, és 3) a büntethetőséget kizáró örök (időtlen) hatalmon maradás.
Az Orbán-rendszer nem használja éppolyan brutalitással az államgépezet durva elnyomást szolgáló erőszakszervezeteit, ahogyan ezt megtette előbb a Rákosi-, majd a már konszolidáltabbnak látszó Kádár-rendszer, vagy akár a nagy testvér, Putyin rendszere. Elég a gazdasági eszközök használata: saját kézben centralizálni a jövedelmeket és a vagyont, ahhoz, hogy a hatalom hierarchikusan osztályokba sorolt elosztási/visszaosztási uralkodó kasztjain kívül maradtak érzékeljék, amit Orbán sugall: „Aki nincs velünk, az nincs!” A közpénzek fölötti korlátlan, korlátozásmentes és minden ellenőrzéstől mentes kormányzati rendelkezés azt is biztosítja, hogy ne csupán a politikai intézmények Orbán általi megszállása, de a megvesztegetéstől a pénzelvonáson át a megfélemlítésig terjedő fegyvertár is segítse az Orbán-rendszer építőköveinek az összecsiszolását, zökkenő- és ellenállásmentes működtetését. A híveknek (különösen a politikai családnak) folyósított pénzeső, ezzel szemben az ellenfél, az ellenzék – elsősorban gazdasági/pénzügyi – megfojtása, hogy nehogy hozzáférjen a gazdasági és kommunikációs térhez, ellehetetleníti az önállóság, az autonómia fenntartását, egyben az Orbán-rendszer végtelen ideig tartó fennmaradását alapozza meg (lásd Iványi Gábor egyháza, a Népszabadság vagy a Klubrádió). A cél, hogy jelentéktelenné váljon az ellenzék. Orbán kavargatja így a magyarországi puliszkát, amely – a román várakozáshoz hasonlóan – akkor se robban, ha az elosztani való évek óta fogy, mert elapadtak az uniós transzferek, leálltak a vastagon túlárazott (ezért könnyen szétlopható) állami nagyberuházások, még az árszint is megugrott a 2022-es újraválasztáshoz helikopterből kiszórt pénzeső következményeként, az államháztartási hiány megfékezhetetlenül magasra rúg, és az államadósság is folytonosan növekszik. Attól, hogy az övre több lyukat kell fúrni, csak a mormogás hangereje erősödött, komolyan veendő elégedetlenség nem jelentkezett, hisz alternatíva se volt. Mindaddig, amíg ki nem derült Orbán rendszerének magasztos szövegek mögé rejtett romlottsága a gyermekvédelemben gyermekek ellen folytatólagos bűncselekményeket elkövetőknek a kegyelemben részesítése után, habár a gazdasági nehézségek szaporodása miatt a közhangulat folyamatosan romlott, mégsem indultak politikai földmozgások. Az erkölcsi felháborodás meg a gazdasági hanyatlás miatt a nép szeméről lehullt a hályog. A nép (kis segítséggel) felismerte, hogy Orbánnak kezdettől egyenes és tántoríthatatlan szándéka volt a kizárólagos hatalom megszerzése és megtartása örök időkre, mert csak ezen a módon lehetett Magyarország kirablását végrehajtani, majd az esetleges (büntetőjogi) következményeket elkerülni. A magyarországi puliszka is forrósodik.
Magyar Messiások, jelző és előjel nélkül
Amikor a szülők sorsközössége létrejött a gyalázatos gyermekvédelmi ügyek eltussolása nyomán – éljenek városban vagy falun, legyenek kétkezi munkások vagy értelmiségiek, diplomás tudósok vagy írástudatlan képzetlenek –, és Magyar Péter nyilvános megszólalásaiban elkezdte sorolni az egészségügy, az oktatás, a közösségi közlekedés borzalmas helyzetét igazoló tényeket, egyszerre újra felfakadtak Magyarország sebei („Recrudescunt diutina inclytae gentis Hungarae vulnera”). Mintha II. Rákóczi Ferenc olvasta volna fel a kocsmák, a templomok előtti tereken brezáni kiáltványát. Magyar Péter a közönséget csak a mindennap átélt tapasztalataival szembesítette. Annak ellenére követőkre talált a népben, hogy nem sorolta – ahogyan azt az ellenzék vezetői évek óta teszik – a fékek és ellensúlyok megsemmisítését, a demokrácia szétzúzását, a média gátlástalan elfoglalását, a háborús bűnös Putyinhoz való törleszkedést, a szegények további szegényedését. Sem nem baloldali, sem nem jobboldali érzelműek a nyári forróságban hűtés nélkül izzó meleget árasztó kórházi műtők, a kigyulladó mozdonyok, az elromlott vonatról leszállított, a sín melletti botorkálásra kárhoztatott utasok, a hiányzó iskolai szaktanárok munkáját jól-rosszul pótló szülők, ám mind ugyanannak az idegen megszállóként viselkedő hatalomnak az önkénye miatti lezüllés következményeit kénytelenek elviselni. A nép a templom melletti téren, a kocsma melletti grundon vette körül Magyar Pétert, aki egy ócska teherautó platóján egy szál maga kezdett beszélni, ahogy Krisztus is mindenki által látható magányos szónokként, nyílt terepen mondta el a hegyi beszédet. Magyar Péter nem eldugott, sötét kocsmákban, kietlen művelődési házakban beszélt, hogy hallgatói lássák és láthassák, bátorítsák egymást a jelenlétükkel: „Ni, itt van a Józsi bá’ is, ott meg Mari néném, itt meg a kis Jancsi!” Az ellenzék vezetői „egyemberként” Magyar Péterrel, még nem a kifinomult érvelést eddig meg sem halló néppel fordultak szembe. Fejére olvasták, hogy ők – Kern András „nőnapi ünnepség a Guváti vállalatnál” jelenetének Tüdő Gyula bácsijaként – „ötvenkilenc éve robotolnak már vagy hatvan éve”, szemben Magyar Péterrel, aki volt felesége mellett és miatt zsíros állásokat tölthetett be ugyanezekben az években.
Először azért ócsárolták, hogy fidesznyik volt, azt is neki rótták fel, hogy a nép őt, Magyar Pétert követi Messiásként, pedig az ellenzék elszánt vezetőiként évtizedek óta hányják a Fidesz olajjal és zsírral jól megkent falára a borsót. Meggyűlölték a „hálátlan és vak” népet is, aki nem tesz különbséget a szakadatlan harcban megőszült ellenállók és a fehér nadrágos, (a pocakos Orbán irigykedő szavait idézve) a „latte-avokádós” ficsúr között. Irigyelték, hogy „nem fogja a golyó”, leperegnek róla a mindennapos karaktergyilkosság sorozatlövései, nem védekezik, hanem támad, sőt előre tudja, hogy mikor, miért és honnét lőnek majd rá. Az ellenzék vezetői „állva maradtak” az önmaguknak épített szobortalapzataikon, és mert onnét még nehezebb a nép közé járni, jobban is látszott, hogy csak látszódni akarnak. Hiába gajdolták imamalomként, hogy szükség, sőt igény is lenne a baloldaliságra, a liberalizmusra is, a nép nem értette beszédüket, amely hallgat mindennapos gondokról, legfeljebb a mélyszegénységet ismételgeti imamalomként. Az óellenzék és a budapesti értelmiség ugyanolyan értetlenséggel fogadta a „Magyar Péter-jelenséget”, a nép reakcióit értelmezgetve, mint amilyennel a 2022-es választás szavazatszedő bizottságaiból szerzett tapasztalatait is képtelen volt feldolgozni. Akkor sokan ellenőrnek mentek, hogy a saját szemükkel lássák, a Fidesz hogyan csalja el a választást, és döbbenten kellett ráébredniük, hogy a helyszínen nincs csalás és nincs ámítás, ám először találkoztak a néppel, amelyik akár írástudatlanként, akár a márkás terepjáróból kiszállva „aViktorra” szavazott. „Sósabbak itt a könnyek / S a fájdalmak is mások. / Ezerszer Messiások / A magyar Messiások” (Ady).
A béke nyelve az orosz
Az idők során sokan felejtették el, hogy a demokrata vagy a populista szavak gyökere a démosz, a populus, a nép. Aki demokrata, aki populáris módon a néphez szólóan beszél, annak előnye van azzal szemben, aki hitelveket, értékeket ismételve szónokol vagy hangosan értekezik. Annak ellenére, hogy az önkényurak, a zsarnokok mindig a népre hivatkozva építik ki a saját hatalmukat, nem más nép az, amelyik megdönti a zsarnokságot, aki az önkény elsöprésének során a populista demokratákat követi, mint akikre a zsarnokok örökkön hivatkoznak. Ahogy a zsarnokot éltető (tenyeréből falatozó) népet sem külföldről importálták, meg azt a népet sem, aki tüntet, aki ledönti a zsarnok szobrát. Éppen emiatt nehéz dolga van annak, aki amiatt kesereg, hogy az aktuális nép nem érett a demokráciára, meg kell várni, amíg az aktuális népet egy másik váltja fel.
Ahogy a Magyar Péter által indított rengéshullámokra se lehetett felkészülni, úgy az is nyilvánvaló, hogy Orbán tartogat még váratlan húzásokat. Ne gondolja senki, hogy Orbán „csínytevései” csupán abban merülhetnek ki, hogy egy „kassai bombázásra” hasonlító provokációra hivatkozva – így a háborús veszélyhelyzet idején – elhalasztják a választásokat, az Alaptörvény 49. §-a alapján. Lehet, hogy Orbán az Országgyűlés által a hadiállapot kihirdetését kezdeményezi, és valamennyi férfi katonai szolgálatát rendeli el, ami nyilván korlátozza az olyan szabadságjogok gyakorlását, mint a szabad választás. Orbán és csapata évek hosszú sora óta készül arra a helyzetre, hogy „mi lesz, ha nem lesz” teljhatalma, mi lesz, ha az ellenzéke kerül kormányra, és így tovább. Nem rémiszteni akarok, csupán igyekszem felkészíteni arra is a békés és békére vágyó közvéleményt, hogy az előttünk álló (Orbán tusványosi pólóján feszülő 2026. április 12-i dátumig) időszakban sokféle „véletlen” eshet meg velünk. Arra volt már példa, hogy a Szolnokról a rádióba beolvasott beszéd szórendje, nyelvtana orosz eredetre vallott. Az se lenne meglepő, ha a békeszózatot egyenesen Moszkvából közvetítenék, és a béke „megőrzése” kedvéért cirill betűs szavazólapokról indítanának „nemzeti konzultációt”. A Himnusz „megbűnhődte már e nép” fordulata ugyan felkészít a boldog békeidők orosz hívószavára, ám ne gondolja senki, hogy Orbán csak szívjóságból nyújt menedéket minden, a zsarnoksága miatt hazájában vád alá helyezett politikusnak. Ahhoz, hogy igazi szabadságharcoshoz méltóan Orbán küzdhessen – a maga – szabadságáért, neki arra is szüksége van, hogy Magyarország minden polgára a „szabad orosz levegőt szívhassa be” itthon is. Talán még az is lehet, hogy az a nép, amelyik a szabad orosz levegő beszippantásától részegül meg, már aligha áll Orbán hordáinak a rendelkezésére. Hiába, eljön az idő, hogy a püspök megírja levelét. „A népet leváltani nem kell félnetek.”
Megjelent az Élet És Irodalom LXX. évfolyama 3. számának Publicisztika rovatában 2026. január 16-án.
