Volt annak idején egy bulvárlapokban is keringő pletyka Bosznia és Hercegovinában, hogy Emir Kusturica tulajdonképpen meghalt a háborúban és a szerbek egy plasztikai műtétek nyomán makulátlan imposztort állítottak a helyére. Ez ugyanis egy „értelmes” magyarázat lenne arra, hogy a bosnyák Emirből, hogyan lett szerb Emir, Szlobodan Milosevics fő támogatója.
Ám az, hogy valaki oldalakat váltson, és megkezdjen értelmiségi létére eszesen hatásvadásszá csiszolt demagógiát terjeszteni és tagadni a valóságot, nem kell meghalnia. Számos egyéb ok is lehet, hogy ha az ember művészből átmegy provokátorba. Emir Kusturica esetében ez lehet a szerelem, a pénz, a hatalom, ám simán az önsorsrontás is egyben. Vagy az a tény, hogy filmesként háttérbe szorult – erre ő szereti azt állítani, hogy önként vonult a háttérbe – és elvesztette a „bankolhatóságát”.
Közismert tény, hogy korai filmjeit a költségvetés és a forgatási idők emberfeletti kitolásával forgatta le.
Nem színészeket keresett sokszor, hanem amatőröket (főleg roma körökből), akik megfelelően néztek ki és kiképezte őket színésznek. És a forgatásnak hívott folyamat akár egy évig is eltartott.
A kapitalizmus megjelenésével azonban senki sem gondolta finanszírozni a zsenialítást, mely a korai művek végül valóban hoztak. Sokan gondolkodnak, hogy miután Emir Kusturica átállt a szerb oldalra, a művészete miatt tette azt. Ez igaz is, meg nem is. Az első lépéseket még jugoszláv időkben tette meg. Sokak szemében a legismertebb műve, az 1995-ös Underground – hazánkban is sok rajongója van, hosszú évekig nem múlhatott el buli A Kalasnjikov vagy a Mesecina című dal nélkül (amelyeket az egykori barát, ma már ádáz ellenség, a bosnyák Goran Bregovic jegyez, mint népdal-átdolgozásokat).
Ez a műalkotás mely Cannes-ban Arany Pálmát ért, sokak szemében a művészet megkérdőjelezhetetlen csúcspontjai közé tartozik, míg a világ másik oldala a propagandát látta benne. Mindenesetre az élő bizonyíték arra, hogy művészként lehet büntetlenül, sőt dicsőséggel formálni a világot. Civilként meg egyszerűen nem.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. október 19-én.