Fordítván magamat látám a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek. (Préd 9:13)
Felgyorsultak az események az oltások kutatása, engedélyeztetése és forgalomba hozatala körül, minden nap friss hírek érkeznek. Mire megír az ember egy szemlét, talán el is avul egy része az információknak. A gyógyszerhatóságok gyorsított eljárások keretében elemzik a beadott engedélyeztetési kérelmeket, és rekordidőn belül szavaznak róluk. Most mégis néhány régebben (azaz egy-két hónappal ezelőtt) megjelent anyagot szemlézünk, mert a teljes kép kialakításához ezekre a részletekre is szükség van. (Az oltások hatékonyságáról tudósítottunk már itt és itt.)
Senki nem vonja kétségbe, hogy rendkívüli helyzet van, amely a szokásostól eltérő megoldásokat igényel. Ennek ellenére sokan óvnak a túlzott sietségtől. Például a British Medical Journal (BMJ) egyik cikke már a címével jelzi: Lehet, hogy a COVID-19 oltás létrehozására irányuló sietség többet árt, mint használ. (The rush to create a covid-19 vaccine may do more harm than good.) Hiszen a sebtében, megfelelő hosszúságú utánkövetés nélkül biztonságosnak nyilvánított oltásban az emberek nem bíznak, ha nem bíznak, akkor nem oltatják be magukat, s ha ezt a bizalmatlanságot netán kiterjesztik a többi – nem gyorsított eljárásban vizsgált – oltásra is, akkor a helyzet nemcsak, hogy nem javul, de még rosszabbodhat is. Egy másik BMJ cikk egyenesen a hidegháborús fegyverkezési versenyhez hasonlítja a jelenlegi helyzetet (Covid-19: Less haste, more safety).
Nem erősítik a lakosság bizalmát az olyan történetek sem, mint amilyen például a gyorsított eljárásban jóváhagyott, eredetileg malária ellen kifejlesztett hydroxychloroquine nevű gyógyszernek az esete, amelyet feltehetően nagyon erős politikai nyomás miatt (Trump elnök „Mit veszíthetünk?” patetikus kérdésére is reagálva) feltételesen törzskönyvezett az FDA, viszont nem sokkal azután minden klinikai vizsgálatot le kellett állítani a megnövekedett halálozási arány miatt.
A Lancet december 8-án megjelent cikke is a gyorsított eljárás következményeit elemzi: nincsenek hosszú távú biztonságossági adatok, egyik vizsgálatot se tervezték arra, hogy szignifikáns csökkenést tudjon kimutatni a kórházi kezelések számára és időtartamára nézve. A viszonylag kis esetszám (például mindössze 164 igazolt Covid-19 fertőzés volt a 43000 beoltott önkéntes körében a Pfizer és BioNTech közös nagy vizsgálatában) arra enged következtetni, hogy meglehetősen kis kockázatú helyeken történt a beválasztás, kis kockázatú önkénteseken, és a minta nem volt reprezentatív. Az, hogy az egyik legjobb eredményt abban a csoportban érték el, ahol egy hibásan gyártott adag miatt csak fele dózist adtak (Astra-Zeneca vizsgálat), duplán is megrendíti a lakosság bizalmát, mert két jogos kérdés merül fel: hogy lehet az, hogy ilyen tévedés előfordulhat, és hogy lehet az, hogy ennyire bizonytalan az optimális dózis meghatározása.
Ami pedig a hosszútávú biztonságossági adatok hiányát illeti, álljon itt egy példa: a Dengue-láz esetében csak az ötödik év végére összegyűlt adatok kumulatív elemzése során derült ki, hogy az igazolt Dengue-fertőzés miatt kórházba kerültek száma és a súlyos esetek száma magasabb volt a Dengue-szeronegatív kezelt csoportban, mint a Dengue-szeronegatív placebo csoportban. Ezért is követelik sokan, például az ICAN nevű (International Civil Society Action Network) amerikai civil szervezet petíciójában, hogy a jelenlegi hatásmutatók helyett elemezzék a járvány szempontból fontosabbakat, például a súlyos esetek számát az összes fertőzés helyett, és haladéktalanul módosítsák e tekintetben a jelenleg folyamatban lévő klinikai vizsgálatokat is.
Vége-hossza nem lenne, ha minden fenntartást és minden szempontot fel szeretnénk sorolni. Nem ez a szándékunk, és nem is az oltásra jelentkezők elbizonytalanítása. Nap mint nap tájékoztatnak bennünket az oltás hatásosságáról, hát ismernünk kell a kockázatokat is – anélkül, hogy az oltást ellenzőkhöz csatlakoznánk, vagy nekik akarnánk több muníciót adni.
Az oltások beadásának első napja bővelkedett színpadias jelenetekben és kijelentésekben. A lapok beszámolnak arról, hogy több vezető politikus megkapta már a vakcinát. Például Joe Biden megválasztott amerikai elnök, Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök, a negyvenöt éves Ana Brnabic szerb kormányfő.
„December 27. történelmi nap – jelentette ki Sebastian Kurz osztrák kancellár – A vakcina a világjárvány elleni győzelem kezdetét jelenti. Minden újabb oltóanyag beadásával lépésről-lépésre egyre közeledünk a normalitás felé.”
Győzelemről egyelőre nem beszélhetünk, folytassuk inkább a cikkolvasást a Lancetben megjelent írással arról, hogy mi is várható ( What can we expect from first-generation COVID-19 vaccines? Úgy tűnik, hogy az oltás megvéd ugyan a betegségtől, de a fertőzés terjedését nem akadályozza meg. Eddig még nem végeztek átfogó elemezést az oltásnak a fertőzés terjedésére gyakorolt hatásáról. Egyelőre a jelenlegi adatok alapján annyit tudunk, hogy a vírus koncentrációja csökken az alsó légutakban, de a felsőkben alig. Ezért a populáció védettsége nem következik be az oltás hatására, és álom marad az, hogy az élet visszatér a rendes kerékvágásba. A New York Times cikke is arra figyelmeztet, hogy – az előbb felsorolt okok miatt – még az oltással védetteknek is maszkot kell viselniük, még sokáig. Senki nem tudja, hogy meddig.
A szerző, Singer Júlia biostatisztikus, a magyarországi Klinikai Biostatisztikai Társaság elnöke.
