Mondtam már, hogy nem értem, miért ragaszkodik annyira Dan elnök ahhoz, hogy megtámadja a parlament által elfogadott szélsőségesség elleni törvényt. Ő az egyetlen személy Románia vezetésében, aki így viselkedik. Még az AUR sem kritizálta a törvényt. Ugyanis Dan úr azt szeretné, ha egy szervezet a szülővárosából, Fogarasból – amelyben néhány legionárius is van – nem számítana legionárius szervezetnek, hanem a hegyekben harcoló ellenállók emlékét ápoló egyesületnek. Ehhez pedig olyan magyarázatokat és félelmeket idéz fel, amelyek nevetségesek lennének, ha nem lennének tragikomikusak: jaj, nehogy valakit azért ítéljenek el, mert Filimon, Alecsandri, Budai-Deleanu, Eminescu, Creangă, Shakespeare, Charles Dickens vagy Walter Scott, Joseph Conrad műveit terjeszti, amelyekben xenofób gondolatok is előfordulnak! Pontosan így! Ezeket az írókat több száz kiadásban, százezres példányszámban jelentették meg, anélkül, hogy bárkit ezért megbüntettek volna, nemhogy egy-öt év börtönre ítéltek volna!

Ráadásul a törvény világosan kimondja: „Nem minősül bűncselekménynek az a cselekmény, amelyet a vonatkozó cikkek büntetnek, ha azt művészeti, tudományos, kutatási, oktatási célból vagy a közvita érdekében követik el.”

Nicușor Dan azonban elképesztő makacssággal nem enged: „Két magánszemély közötti irodalmi mű átadása, ha egyikük sem művész vagy kutató, és személyes érdeklődésből történik az adott mű iránt, nem tartozik a törvényben rögzített kivétel alá.” Vagyis: ha Popescu kölcsönadja Ionescunak Eminescu Doiná-ját, fennállna a veszély, hogy mindkettőjüket letartóztatják?! Ép ésszel felfoghatatlan.

A CCR (Alkotmánybíróság) már idén nyáron, egyhangúlag elutasította Dan elnök korábbi kifogását. Ez nem akadályozza meg őt abban, hogy most elölről kezdje, és újra visszaküldje a törvényt a Parlamentnek. Az ember feje még jobban megfájdul…

Ám december 1-jén Őfelsége még ennél is súlyosabbat tett. Kitüntette Ion Vasile Banu veterán katonát, mert 1941-ben „Besszarábia felszabadításáért” harcolt, és eljutott „egészen a Don-kanyarig”. Jóemberek, 1941-ben a román hadsereg a második világháború legborzalmasabb bűntettei között szereplő tömegmészárlásokat hajtotta végre: a jászvásári pogromot (június 27–30.) és az odesszai mészárlást (október 22–25.)! Jászvásárban több mint 13 ezer zsidó civilt öltek meg – csecsemőtől az aggastyánig –, saját otthonaikban és az utcákon! Másokat marhavagonokba zsúfolva deportáltak. Odesszában pedig, mivel nem tudták elkapni a katonai parancsnokság elleni robbantás elkövetőit, a román katonák 19 ezer zsidó és „gyanús” civilt lőttek agyon, akasztottak fel vagy égettek el élve, véletlenszerűen összefogdosva őket. Valójában mindez beleillett az Ion Antonescu által még a Prut átlépése előtt elrendelt „Tereptisztítás” tervbe – amely a besszarábiai zsidóság eltörlését jelentette.

Ennek volt részese Ion Vasile Banu is. Miután Dan elnök fentebb említett törvényellenes kifogása heves tiltakozást váltott ki a Romániai Zsidó Közösségtől, most Banu kitüntetését ítélték el történészek és nemzetközi szervezetek – hiszen egyszerűen egy Hitler-bűntársi hadseregben szolgáló katona volt.

Önök mit gondolnak minderről? Valóban van valami „sötét és fagyos” Nicușor Dán úrban?

A szerző Facebook-bejegyzése 2025. december 7-én.