Harmadik éves a tudományismertető cikkekre kiírt pályázatunk, s ha eredményeire visszatekintünk, úgy érezzük, elégedettek lehetünk. A hazai magyar nyelvű tudományos publicisztikánk számszerű gyarapodása mellett különösen örvendetes a beérkező írások színvonala, s úgyszintén a szerzők szakmai, korbeli és területi „szórása”. Továbbra is gondunk viszont – hiszen állandó törekvésünk a rovat tartalmi és formai gyarapodása – a szerzői gárda szélesítése és az utánpótlás. Versenyünk egyik célja az új munkatársak toborzása volt és marad. Reméljük, hogy körültekintőbb szervezéssel ez a törekvésünk az idén is újabb eredményeket hoz – amihez természetesen továbbra is fel akarjuk használni pályázatunk serkentő hatását.
Eddigi három díjazásunkkor heten részesültek a Berde Áronról elnevezett díj különböző fokozataiban. A pályázat 1974-es nyerteseivel ez a szám tízre emelkedett. A szerkesztőség tagjaiból álló zsűri 1974-re a pályázat díját – megosztva – a következő munkatársaknak ítélte oda:
Benedek Zoltán (Nagykároly) – Az űrfényképezés felfedezi a földet (36. sz.), Trópusi ciklonok – a halál szélörvényei (45. sz.) című cikkeiért és más írásaiért;
Czégeni József (Marosvásárhely) – Molekulák – rendelésre (3. sz.), A kulcsból következtetni a zárra (14. sz.) című cikkeiért és más írásaiért, összeállításaiért;
Veres József (Kolozsvár) – Az olvasás ergonómiája (4. sz.), Hogyan működik a biológiai óra? (47. sz.) című cikkeiért és más írásaiért, szemleanyagaiért.
E heti számunkban a rovat törzsanyagát a díjazottak egy-egy új cikkéből állítottuk össze.
A szerkesztő
BENEDEK ZOLTÁN
1927. szeptember 11-én születtem Mezőméhesen. Az elemi iskolát Tordán, középiskolai tanulmányaimat Kolozsváron, a Református Kollégiumban végeztem. Érettségi után beiratkoztam a földrajz-geológia szakra, ahol dr. Tulogdi János volt a professzorom. 1950-ben szereztem meg a tanári diplomát. Azóta a nagykárolyi középiskolában tanítok. Huszonötéves tevékenységem során fő törekvésem az volt, hogy természettudományos szempontból megismerjem azt a vidéket, ahol munkálkodom. Földrajzi és geomorfológiai kutatásokba kezdtem, amelyeknek eredményeit szaktanulmányokban foglaltam össze. Ezekkel nemcsak az volt a célom, hogy új megvilágításba helyezzem a terület kialakulását, hanem javaslatot dolgoztam ki a vidék legértékesebb gazdasági nyersanyagforrásai: az artézi vizek, termálvizek és a futóhomok kihasználására is. Ezek részben már meg is valósultak. A Szamos síkságára vonatkozó kutatásaimat összegező tanulmányom egy része megjelent a Dacia kiadónál A szőke Szamos földjén című könyvben. A tudományos munka mellett tudományos ismeretterjesztő és népnevelő akciókban is részt vettem. Ismeretterjesztő előadások sorozatát tartottam a városban és a környék falvaiban. Bekapcsolódtam hazai folyóirataink és napilapjaink tudományos ismeretterjesztő tevékenységébe is. Rendszeres külső munkatársa vagyok ma is a Korunknak, A Hétnek, a Szatmári Hírlapnak és más lapoknak.
Pedagógiai vonatkozásban a napi munkán kívül a földrajztanítás új módszereinek bevezetése foglalkoztat. Ennek érdekében a programozott földrajztanításra vonatkozó kísérleteket végeztem. Iskolánkban országos viszonylatban is elismert földrajzi előadótermet rendeztünk be. Húsz éve végzek megszakítás nélkül meteorológiai megfigyeléseket és orvosmeteorológiai felméréseket a város területén.
CZÉGENI JÓZSEF
Örömmel fogadtam a hírt, hogy írásaimat a legjobbak közé sorolták, hiszen nagyon erős mezőnyben kerültek az élvonalba. Magamról: Kolozsváron a Babeş–Bolyai Tudományegyetem kémia fakultásán 1958-ban államvizsgáztam, szerveskémia szakon. Azóta a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet gyógyszerészeti fakultásán dolgozom mint a szerveskémia tanszék tanársegéde. Az oktatótevékenységet hivatásomnak tekintem, a tudománynépszerűsítés érdekes feladatát szintén több mint tizenöt éve végzem. Számos előadást tartottam tudományos brigádokban, a környező falvakban, üzemekben, népi egyetemen stb. Jelenleg is a Népi Egyetem lektor-kollektívájában dolgozom. Tudományismertető cikkeket mintegy két-három éve kezdtem el rendszeresen írni. Közöltem a helyi újságban, az Új Életben, a Korunkban és természetesen a legtöbbet A Hétben. Egyik legfontosabb feladatom nak tartom a modern természettudományos világkép közérthető ismertetését. Meggyőződésem, hogy ezen a területen A Hét nagyon értékes munkát végzett.
Nincs olyan tudományos felfedezés, törvény vagy elmélet – bármilyen bonyolult is legyen, a kozmosz kémiájától a kvantumkémia alapján felállított fehérje- és nukleinsav-szerkezeti modellekig –, amelyet ne lehetne közérthetően megmagyarázni. A tudomány (és ezen belül szakmám, a kémia) mind nagyobb és nagyobb térhódítása, a különböző határtudományok megjelenése feltétlenül szükségessé teszik az információátadást – közérthetően, de a megfelelő tudományos szinten.
A Hét, jól tudom, igényes lap. Megtiszteltetésnek érzem, hogy munkatársai közé tartozhatom.
VERES JÓZSEF
Gyergyói vagyok. Szárhegyen születtem, 1931-ben. Az elemit falumban, a középiskolát Kolozsváron, a főiskolát a Szovjetunióban végeztem, Szverdlovszkban, az uráli bányászat régi és jellegzetes központjában, Európa és Ázsia határán. A szakma vonzásának a kialakulásában mind a három szakasznak megvolt a maga szerepe: a Gyergyói-havasok, a Gyilkos-tó, a Békási-szoros természeti szépségének, az öreg kollégium (a mai Ady–Şincai líceum) ásványgyűjteményének, a Földről itt szerzett első ismereteknek és az uráli bányák világának egyaránt. A főiskolai években lehetőségem volt bejárni az Ural és Szibéria egy részét, egész az Altaj-hegységig, ami hozzájárult ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet a földtudományok minden ágazata iránt.
Bányamérnöki tevékenységemet Cîmpulung-Muşcelen kezdtem, az egyik építőtelep bányanyitási munkálatainak vezetőjeként. Öt évig Csíkszeredában dolgoztam, többek között mint a helyi bányaipari vállalat főmérnöke. 1963 óta Kolozsváron dolgozom, a Bányaipari Kombinát beruházási munkálatait vezetem. Szakmai tevékenységem bányanyitási munkálatokra, ércelőkészítő és -dúsító üzemek építésére terjed ki, a nagy kollektívépítőmunka részeként.
Szakmán kívül: szeretek írni és sakkozni. Első írásaim a Munkáséletben jelentek meg. Közel nyolc éve vagyok az Igazság külső munkatársa. Nagyon örvendtem A Hét megjelenésének, és már az elejétől igyekeztem bekapcsolódni a munkájába. Tudományismertető, ipari, mezőgazdasági, gazdaság-politikai cikkeken kívül jelentek és jelennek meg hébe-hóba szatirikus, humoros írásaim is. Ami a jövőbeni szándékaimat illeti: van bőven, csak idő legyen hozzá. Remélem, továbbra is hasznos munkatársa lehetek A Hétnek és más lapoknak is.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 2. számában, 1975. január 10-én.
