Megrázó cikksorozatot közölt az Átlátszó Erdély portál, melyben azt járja körül, hogy a Csíkszereda elitiskolájának számító Márton Áron Főgimnázium történelemtanára, Orbán Zsolt, miként követett el érzelmi és szexuális visszaéléseket a rá bízott diáklányokkal szemben. A közkedveltségnek örvendő történelemtanár húsz éven keresztül folytathatta lényegében zavartalanul az üzelmeit, miközben egyébként az RMDSZ önkormányzati képviselőjeként is működött a városban.
A kétrészes tényfeltáró riportban kilenc lány vall a vele történtekről, ugyanakkor megszólalnak az iskola tanárai, igazgatója és aligazgatója, valamint egy másik helyi sztárszakértő, egy pszichiáter. Illetve a (talán) legfiatalabb áldozat, egy hatodikos, tizenkét éves lány és a szülei. A kétrészes cikksorozatból nyilvánvalóvá válik, hogyan működik az eltussolás és az elhallgatás évtizedeken keresztül, melynek első része itt, a második itt olvasható.
Az írásokban megszólaló kilenc lány elbeszélésében egyaránt tetten érhető, hogy mindegyikük pszichoterápiára járt később, ami segített nekik megérteni, hogy tulajdonképpen mi történt velük. A tanár-diák viszony ugyanis nagyon egyenlőtlen, egy jóval idősebb, pedagógusként kiemelt presztízsű felnőtt ugyanis óriási mértékben képes manipulálni a rá bízott gyerekeket, fiatalokat. Egy ilyen viszony pedig mélyreható nyomokat hagy az áldozatban, amit utólag is nagyon nehéz értelmezni, komoly munkát jelent a helyükre tenni a történteket.
A cikksorozatban megszólaló lányoknál visszatérő motívum az önhibáztatás, amitől csak nagyon nehezen tudnak szabadulni, ha egyáltalán sikerül. Az áldozatokban közös motívumnak tűnik, hogy zilált családi hátterűek, emiatt egy felnőtt figyelme, érdeklődése, elismerése óriási hatással bír rájuk nézve. Főleg egy olyan karakterű tanár részéről, mint Orbán Zsolt, aki nyitottságával, vagányságával, megengedő viselkedésével könnyen a diákjai bizalmába férkőzte magát. A legtöbben felnéztek rá, sőt, barátjuknak, cimborájuknak tekintették, aki a gyakori kirándulások alkalmával megengedte nekik, hogy cigizzenek, alkoholt fogyasszanak, és néha füvezzenek is.
Amint Kulcsár Árpád cikkeiből kiderül, maga Orbán Zsolt sem tartózkodott a tudatmódosító szerektől, sőt, arra is utal, hogy alkoholproblémái lehetnek, amit Orbán egyébként határozottan tagad. Az egyik lány pedig azt is felveti, hogy miután több alkalommal is elutasította a tanár szexuális közeledését, emlékezetkiesése volt, amit annak tulajdonít, hogy az ellenkezés megtörése érdekében drogot keverhetett a koktéljába.
A cikksorozat különösen zavarba ejtő eleme, hogy mennyire másként emlékeznek a történésekre még azok is, akik az abúzusok elkövetése idején már felnőttek voltak: tanárok, iskolai vezetők, szülők, pszichológus szakértők. A szóban forgó ügyek, mint kiderül, köztudottak voltak a városban (és nemcsak), viszont egymásnak ellentmondó dolgokat állítottak az érintettek. Hogy csak az egyik legfurcsább elemet említsük: míg az iskola tanárai és az érintett szülők között is voltak, akik azt nyilatkozták, hogy a város sztárpszichiátere, akit állítólag bevontak több, a visszaélési ügyeket kiderítő feltáró akcióba, azt nyilatkozta Kulcsár Árpádnak, hogy nem ismeri személyesen Orbán Zsoltot.
Ami viszont bizonyos az Átlátszó Erdély anyaga alapján az, hogy bár igen sokan tudtak a visszaélésekről, nem született egyetlen hivatalos, írásos feljelentés sem a tanfelügyelőség, sem a rendőrség szintjén.
Mint kiderül, Orbán Zsolt már nem tanít a Márton Áronban, egy éves szabadságot vett ki, és azt nyilatkozta, hogy nem kíván a katedrára visszatérni. Néhány hete pedig az önkormányzati képviselői mandátumáról is lemondott.
Az ügy kirobbanása után a Márton Áron Főgimnázium szombatra tantestületi gyűlést hívott össze és kiadtak egy nyilatkozatot is a témában:
„A Márton Áron Főgimnázium vezetősége az Átlátszó Erdélyben megjelent, Orbán Zsolt nevéhez fűződő állítások és az iskolánkat érintő sajtócikkel kapcsolatban a következőket nyilatkozza: a tantestületi tanács keretén belül az objektív szemlélet megőrzése érdekében megvitatjuk a közzétett információk hitelességét; a Vezetőtanács tagjainak segítségével felülvizsgáljuk az iskola etikai kódexét, és szükség esetén módosításokat eszközlünk, a Diáktanács segítségével módot találunk arra, hogy több lehetőséget biztosítsunk a tanulók számára az esetleges, bármilyen jellegű visszaélések akár anonim módon való bejelentésére; fenntartjuk az eddigi együttműködést a Hargita Megyei Tanfelügyelőséggel, valamint a Hargita Megyei Nevelési Tanácsadó- és Erőforrásközponttal is. Ugyanakkor mindenkit arra ösztönzünk, hogy hiteles forrásokból tájékozódjon, kritikusan gondolkodjon, mielőtt véleményt fogalmaz meg az intézménnyel – diákjaival, illetve alkalmazottaival – kapcsolatban.”
A oktatási intézet igazgatónője közölte, mindenképpen belső vizsgálatot indítanak a történtek feltárása érdekében.
