Egy kiégett vezető áll egy olyan ország élén, amely felfalja saját gazdaságát, hogy táplálja a hadigépezetet. Két szövetségese összeomlott, az államkincstár kiürült. Az amerikaiakkal folytatott „játszma” hat hónapig sikeres volt – de a mostani fájdalmas korrekció szertefoszlat minden reményt arra, hogy Oroszország még megnyerheti ezt a háborút.
Putyin korábban elutasította Trump elnök enyhébb javaslatait, és most egy fogát villogtató, csúcsfegyverekkel felszerelt Ukrajnával kell szembenéznie, a gyorsan felfutó európai hadiiparral, valamint saját országa belső hanyatlásával.
Ami Oroszágra vár, az rosszabb lehet a Szovjetunió végénél – inkább hasonlíthat az 1917-es teljes káoszhoz, amely éveken át tartó polgárháborúba sodorta az országot. Kínától sem várható, hogy kitölti a keletkező űrt – az ár minden bizonnyal túl magas lenne. És Ukrajna már nem a Szovjetunió öröksége ellen harcol – az a hatalmas fegyverkészlet, amit az oroszok negyven év alatt halmoztak fel, mára szinte teljesen megsemmisült. Egy negyven év alatt felépített arzenált negyven hónap háború pusztított el.
A II. világháborús analógia: 1944-re világos volt mindenki számára, hogy a tengelyhatalmak vesztésre állnak, és Németországtól, Japántól feltétel nélküli megadást követeltek. Mégis másfél év véres harc és példátlan emberáldozat következett. Ezt nem szükségszerű megismételni – de a tanulság az, hogy a diktátorok ritkán adják fel, inkább hajlamosak a végsőkig küzdeni. És a kérdés az marad: meddig lesznek még hajlandók az oroszok követni és támogatni Putyint a közelgő vereségben?
A kérdés már nem az, hogy Oroszország összeomlik-e – hanem az, hogy hogyan.
Forrás: Quora
