Európa legjobb arca – Béndek Péter Facebook-bejegyzésében ezzel a címmel ajánlja a videót, amelyen a hetvennégy éves francia szenátor beszéde követhető. Ugyanott, „hozzászólásban” Olivér Tahon jelenti: „Itt a szöveges gyorsleirat. Igyekeztem átfésülni, de sajnos bőven maradhatott benne hiba.” Gyakorlatilag betűhíven vesszük át, vállalva a tévedések kockázatát, hogy gyorsan megoszthassuk az olvasóval. Lenyűgöző! Éljen Európa! Éljen Ukrajna! (u7szerk.)
Claude Malhuret: Mit tehetnénk az árulással szemben?
Elnök úr, Miniszterelnök, Hölgyeim és Uraim, Kedves Kollégák!
Európa történelmének kritikus fordulópontjánál tart. Az amerikai pajzs lecsúszik Ukrajnáról, az a veszély fenyeget, hogy magára marad.
Oroszország megerősödött, Washington Néró udvarává vált egy gyújtogató császárral, engedelmes udvaroncokkal és egy ketaminfüggő bohóccal, aki a közszolgálat megtisztításáért felel.
Ez tragédia a szabad világ számára, de tragédia az Egyesült Államok számára is.
Trump üzenete az, hogy nincs értelme szövetségesének lenni, mert nem fogja megvédeni önöket, több vámot fog önökre kényszeríteni, mint az ellenségeire és azzal fenyeget, hogy átveszi önök felett az irányítást, átveszi az önök területeit, miközben támogatja az önöket megszálló diktatúrákat. Trump azt hiszi, hogy megfélemlíti Kínát azzal, hogy meghajol Putyin előtt, de egy ilyen hajótöréssel szembesülve Xi Jinping kétségtelenül felgyorsítja a kínai propaganda narratíváját Tajvan lerohanásáról.
Soha a történelemben nem fordult elő, hogy egy amerikai elnök kapitulált volna az ellenség előtt. Soha nem fordult elő, hogy egy amerikai elnök támogatott volna egy szövetséges elleni agresszort. Soha nem fordult elő, hogy egy amerikai elnök lábbal tiporta volna az amerikai alkotmányt. Soha nem fordult elő, hogy ennyi törvénytelen végrehajtási rendeletet adott ki. Soha nem fordult elő, hogy elbocsátotta azokat a bírákat, akik megakadályozhatták volna ebben.
Trump egy csapásra elbocsátotta a katonai vezérkart. Meggyengített minden féket és egyensúlyt, és átvette az irányítást a társadalmi hálózatok felett.
Ez nem egy liberális sodródás, ez a demokrácia elkobzásának kezdete.
Én bízom az amerikai demokrácia szilárdságában, és az ország már most is tiltakozik, de Trump egy hónap alatt több kárt okozott Amerikának, mint az előző elnökségének négy éve alatt, amikor háborúban álltunk egy diktátorral.
Most egy áruló által támogatott diktátorral harcolunk. Nyolc nappal ezelőtt, abban a pillanatban, amikor Trump, Macron háta mögött, bement a Fehér Házba, az Egyesült Államok az ENSZ-ben Oroszországgal és Észak-Koreával együtt szavazott az európaiak ellen, akik az orosz csapatok távozását követelték. Két nappal később az Ovális Irodában morális és stratégiai leckéket adott a háborús hős Zelenszkijnek, mielőtt elbocsátotta őt, mint egy bűnbakot, utasítva, hogy engedelmeskedjen, vagy nézzen szembe a következményekkel. (…) Majd újabb lépést tett a gyalázat felé, leállítva a fegyverszállításokat, bár megígérte, hogy nem teszi.
Mit tehetnénk ezzel az árulással szemben?
Grúzia, Moldávia már rajta van a listán. Putyin célja a jaltai visszatérés, ahol a fél kontinenst átengedték Sztálinnak, a déli országok a konfliktus kimenetelére várnak, hogy eldöntsék, továbbra is tisztelniük kell-e Európát, vagy most már szabadon eltaposhatják. Amit Putyin akar, az az Egyesült Államok és szövetségeseik által már régen felállított rend vége.
Az Egyesült Államok és szövetségeseik nyolcvan évvel ezelőtti első alapelve az erőszakos területszerzés tilalma volt. Ez az eszme az ENSZ forrása, ahol ma az amerikaiak az agresszor mellett és az agressziót elszenvedő ellen szavaznak, mert Trump víziója egybeesik Putyinéval: visszatérés a nagyhatalmak befolyási szféráihoz, a kis országok sorsáról a nemzetközi közösségnek kell döntenie. Nekem ott van Grönland, Panama és Kanada, neked ott van Ukrajna, a balti államok és Kelet-Európa neki ott van Tajvan és a Kínai-tenger.
A mara-lagói öböl oligarcháinak pártjainál ezt nevezzük diplomáciai realizmusnak, ezért egyedül vagyunk – de a diskurzus, miszerint nem tudunk ellenállni Putyinnak: hamis. A Kreml-mániás propagandával ellentétben Oroszország rosszul áll három évvel az agresszió után. A világ úgynevezett második legnagyobb hadserege csak morzsákat tudott kaparni egy olyan országtól, amelynek lakossága a háromszor kevésbé lakott; a 25 százalékos kamatlábak, a deviza- és aranytartalékok összeomlása, a demográfiai katasztrófa azt mutatja, hogy [Oroszország] a szakadék szélén áll.
Az amerikai segítő kéz Putyinnak a legnagyobb stratégiai hiba, amit valaha is elkövettek egy háború során. A sokk erőszakos, a sokk brutális, de van előny: az európaiak kilábalnak a dilemmából, egy nap alatt rájöttek, hogy Ukrajna túlélése és Európa jövője a kezükben van, és kötelességük felgyorsítani a katonai segítséget Ukrajnának, hogy kompenzálják az amerikai cserbenhagyást, hogy ki tudjon tartani, és természetesen, hogy a saját és Európa jelenlétét érvényesítsék minden tárgyaláson. Ez sokba fog kerülni.
Tehát a három imperatívusz:
(1) felgyorsítani a katonai segélyt Ukrajnának, hogy kompenzálják a cserbenhagyást; (2) biztosítani, hogy Ukrajna ki tudjon tartani, és (3) természetesen ráerőltetni a saját és Európa jelenlétét minden tárgyaláson – ami sokba fog kerülni…
Továbbá:
Véget kell vetni a tabunak a befagyasztott orosz vagyon felhasználását illetően.
Meg kell kerülni Moszkva cinkosait magán Európán belül egy olyan koalícióval, amely csak olyan országokból áll, amelyek hajlandóak erre, beleértve természetesen az Egyesült Királyságot.
Követelni kell, hogy minden, ami Ukrajnában történik, a nemzetközi joggal összhangban történjen.
Követeljük, hogy minden megállapodással együtt járjon az elrabolt gyermekek és foglyok visszatérése, valamint a teljes biztonság garantálása Budapest, Grúzia és Minszk után – tudjuk, hogy mit érnek a Putyinnal kötött megállapodások –, ezek a garanciák elegendő katonai erőt igényelnek egy újabb invázió megakadályozására.
Végül, és ez a legsürgetőbb, mert ez az, ami a leghosszabb ideig tart: szükség lesz egy európai védelem kiépítésére, amelyet 1945 óta elhanyagoltak az amerikai ernyő javára, és amelyet a berlini fal leomlása óta kezelnek. (?)
De ennek sikeréről vagy kudarcáról fogják megítélni a mai demokratikus Európa vezetőit a történelemkönyvekben. Friedrich Merz most kijelentette, hogy Európának saját katonai szövetségre van szüksége – ez annak elismerése, hogy Franciaországnak évtizedek óta igaza volt a stratégiai autonómia szorgalmazásában, de ennek megteremtéséhez még szükség lesz a maastrichti adósságkritériumokon kívüli, az Európai Védelmi Alapot tömegesen megerősítő beruházásokra, a fegyverzet- és lőszerrendszerek harmonizálására, Ukrajna Unióhoz való csatlakozásának felgyorsítására.
A francia és brit képességeken alapuló nukleáris elrettentés helyének és feltételeinek újragondolása, a rakétavédelmi és műholdas programok újraindítása, az Ursula von der Leyen által tegnap bejelentett terv nagyon jó kiindulópont, de ennél sokkal többre lesz szükség. Európa csak úgy lesz újra katonai hatalom, ha újra ipari hatalommá válik, egyszóval a Draghi-jelentést végleg alkalmazni kell, de Európa igazi újrafegyverkezése az erkölcsi újrafegyverkezés (…)
A közvéleményt a fáradtság és a háborútól való félelem, és különösen Putyin összehasonlításával szemben… A szélsőjobb és a szélsőbaloldal tegnap ismét az Országgyűlésben érveltek ön előtt, miniszterelnök úr, az európai egység ellen az európai védelem ellen.
Azt mondják, hogy békét akarnak, de sem ők, sem Trump nem mondják, hogy az ő békéjük a kapituláció, a vereség békéje. Zelenszkij lecserélése egy ukrán Pétain-re Putyin parancsára: a kollabók békéje, akik az elmúlt három évben minden segítséget megtagadtak az ukránoktól.
Ez az Atlanti Szövetség vége? Zelenszkij nyilvános megalázása és az elmúlt egy hónap összes őrült döntése végre reakcióra késztette az amerikaiakat – a közvélemény-kutatások zuhannak, a republikánus jelölteket ellenségesen fogadják a választókerületeikben, sőt, még a Fox News is kezd kritikussá válni; a trumpisták már nincsenek fenségben (?), ők irányítják a végrehajtó hatalmat, a parlamentet, a legfelsőbb bíróságot és a közösségi oldalakat, de az amerikai történelemben mindig a szabadság hívei győztek, és ők kezdik felemelni a fejüket.
Ukrajna sorsa a lövészárkokban játszódik, de ez azokon is múlik az Egyesült Államokban, akik meg akarják védeni a demokráciát, és azon, hogy képesek vagyunk-e egyesíteni az európaiakat, megtalálni a közös védelem eszközeit, és visszaváltoztatni Európát azzá a hatalommá, amely a történelemben egyszer már volt, és amely újra lehet.
Szüleink nagy áldozat árán legyőzték a fasizmust és a kommunizmust. A mi generációnk feladata, hogy legyőzzük a század totalitarizmusait Éljen a szabad Ukrajna Éljen a demokratikus Európa!