Még mondja valaki, hogy az Új Hétnek nincs kellő hatása a hazai politikai folyamatokra. A múlt héten megírtuk, hogy amennyiben a Nemzeti Liberális Párt (PNL) nem állítja meg Vlad Voiculescut és pártját, akkor az könnyen a politikai jövőjébe kerülhet. Rá néhány napra Florin Cîţu miniszterelnök menesztette az egészségügyi minisztert és Andreea Moldovant, aki Voiculescu jobbkeze volt a tárcánál, s egy formai és tartalmi szempontból is törvényellenes miniszteri rendelet kibocsátásával írta be nevét a jobboldali kormány történelmébe.
A java azonban csak ezután következik. A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) reakciója kezdetben nagyon heves volt, aztán gyorsan lejjebb adták. Dan Barna, a párt elnöke bejelentette, hogy megvonták a bizalmukat Florin Cîţutól és csak azzal a feltétellel maradnak a koalícióban, ha lemond a miniszterelnök. Hozzátették, hogy az USR miniszterei mindaddig nem vesznek részt a kormányüléseken, amíg a kormányfő nem távozik posztjáról. Aztán a rájuk jellemző következetességgel megjelentek a kormányülésen. Később már azzal is beérték, hogy ha Cîţu írásba adja: ezentúl a koalíciós pártok minisztereit csak pártjaik jóváhagyásával rúgja ki. Ezt az igényt Ludovic Orban, a liberálisok elnöke – ahogyan Nagyszalontán mondanák – kézből megkontrázta, kijelentve, hogy ha egy miniszter a miniszterelnököt akarja bírálni, akkor előbb adja be a lemondását. Hétfőn koalíciós csúcs lesz, meglátjuk, hogy tovább hátrál-e az USR, vagy kenyértörésre viszi a dolgot.
Én az előbbire tippelek, mégpedig azért, mert a két kormánypárt között van egy lényeges különbség. Az USR-nek nincs alternatívája a jelenlegi koalícióval szemben. Ha kilép a kormányból, akkor egyrészt a Románok Egységéért Szövetséggel (AUR) kellene osztoznia az ellenzékiség keserű kenyerén, másrészt pedig nem valószínű, hogy meg tudnának buktatni egy kisebbségi PNL-RMDSZ kormányt. A jelen helyzetben ugyan a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) még nem érdeke kormányra lépni, de szívesen nyújtanának parlamenti támogatást a liberálisoknak, egyrészt azért, hogy a válságos időkben ők viseljék a kormányzás terhét, másrészt pedig azért, hogy a támogatás fejében érvényesíthessék politikai céljaikat (jut eszembe: rövidesen a Szenátusban szavaznak a Magisztrátusok által Elkövetett Bűncselekményeket Kivizsgáló Ügyosztály – SIIJ – megszüntetéséről).
Másfelől azonban a PNL sem egységes, és Barnaék ezt akarják kihasználni. Ősszel kongresszus lesz a liberálisoknál és – hírek szerint – máris több csoportosulás igyekszik megszerezni a párt fölötti ellenőrzést. Van Orban-frakció, Cîţu-frakció és a háttérből erősen nyomul a Boc-Bolojan tengely. A romániai politikai hagyományokat ismerve, nem elképzelhetetlen, hogy a kongresszusi elnökválasztás után vesztes szárny majd az USR-ben keres oltalmat.
A koalíciós válság ugyanakkor az RMDSZ-nek is alkalmat adott arra, hogy bizonyítsa politikai éleslátását és következetességét. Hétfőn Kelemen Hunor a következőt nyilatkozta „Bízom Vlad Voiculescuban és abban, hogy kezelni tudja az egészségügy helyzetét”. Szerdán azonban már nem bízott a volt egészségügyi miniszterben, mert támogatta Florin Cîţu döntését, amellyel az leváltotta Voiculescut, és amellett érvelt, hogy a jelenlegi koalíciónak folytatnia kell a megkezdett munkát (nem tudni, pontosan mire gondolt), majd sürgette, hogy az USR-PLUS jelöljön új tárcavezetőt.
A kialakult súlyos helyzeteben Klaus Iohannis államfő maga is nyilatkozott a kormányválságról, és – alkotmányos szerepét betöltve – megpróbált egyeztetni a felek között. Ja, bocs, nem…
