A Kedves Vezető úgy álldogál Európa vezetői között, snájdig kis outfitjében, lágyan redőzött Armani nadrágocskájában és a múlt hete immár sokadjára is kihízott zakójában, mint aki halkan belelépett. Felettébb magányosan, leforrázva, toporogva, bukottan, megverten, SZÁNALMASAN!
És tévedés ne essék! Semmi bajom ha valaki…. hogy is mondjam: jól táplált kis puttó benyomását kelti a gyanútlan szemlélőben.
Például kifejezetten imádom Sir Winston Churchillt, aki saját bevallása szerint életében egyszer futott cca. tíz métert, többet soha, mert akkor is lekéste a buszt. Minek, ha semmi értelme. Bánja a csoda, hogy néz ki, mennyi viszkit vedel, hány szivart pöfékel, ha emberként normális, amúgy meg csillogó elme, és ráadásnak még államférfi is a javából.
Egy világ hevert a lábai előtt, pedig soha nem hazudott, nem rajongott a propagandáért, és a hülyeségig őszinte volt.
Neki nem kellett lehazudni a csillagokat az égből 0-24-ben, hogy mekkora kan, hány
kokit osztott ki, mennyire szabadságharcos, demokrata, keresztény, férfi, apa, lóf@sztudja hős, katona, vadakat terelő juhász, virológus, génbank.
Öcsém! Normális? Valaki génbanknak gondolja magát, a várban katonásat játszik, és még nincs rajta kényszerzubbony, meg tíz markos ápoló?! Normális? Mármint a világ, aki hagyja szabadon kószálni az ilyen hibbantakat!? Európa génbankja, pfff….anyám borogass, ápoló meg sehol!
Churchillnek érdekes módon nem volt összelopott kastély-kollekciója, uradalmai. Nem kellett neki. Ő mégis az volt, aki a Kedves Vezető, ha kétszer születne se lesz, soha. Szóval nyugodtan szakadjanak le róla, hogy bármennyire is érdekel bárki haskörfogata. Nem érdekel! Churchill forever! Dagadtan is. Piásan is.
Mert az volt, aki a Kedves Vezető – ha magára aggat minden gagyi fukszot, repülőt, várat, kastélyt, lebetonozza a fél országot, a másik felét meg ellopja – soha nem lesz! Államférfi. És ott áll ez a szerencsétlen, gyáva kis emberke, a jobb napokat is látott politikai-történelmi zsákutca – Nem! Nem érdekelnek a fizikai méretei.
Az se, hogy próbálják góliátnak fotosoppolni a pribékjei – aki a saját propagandája szerint azért ment ki Brüsszelbe, hogy megleckéztesse Európa vezetőit, majd arról panaszkodik nekik a szőnyeg szélén, feltűnően tele gatyával feszengve, mennyire rosszul is esik neki, hogy őt bántják.
Értjük? Európa génbankja, a sallerkirály, a felcsúti rambó, a rettenthetetlen szabadságharcos nagy mellénnyel kirongyol, ott hüppögve telezokogja-picsogja az európai „csatateret”, majd hazamenekül, és törött kezecskéjével vérző orrát törölgetve bejelenti: győzött.
Churchill, meg az égi szalonban rágyújt egy újabb szivarra, belekortyol sokadik viszkijébe, és miközben szánakozva néz le nemzetünk fénylő csillagára, gondolom, csak ennyit mond: „Amikor a sasok hallgatnak, a papagájok kezdenek fecsegni.”
Forrás: Újnépszabadság
