Azért tartok ilyen zoomos beszélgetést, hogy megmagyarázzam, miért szerények idén a karácsonyi ajándékok és egyben megígérjem, hogy húsz év múlva remek helyzetben leszünk.
Gyerekeim, unokáim! Arról van szó, hogy az elmúlt évben sokat utaztam és sok drága ajándékot vittem magammal – természetesen a Ti nevetekben és a Ti érdeketekben. Vettem egy helikoptert, és építettem hozzá egy leszállóhelyet is, hogy minél többet és gyorsabban utazhassak. Ez nincs ingyen. Természetesen szükség volt drága ajándékokra is, amelyeket persze a Ti érdeketekben és nevetekben adtam át. Magunk között szólva, ezeket az ajándékokat néha csupán átutaltuk, de néha készpénzként vittem magammal Párizsba, Berlinbe, balkáni barátainknak, sőt még Amerikába is. A készpénzes csomagok bizony elég nehéznek bizonyultak, de a Ti nagypapátok kitűnő erőben van, úgyhogy a csomagok cipelése és átadása nem okozott komolyabb testi vagy lelki fájdalmat. Tudom, hogy büszkék vagytok rám!
Volt, ahová eurót vittem, volt, ahová dollárt, de mindig, mindenki örült az ajándéknak. Párizsban cvikipuszit kaptam, Floridában meleg, elvtársi kézfogást és köszönetet. Őszintén szólva nagyon jólesett ez a fogadtatás. Olyan emberek üdvözöltek, akikre a jövőben is számítani lehet, családunk megbízható barátai. Szeretném, ha Ti is örülnétek, hogy sikerült átadnom ezeknek a nagyszerű barátoknak azt, amit amúgy Ti kaptatok volna karácsonyra. Elvégre mi számít? Megválaszolom máris: az, hogy húsz év múlva sokkal több és szebb ajándékra számíthattok, mint bárki más.
Ti is ismeritek szomszédainkat, akik nem is olyan régen szegényebbek voltak, mint mi. Mostanában viccelődnek, hogy utazgassak kevesebbet, sőt, adjam el a helikopteremet és a leszállóját is. Szerintem ezek a rosszindulatú szomszédok csak irigyelnek, mert utazásaim híressé tettek.
Nem értik, hogy a hírnév Nektek szól, elvégre a Ti nevetekben és a Ti érdeketekben utazom ide-oda és adom ezeket az értékes ajándékokat. Igaz, néha megállok egy-két percre itt-ott, hogy megnézzek egy jó focimeccset vagy átvizsgáljam a befektetéseimet. De hát nekem is jár egy kis kikapcsolódás.
Drága gyermekeim, unokáim: Örülök, hogy Titeket is a távoli jövő érdekel! Nem az számít, hogy mi lesz most karácsonykor vagy az elkövetkező 19 karácsonykor, hanem az, hogy mi lesz húsz év múlva. Addigra már a miénk lesz Brüsszel, Kárpátalja is, keleten új, békeszerető szomszédunk lesz, és az olimpiát minden négy évben a mi új stadionjainkban rendezzük meg. Itt, minden négy évben. Hazánkban, Felcsúton. Nem kétséges, hogy akkor, húsz év múlva, azért marad még elég a kasszában, hogy mindenki kapjon egy szép karácsonyi ajándékot is. Ezt azért mondom, mert én pontosan tudom, hogy mit hoz a jövő húsz év múlva.
Ha esetleg lesz valaki, aki mégse akar húsz évet várni a pompás jólétre, annak csak azt tudom mondani: nem szabad elcsábulnunk! Ezt kérem Tőletek, drága gyerekek. A nagyszerű jövő érdekében elégedjetek meg a szaloncukorkával, Jézuska csak ennyit hoz, most és még tizenkilenc évig. Bár azt őszintén szólva nem tudom, hogy mi lesz idén vagy jövőre, de – ismétlem – az biztos, hogy húsz év múlva gazdagok lesztek és boldogok. Addigra ugyanis feltámadunk a haldokló Nyugat helyén.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. október 12-én.