A vigyorgó Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor kézfogása sokkolta a nyugati országokat, teljes joggal. Putyin elnököt háborús bűnök miatt körözi a Nemzetközi Büntetőbíróság, elfogatóparancs van ellene érvényben, Orbán Viktor pedig mosolyogva kezet ráz vele egy európai uniós és NATO-tagállam miniszterelnökeként.
2022 februárja – Oroszország Ukrajna elleni inváziója – óta először tárgyalt személyesen Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin. Tették mindezt Kínában, egy állami ünnepségen, amelyet az Egy övezet, egy út kezdeményezés 10 éves évfordulója alkalmából tartottak. A pekingi összejövetel vendéglistája hajmeresztő: tekintélyelvű vezetők, köztük Putyin és a tálib vezetés – és mellettük Orbán Viktor, egy állítólag demokratikus EU-tagállam miniszterelnöke.
Ez egy szó szerint kézzelfogható megnyilvánulása annak, amit már egy ideje tudunk: hogy Magyarországot már nem lehet a demokratikus országok közé sorolni. Ezt azonban túl kevesen ismerik el vagy értik meg – az Európai Parlament, kutatók és szakértők figyelmeztetése ellenére. A magyar demokratikus ellenzékben már régóta tisztában vagyunk azzal, hogy milyen veszélyeket rejt, hogy Orbán átállt a tekintélyelvű táborba. De Magyarország nyugati szövetségesei, köztük az EU intézményei – amelyek valódi befolyással és jogi mechanizmusokkal rendelkeznek a jogállamiság és a demokratikus értékek fenntartására a tagállamokban – nem vették ezeket elég komolyan.
Orbán Viktor haverkodása Putyinnal nemcsak szégyenletes, hanem aggasztó is. Hiszen az Európai Tanács tagja, és olyan tárgyalóasztaloknál ül, ahol kulcsfontosságú külpolitikai döntésekbe van beleszólása.
Ugyancsak kétségbeejtő az EU tétlensége Orbán Viktor viselkedésével szemben. Az EU egy évtizede halogatja a konkrét lépéseket. Évekbe telt, mire az Európai Bizottság (az EU végrehajtó szerve) a mi, európai parlamenti törvényhozók folyamatos nyomására szankciókat alkalmazott az Orbán-kormány ellen a demokrácia leépítése miatt.
Az orbánizmus terjed, ez pedig már globális veszélyt jelent: a jobboldali populisták világszerte szívesen másolják az orbáni receptet. Az egyik nagy rajongó maga Donald Trump volt amerikai elnök, aki nemrégiben „nagyon erős emberként” hivatkozott Orbánra (bár, tegyük hozzá, ugyanitt „Törökország vezetőjének” nevezte).
Szemben azzal az erős és meghatározó szereplővel, akinek gondolja magát, Orbán Viktor a pekingi felvételek alapján sokkal inkább egy szolgalelkű követő, aki meghajol Szergej Lavrov orosz külügyminiszter előtt, és a Kreml narratíváját ismételgeti, amikor „katonai műveletnek” nevezi a az ukrajnai háborút. Ez a találkozó, ez a kézfogás ráadásul alig néhány nappal október 23-a, a szovjet elnyomás elleni 1956-os forradalomról való megemlékezés előtt történt. Úgy, hogy a putyini Oroszországban erre a szabadságharcra nem mellesleg „fasiszta felkelésként” utalnak a tankönyvekben. Ez egy hatalmas megaláztatás volt, amely egyértelműen megmutatta, hogy Orbán Viktor milyen kevés szuverenitással rendelkezik ebben az új szövetségben.
De ez a talpnyaló magatartás súlyos kérdéseket vet fel az EU döntéshozatali folyamatainak integritásával kapcsolatban is, amelyekben Orbán Viktor bizony jelentős szerepet játszik. Ne feledjük: Orbán Viktor az Európai Tanácsban ül, döntéshozói szerepben, tehát az egész Európai Unióra vonatkozó törvényekbe és döntésekbe van beleszólása. És mivel külügyi kérdésekben egyhangúlag kell dönteni az Uniónak, így bizony Putyin is ott ül. És ez másoknak is feltűnt már. A litván külügyminiszter, Gabrielius Landsbergis sajtóhírek szerint egy külügyminiszteri találkozón már megkérdezte magyar kollégáját, hogy Magyarország vagy a Kreml álláspontját képviseli-e a találkozón.
Mit kellene tehát tennie az EU-nak? Egy reményszikra villant fel, amikor Lengyelországban a kormányzó Jog és Igazságosság párt október 15-én választási vereséget szenvedett. A párt stratégiai szövetségben állt Orbánnal; együtt védték egymást az EU-n belüli elmarasztalásoktól. Rossz hír tehát Orbánnak – és jó hír az európai demokráciának. Könnyebb lesz ellene fellépni, és elszigetelni őt európai szinten.
Az európai intézményeknek higgadtan kell eljárniuk, amikor arról döntenek, hogy folyósítsák-e a jogállamiság megsértése miatt jelenleg befagyasztott, Magyarországnak járó 13 milliárd eurós uniós forrást. Érdemes figyelembe venniük, hogy Orbán Viktor magán az október 23-i megemlékezésen ismét az EU ellen uszított,
cinikus módon Brüsszelt a szovjet éra kortárs paródiájának nevezte, a jogállami eljárást az akkori Magyarországgal szembeni pártmegrováshoz hasonlította.
Orbán Viktor nyíltan fenyegetőzött azzal, hogy visszaél az uniós költségvetési folyamat feletti vétójogával, hogy kicsikarja a befagyasztott pénzt. Úgy fogalmazott, hogy Brüsszelnek „tartani kell a zsákot”, hogy megkapja a szavazatát. Tekintettel a jóhiszemű és kölcsönös együttműködés elvére, ez nyilvánvalóan törvénytelen, és az Európai Bizottságnak soha nem szabad engednie. A zsarolók mindig visszajönnek, hogy többet kérjenek. Az EU-nak nagyobb támogatást kellene nyújtania a független civil társadalomnak és az elnyomott helyi önkormányzatoknak is.
Rendkívül fontos a külügyekben az egyhangú szavazás szabályának eltörlése, ahogyan azt az EU megreformálásáról szóló francia-német javaslat is indítványozta. Ez egy elengedhetetlen lépés, hogy megakadályozzuk a vezetők aránytalan hatalmát, és hogy autoriter trójai falovak szivárogjanak be az EU-ba.
Az egyre veszélyesebbé váló világpolitikai viszonyok közepette gyors és határozott fellépésre van szükség. A biztonságunk forog kockán.
A szerző a Momentum Mozgalom EP-képviselője. Cikke eredetileg a The Guardianben jelent meg október 25-én.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. október 31-én.