Rutinfeladat: cikk kell, fegyelmezetlen fiatalokról, az ifjúsági szervezet ezirányú nevelőmunkájáról. Gyárból!
Szemben az üzemi KISZ-titkár: általában jól mennek a dolgok, egy-két rendetlenkedő akad, de… Elmúlik. Egyiket ki is tettük… No lám, ki az?
És kerekedik a történet, egy nyakas fiúról, aki annyi gondot adott a gyár vezetőségének, hogy a termelés ügye mellette kismiska… Mestere jön, valósággal tüzet okád: a szemtelen! géprongáló! A szülőket is behívtuk, de nem jöttek… Képzelje, voltak a megyétől, feleselt velük, ki kellett hogy tegyük… Két volt munkatárs, vállvonogatva: nem volt az komoly fiú…
Cikk lesz, riport lesz? Gyorsan az apához: fodrász. Az álmos kliensen száradni hagyja a szappanhabot, úgy mentegetőzik: kicsúszott a fia a keze közül, nem hallgat rá, az anyja egyre csak védi. Nem törődik ő már velük. Csak bosszúság az egész élet… A szipogó anya ebédet főz: jaj, ne tessék kiírni az újságba, rossz ám a fiú, nem tudom mi lelte, olyan jó gyerek volt, csak pallja a pénzt, a férjemet is behívatták a gyárba, de nem ment, azt mondta – én ajnározom, én menjek… Kitették… Másik gyárban dolgozik. Nem tudom, merre van, de ne tessék megírni, annyira szégyellem… Éjszakás a lelkem, ott ráakadhat…
A portás két röpke álom között int: szabad az út. A műhelyirodában fiatal szolgálatos mérnök: hogy hívják az illetőt? Nézzük csak, Balogh, Buruiana, Binder… na, ott nincs! Mi ügyben keresi? Nem, nem dolgozik nálunk. Micsoda átverés! De ha már idefáradt, menjünk a mesterhez, ő jobban…
A mester fáradtan hunyorog: sokan vagyunk… Vannak újoncok, nem ismerhetem mind…
Krimit szimatolok. A fiút kitették túlnan , s tán nem is dolgozik, csak a szüleit hintáztatja? S közben valahol – De hol? És honnan veszi a pénzt félhavonta? Az anyjának becsülettel elszámol… Bandába keveredett? Jó volna elkapni a „tettest“. Indulnék, ám egy hallgatózó srác: a Laji? Itt van né, a harmadik gépnél.
Gyors szemrevételezés: olajfoltos, riadt kamaszarc villan az esztergán veszettül forgó darab mögül… Baj van?… Ugyan, cikket írok, s azt mondják magáról a másik üzemben…
A nyomozás véget ért. Nehezen nyugszom bele, hogy a kriminek lőttek. Laji szerényen kuncog a történteken: igen, hát nagy a pofám, nem szeretek hallgatni, de azért kitenni az embert…
Nem baj, itt jó fiúk vannak, befogadtak… A mester bólogat, csodálkozik: nem is hiszem a Lajiról… Ez mese…
Bólogatunk, forog a gép, Laji a műszaki rajzba temetkezik… írhatna rólunk valami jót… Hiszékenységem, csóró fantáziám átkozva, szégyenkezve lógok meg az utolsó éjszakai járattal.
Reggel le kell adnom a cikket.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 1. számában, 1975. január 3-án.