Könyvtermelés, könyvterjesztés az ipari korban
A társadalmi lét és gyakorlat különböző rétegei, különböző szférái nem fedik egymást, nincsenek pontosan összehangolva; kezdetük és végük sem egyezik, nem esik egybe mindig a különben fontos vagy akár döntő történelmi cezúrákkal.
Így van ez a könyvvel is.
Itt nem a könyvtörténet részletei érdekelnek bennünket, hanem a könyv szociológiai státusa. Ebben a vonatkozásban tökéletesen elégséges fél évezredes fejlődésében egyetlen metszettel vonni meg a határvonalat. Úgy, hogy az hozzávetőlegesen a tizenkilencedik század elején vágja ketté az egységes folyamatot.
Előtte történelmileg a kései középkor, a reneszánsz és a felvilágosodás áll. A vízválasztó a francia forradalom, következményeivel és visszahatásaival.
Az első szakasz a könyvelőállítás és -terjesztés kézművesi és manufaktúrakora; a másodikat a tizenkilencedik század elejétől napjainkig számíthatjuk – a könyvtörténet ipari szakasza ez.
A „napjaink“ kifejezés e helyen nemcsak valaminek a végét, hanem egyidejűleg valami új kezdetét jelenti, mégpedig úgy, hogy vég és kezdet nem válik el egymástól, hanem áthatják egymást. Pontosabban : a könyv történetének ipari szakasza beletorkollik, anélkül, hogy hirtelen megszakadna, egy olyan új szakaszba, amelyet a legrégibb mass média – a könyv – békés egymás mellett élése és remélhetően nem antagonisztikus harca jellemez az új mass médiákkal.
Ha ehhez a kissé körülményes diagnózishoz néhány felvilágosító megjegyzést fűzök, úgy eljuthatunk a könyv történetét és társadalmi funkcióinak szakadatlanul gazdagodó átalakulásait illetően egy másik szférához: a könyv és a műszaki-gazdasági fejlődés összefüggéseihez.
Jó néhány évvel ezelőtt cikkben is közöltem azt a felfedezésemet, hogy a könyv tekinthető az első mass médiának. Valamivel később rá kellett jönnöm, hogy e felismerés világprioritása nem engem illet. Előttem és velem egyidejűleg mások is rájöttek erre az egyszerű igazságra. A mass média olyan eszköz, amely az unikálisan születő kulturális és művészeti javakat gépesített módon, tömegesen, hovatovább korlátlan példányszámban teszi érzékelhetővé, láthatóvá, megőrizhetővé, tárolhatóvá, felfrissíthetővé, újból és újból élvezhetővé. Ezt teszi a fénykép, a film, a rádió, a televízió, a hanglemez, a magnetofonszalag.
Ezt tette legelsőnek, évszázadokkal a többi előtt, a könyv. A mozgó betű, a kezdetleges kézisajtó, a valamivel nagyobb mennyiségben előállított rongypapír megteremtette a szellemet, a szépséget, a tudást sokszorosító kézmívességet. A nyomdász, a kiadó, a korrektor, a szerző és a könyvárusító eleinte egészen vagy részben személyes unióban élt. A technikai alap: a kézisajtó, a rongyipar, ennek megfelelően a kézi munka egészen a XIX. század elejéig válto zatlan marad, mindössze annyi történt, hogy a könyvek, lapok, nyomtatványok iránti szükséglet megsokszorozódása – továbbra is a kézi munka alap ján , az üzemen belüli munkamegosztás által – átvitte a könyv előállítását a kézmívesi szakaszból a manufaktúra szakaszába.
A polgári forradalmak és szinte velük egyidőben a döntő jelentőségű technikai újítások kora – a gyorssajtó, kevéssel utána a körforgógép, a szedőgép megjelenése, a papír előállítása fából és más rostnövényekből – megnyitotta a könyv történetének ipari szakaszát. Ez immár közel két évszázada tart, és a jelek szerint még távol van attól, hogy véget érjen.
Az ipari szakasz magától tagozódik két alperiódusra. Az egyik a könyv a világot meghódító korai és késői kapitalizmusban. A másik a könyv, a két, illetve három világ: a kapitalizmus, a szocializmus és a harmadik világ együttélésének a korában.
Az első szakaszt a hatalmas mennyiségi változások közepette, amelyekről a példányszámok, a könyvtári állományok, a lapok és folyóiratok számának megsokszorozódása tanúskodik, két egymást kiegészítő és egymásnak ellentmondó folyamat jellemzi a könyv oldaláról nézve. Az egyik a könyv rabsága; a másik e rabság keretében fokozódó szabadsága.
Szóljak előbb a szabadságról. Amikor a nyomtatott könyv elterjedt, az olvasók számának gyarapodása fölkeltette a hatalmon levők gyanakvását, félelmét. Arra késztette őket, hogy korlátok közé szorítsák az eszmék, a szabadabb gondolat, az egyházi és világi eretnekségek nyomtatott áradatát. Így született meg előbb az egyházi cenzúra; így tette az egyház kellő ellenőrzés után tiltott művek listájára azokat a könyveket, amelyek akár dogmáival, akár hatalmi érdekeivel ütköztek ténylegesen vagy csak feltételezetten. Az egyházi béklyókat az állami ellenőrzés követte, hosszú időn át továbbra is egyházi személyek által gyakorolt állami cenzúra formájában. A másik korlátozás, amely bizonyos mértékig szabadság is volt, a kiadónak adományozott privilégiumokban nyilvánult meg. Ezek egyrészt védték az ő jogait. Amennyiben a kiadó a szerzőit is javadalmazta. ami eleinte távolról sem volt általános, bizonyos védettséget jelentettek a szerzőknek is. Ezek a privilégiumok egyben feudális jellegű, céhszerű korlátokat is állítottak a könyvkiadás útjába.
Anélkül, hogy részletekbe mennék itten, mint a könyv szociológiájának egyik alapvető tendenciáját állapíthatom meg a korlátozások enyhülését, eltűnését, a könyvkiadás szabadságának a növekedését, általánossá válását. (Ezzel az állandó tendenciával jelentett szembefordulást a fasizmusok időleges győzelme. De ez történelmileg nézve csak rövid intermezzo volt.)
Ebből adódik a következtetés: a könyvkiadás szabadsága egyik ismérve a társadalmi alakulatok történelmileg haladó vagy reakciós jellegének. A humanista gondolat szabadságáért folytatott viszontagságos, de nagy távlatban sikeresnek bizonyuló harc a könyv történetének egyik legmegindítóbb és legfelemelőbb fejezete.
Természetesen ez esetben a könyv formális szabadságáról van szó. Ezt a pusztán formális szabadságot, amelyet a korlátozások hiánya jellemez, nagy hiba lenne alábecsülni, de legalább olyan hiba volna értékét abszolutizálni,
Ez a szabadság ugyanis a könyv rabságának körülményei között valósul meg, még a legreálisabb polgári demokratikus rendszerekben is. Azon felül, hogy a könyv szellemi javakat közvetítő termék, előállítása ebben a korban hatalmas tőkéket, nagy anyagtömegeket, tömeges munkaerőt igényel. Az iparilag előállított terméket: a többé-kevésbé nagy példányszámú könyvet megfelelő kereskedelmi hálózattal az érdeklődő és fizetőképes olvasókhoz kell eljuttatni. Úgy, hogy az eladási ár itt is fedezze a termelési költségeket, beleértve a kéziratot szállító szerző honoráriumát, és hasznot, azaz profitot is biztosítson a vállalkozónak, a kiadónak. A könyv viszonylagos szabadsága csak ebben az abszolút rabságban valósulhat meg e történeti korban.
Megjelent A Hét III. évfolyama 27. számában, 1972. július 7-én.