Őszintén megmondom, unom a kerti törpéket. De nem is ezeket, hanem az ellenünk hadakozó „törpeüldözök” cikkeit.
Mert miről is van szó? Elsősorban arról, hogy gyermekeink képzeletvilága olyan játékszereket és környezetet óhajt, amelyek – öntudatlanul – egyengetni tudják az igaz emberré válás útjait. A szép álmok is a gyermek képzeletvilágát gazdagítják, és nem hiszem, hogy volna valaki, aki kétségbe vonná Ezópus, Andersen vagy a Grimm-testvérek állat- és másfajta mesealakjainak hatását a gyermeki lélek felfrissítésére.
A kerti törpék a mesék birodalmának szülöttei, és a felnőttek, akik nosztalgiával gondolnak elmúlt gyermekéveikre, ezért nyúlnak a gyermekparkok díszítése céljából mesealakokhoz.
Én a kerti törpét nem tartom giccsnek. Természetesen vannak képkeretbe foglalt mázolmányok és vannak faragványok vagy ipari úton készített állat- és bohócfigurák, amelyek nem a jó, hanem a rossz ízlést fejlesztik. De egy piros kucsmás kerti törpe?
A törpeüldözők gondoljanak arra, hogy gyermekeink játékrevolverekkel, puskákkal és tankokkal játszanak, amelyek gyakran „művészi” hűséggel ábrázolják a valódi fegyvereket. Ilyenfajta játékok ellen kell „hadakozni” – mert ezek véresen komoly „giccsek”. Továbbá gondoljanak arra, hogy számos ízléstelen tömegcikk, amely a művészitől igen távol eső tervezés (rajz, színösszetétel) eredménye, látható egyes boltok kirakatában.
Megjelent A Hét V. évfolyama 38. számában, 1974. szeptember 20-án.