Olvasom ezt a Nature cikket, és egy félévvel ezelőtti, a nyár közepén történt beszélgetés jutott eszembe. A beszélgető partnerem, egy biokertész hölgy, meséli a saját gyakorlatát. Mindent összegyűjt, mindent hasznosít, nincs hulladék. Én, mint abszolút laikus hallgatom, nem tudok hozzászólni. Egyszer csak felcsillan a remény, hogy én is valami okosat mondhatok, amikor mondja, hogy az esővizet hordóban felfogja.
– Ez nem egy szúnyog keltető? – kérdezem.
– Nem, mert tartok a hordóban egy aranyhalat.
– Nem bolondul bele, ott egyedül kerengeni?
– Basszus, az aranyhal mentális egészségére nem gondoltam.
Ez a beszélgetés jutott eszembe a Nature cikkre, címe “Mit tegyünk, ha a mesterséges intelligencia öntudatra ébred? Néhány tudós szerint ideje tervet készíteni.”
Jelenleg a mesterséges intelligenciával kapcsolatos szabályozások nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ez nagy hiba egy tudós csoport szerint.
Pillanatnyilag nincs közmegegyezés, hogy egyáltalán hogyan vesszük észre, hogy az MI tudatos vagy legalább valamennyire öntudatos. Azt valahogy senki nem várja, hogy ezt az MI közli majd velünk. Különböző teszteket készítenek a laborokban, amelyektől azt remélik, hogy az azokra adott válaszokból követni tudják az MI fejlődését.
Nem tudjuk, hogy mi van akkor, ha az MI nem akar ezekkel a tesztekkel együttműködni, és félre akar minket vezetni. Egyáltalán, sem az IT, sem az evolúció-kutatók nem tudják megmondani, hogy az MI ellenséges lesz-e velünk. Ha innen nézem, valóban nem lenne jó a lelkébe taposni. Ahogy az egyik kutató fogalmazott: hogyha nem ismerik fel, hogy egy mesterséges intelligencia rendszer öntudatra ébredt, az emberek elhanyagolhatják azt, és ezzel kárt okozhatnak neki, vagy szenvedést okozhatnak neki.
Mindenesetre ez a tudós csoport már egy rész-sikert elért. A kaliforniai San Franciscóban működő Anthropic nevű mesterséges intelligenciával foglalkozó cég felvett egy alkalmazottat a mesterséges intelligencia jóllétének kutatójaként.
El kell ismerjem, ez nem az aranyhal esete.
Forrás: Vélemény.Online