Óriási helyzeti előnybe hozta Donald Trump Putyint és a háború az ő javára látszik eldőlni, amikor számonkéri Zelenszkij elnökön az ország védelmére Biden elnöksége idején folyósított dollár-százmilliárdokat. Ezen túlmenően Trump nemcsak sikertelen komédiásnak, de diktátornak is nevezte az ukrán köztársasági elnököt.
Szerzőnk ez alkalommal a Nobel-békedíjas Olekszandra Matvijcsukkal és Alan Badojev ukrán–oszét filmrendezővel készített interjút abból az alkalomból, hogy február 24-én negyedik évébe lép a háború.
Lélektanilag nehéz pillanatban keresem – mondom a Nobel-békedíjas Olekszandra Matvijcsuknak, aki a Polgári Szabadságjogok kijevi központjának nevében vette át Oslóban két évvel ezelőtt a világ legrangosabbnak számító elismerését. – Nehéz, mert a negyedik évébe lép hétfőn a háború, amit Oroszország vív Ukrajnával, és nehéz Trump miatt is. Az elítélt bűnözőből lett elnök szerdán ezekkel a mondatokkal indította a napot: „Gondoljátok át, a szerény sikereket elért komikus, Volodimir Zelenszkij rászedte Amerikát, hogy 350 milliárd dollárt költsön egy megnyerhetetlen háborúra, amit el sem kellett volna kezdeni, s ez egy olyan háború, amit az Egyesült Államok és ’TRUMP’ (csupa nagybetűvel ír magáról!) nélkül sosem tudna lerendezni – Trump ezt a posztot a saját közösségi hálójára írta ki, sőt, még azt is hozzátette, hogy jobban teszi Zelenszkij, ha gyorsan cselekszik, gyorsan dönt, mert különben semmi sem marad az országából.
– Először is arra emlékeztetnék, hogy amikor ez a háború 2014-ben (!) elkezdődött, Ukrajna éppen csak kivívta szabadságát a korrupt és autoriter rendszerrel szemben, és megkezdődött a gyors, demokratikus átmenet. Putyin a Krím és a keleti régió elfoglalásával a forradalom vívmányát akarta azonnal letörni. Semleges országnak számítottunk, amit alkotmányba is foglaltak a törvényhozóink. Tehát Putyin nem a NATO terjeszkedésétől félt, hanem attól a szabadságtól és függetlenségtől, ami egyre közelebb került Oroszország határaihoz. Számunkra a szabadság volt a legszentebb érték, bármelyik mérvadó közvélemény-, illetve szociológiai kutatást nézzük, toronymagasan vezet az ukrán nép értékrendjében a szabadságtudat. Sosem fogjuk feladni, hogy szabadok maradhassunk.
– Trump Zelenszkij elnököt diktátornak nevezte, mert nem írta ki idejében a választásokat. Van ennél még lejjebb?
– Én jogász vagyok. A jog betűje szerint nem lehet választásokat tartani akkor, amikor azt a törvények nem teszik lehetővé. Nem beszélve arról, hogy miként is lehetne választást tartani akkor, amikor az ország egy része az agresszor által elfoglalt terület, másutt harcok dúlnak, drónok, rakéták pusztítanak, embereket gyilkolnak. Könnyű azoknak így beszélni, akik egy kávé mellett tárgyalóasztalhoz ülnek, legyen az Genfben, Párizsban, Berlinben vagy Budapesten. De ha ők idejönnének, akkor azt látnák, hogy a valóság merőben más. Itt folyamatosan problémákat kell megoldanunk. Ki garantálja a számunkra a biztonságot, ha megtartanánk a rendkívüli hadiállapot ellenére a választásokat? Ki garantálja, hogy az oroszok nem avatkoznak közbe?
– Vance amerikai alelnök pedig azt hirdeti mostanság, hogy Ukrajna – mindannyian nagyon jól tudjuk, látjuk – nem nyerheti meg sehogy sem ezt a háborút! Ön mit gondol erről?
– Ez megint amolyan politikusi fejtegetés, amely a háborút a területi és államközi kapcsolatok lencséjén keresztül látja, és nem azon keresztül, hogy három évvel ezelőtt Moszkva nem tudta bevenni három nap alatt Kijevet. Senki, még a szövetségeseink sem gondolták, hogy olyan nagy hatalommal, mint Oroszország, is képesek vagyunk szembeszállni és ellenállni. Mi azóta sem adtuk fel, mert nem az államoknak és államközi kapcsolatoknak, hanem a népnek van hatalma és ereje. Mi továbbra is küzdeni fogunk azért, hogy gyermekeink demokráciában nőhessenek fel. És ha milliók fognak össze, ha milliók állnak a kormány mellé, akkor bármilyen hatalmat le tudnak győzni. Így voltunk képesek megakadályozni Putyin tervének megvalósítását. Ez történelmi lecke fiúknak: a népnek van ereje, hogy megváltoztassa a történelmet.
– Trump és Vance mondatai teljesen egybecsengenek Orbán szövegével. Ahogy ez erősödik, úgy lesz egyre kisebb a békemegállapodás lehetősége? Lesz egyáltalán béketárgyalás?
– Putyin nem Ukrajna területének egy kis szeletét akarja, hanem az egész országot. Az emberéletek nem számítanak, ez a legolcsóbb állami erőforrás az orosz elnök számára. Ha mi tartós békét akarunk, akkor biztonsági garanciára van szükségünk, amivel szemben Putyin tehetetlen.
– Milyen garanciára gondol? A NATO-ra?
– Többféle garanciát is el tudunk képzelni. A NATO-partnerség nem pusztán szavakat jelent, mert mi már bebizonyítottuk, hogy lehet ránk számítani, a szövetség biztonságához nagymértékben hozzá tudnánk járulni. Bizonyítottuk a harctéren is, és Európa legnagyobb létszámú hadseregével rendelkezünk. Másrészről: mi a NATO 5. cikkelyét is teljesítenénk, hisz’ most is kivédjük a rakétatámadásokat, védőpajzs is vagyunk a szövetségesek számára. Azt hiszem, megérdemeljük a NATO-partnerséget.
– Azt el tudom mondani, milyen lenne az ideális a békemegállapodás Ukrajna számára. De önnek milyen elvárásai vannak?
– Nekem óriásiak az elvárásaim. Amikor a politikusok ennek kapcsán az ásványkincseinkről, területi engedményekről, választásokról beszélnek, akkor egyet kihagynak – az embereket. Trump, ugyebár, azzal kezdte, hogy aggódik az ukránok életért. És mi van azzal a húszezer gyerekkel, akit elszakítottak a szüleiktől, erőszakkal elvitték őket Oroszországba? Mi van azokkal a nőkkel, akiket az oroszok által elfoglalt területeken rendszeresen megerőszakolnak? És az orosz börtönökben embertelen körülmények között fogva tartott ukrán foglyokkal? Róluk is kellene beszélni a béketárgyalásokon!
– Vitathatatlan, hogy Trump mindenben csak az üzletet keresi, nem államférfi, aki az emberekért aggódik, pusztán üzletember…
– Csakhogy neki most éppen az a feladata, hogy államférfikért az emberekért aggódjék. Nagyon sok előadást tartottam az Egyesült Államokban, és mindenki, legyen az vallásos ember, egyetemista, értelmiségi vagy katona, aggódik miattunk és segíteni szeretne. Szerintem a politika humán oldala még nem veszett ki teljesen.
– A magyar kormány előszeretettel állítja, hogy Európa háborúpárti. Ön szerint is?
– Azt gondolom, őszintének kell lennünk az emberekkel. Viharos időket élünk, miközben például az ENSZ által megtestesülő békés világrend a szemünk előtt omlik össze. Nem tudhatjuk, hogy majd miként értékelik ezt a történészek. Most már azok sem érezhetik magukat biztonságban, akik évtizedeken óta békében és gondtalanul élnek. Biztonságuk attól függ, hogy adott helyzetben képesek-e fegyvert fogni, hogy megvédjék magukat. Sok, börtönből szabadult fogollyal beszéltem, aki elmondta, hogy Oroszország nem ismer határokat. A birodalmi szemlélet szerint nem léteznek határok. Rá akarták őket venni, hogy harcoljanak Ukrajna ellen és aztán mennek tovább a birodalmi terjeszkedés igézetében. Oroszország nem véletlenül toboroz ukrán katonákat a mi hazánkban is. Egyetlen politikus se higgye el se Magyarországon, se másutt az EU-ban, hogy Ukrajna után nem ők következnek. Naivitás azt hinni, hogy Oroszország csak Ukrajna ellen szállt háborúba.
Alan Badojev ukrán–oszét filmrendező, tv-producer, forgatókönyvíró Budapestre érkezett az „Egy hosszú nap” című filmjének egyszeri vetítésére, amit elmondása szerint 50 országban mutattak már be, és persze nem mindenhol fogadták lelkesen – Brazíliát például kiemelte. Bár a film csak kétórás, ám kétszáz órányi videófelvételből lett összevágva. Ezeket a felvételeket a háború elején készítették az utca emberei. És miként azt néhány magyar újságírónak elmondta, a legvéresebb, leghorrorisztikusabb felvételeket nem is merte bevágni.
– Arról kérdeztem, hallván Donald Trump támadásait Zelenszkij ellen, meg nemzetbiztonsági tanácsadóját, Mike Waltzot is, aki a Fehér Ház-i sajtótájékoztatón arra szólította fel az ukrán elnököt, hogy ne oktassa ki őket – reménykedik-e egyáltalán a béketárgyalások sikerében? Milyen áron fogadják el az esetleges kompromisszumot és meddig lehet tűrni, hogy a fejük felett egyezkedjenek – korántsem jóindulatúan…
– Mi nem várjuk a békét, hanem harcolunk érte. Jogunk van nekünk is szabadnak és függetlennek lenni. Nem hagyjuk, hogy az orosz terrorista állam diktáljon nekünk. De azt sem hagyjuk, hogy Trump packázzék velünk. Nem függhetünk a Fehér Háztól sem. Nem Trump fogja megmondani, mit jelent számunkra a béke.
Induljunk ki abból, hogy három nap alatt nem foglalták el Putyinék Ukrajnát, és három év alatt sem sikerült nekik. Pedig korántsem akarják beérni csupán egy-két területtel. Ők az egész Ukrajnát akarják. Csakhogy nem tudnak mit kezdeni velünk,annak ellenére sem, hogy Kína és Észak-Korea segíti. Mi nem hiszünk a csodákban. Harcolni kell, mert Putyin csak az erőből ért – és ezt tudomásul kell venni. Hiába lesznek tárgyalások, esetleg még feltételeket is szabnak – nem lesz eredményük. Putyinnak nem célja a békekötés. Talán még az ideiglenes béke sem. Trump szerintem erejét és az idejét vesztegeti, amikor abban bízik, hogy Putyin képes alkura. Trumpnak erősnek kellene látszania. Ehhez pedig szüksége lenne Európára is, de ellökte magától. Velünk együtt kellene erősnek mutatkoznia.
– Az újságírók megkérdezték a filmrendezőtől: mennyire akar békét az az ukrán család, ahol az apa a fronton az életét vesztette, a fia is ott harcol, a lánya pedig sérülés miatt elvesztette az egyik lábát…
– Mi nem a csodára várunk. Igen, legyen béke, de az legyen igazságos! Nyomás alá kell helyezni Putyint. Különben az átmeneti békét a haderő feltöltésére és átcsoportosítására használja majd fel. Minket bánt az is, hogy politikusok akarnak dönteni a fejünk felett, miközben ezt a háborút a hétköznapi, az egyszerű emberek vívják meg. Az pedig, miként a véreskezű Putyin mellett most Trump elnök a maga szempontjait igyekszik érvényesíteni, az számomra olyan, mintha az ő kezéhez is vér tapadna. Sőt, azt is el kell mondanom, hogy amikor az orosz energiaforrásokról esik szó, akkor bűnösnek tartom azt is, aki ebbe az üzletbe belemegy. Itt van például az orosz gáz. Erre csak azt a hasonlatot mondhatom: ahogy a gázvezetékek behálózzák Európát, úgy tesz Putyin is az európaiakkal, akik egyszer csak azt veszik észre – már akik továbbra is üzletelnek vele –, hogy szorul a hurok a nyakukon. És Putyin meg is fogja rántani a kötelet úgy, hogy végül halálos szorítás lesz a mozdulatból.
„A mi háborúnk véres, de Putyin hibrid háborút is vezet – lásd a belorusz és a grúz fejleményeket is. Putyin birodalmi törekvése, máris látszik, túlhalad Ukrajnán” – jelentette ki a Budapesten most bemutatott „Egy hosszú nap” című film rendezője, Alan Badojev.
