Érdektelennek tűnhet jelen pillanatban az illem vagy a közbeszéd állapotával foglalkozni. Kit érdekel? És Petőfi is leírta, hogy „foglalod a kurvanyádat”. Miért ne lehetne most is?
A közvéleményt és szavazói hajlandóságot mérő kutatások hosszú ideje azt mutatják, hogy két nagyjából egyforma és megbonthatatlannak tűnő tábor alkotja a magyar választópolgárok tömegét. (Van még egy hasonló nagyságú tömeg, amely nem foglalkozik ezzel az egésszel, s kevéssé hatnak rá a nyilvánosság eseményei.) A két tábornak külön megmondói vannak, akik mintha egymással vitatkoznának, s jól odamondogatnak. Pedig nem. Saját közönségükhöz szólnak, s azok elalélnak attól, hogy kihangosítva hallják beszűkült véleményüket. Nem párbeszéd, hanem üvöltözés, egyre hangosabban, egyre mocskosabb jelzőkkel.
A műfaj öngerjesztő természetéből adódóan mindig hangosabb és egyre erőteljesebb ingerekre van szükség a harckészültség indulati szinten tartásához.
A melegkérdés egy homofób társadalomban lassan az egyetlenné válik, amely indulati töltetet kaphat. Köztudottan a magyar nép az egészséges szexualitás híve, ezért a tömegekhez a normalitástól eltérő irányultságokat kell odamutatni, a felháborodás borítékolható. Kipróbált, bevált, eredményes politikai eszköz hazai viszonyaink között. Statisztikai értelemben bizonyosra vehető, hogy mindkét táborban azonos mértékben találhatók az átlagostól eltérő magatartásminták. Itt lebukik valaki az ereszcsatornán, ott megvádolnak valakit bizonyítékok nélkül, amott törvényt gyártanak, mintha gyermekkorban fertőző betegségként megkaphatná bárki, mesekönyveket darálnak, pedofilokat a köz véleménye szerint enyhén büntetnek, miközben kiskorúak sérelmére elkövetett nem létező műtéteket megtiltanának… Bűn lesz, ami természetes, ahogy a menekültből migráns. És mintha az egyesült ellenzék ezen a terepen is felvenné a Fidesz eszközeit.
Látszólagosan nem ide tartozik a kormánypárt lovagkereszttel kitüntetett publicistájának ordenáré szóhasználata a sajtóban. Látszólag arra reagál, hogy a német kormány sorra leállítja az atomerőműveket, s Brüsszel is afelé hajlik, hogy inkább a megújuló energiákat kellene támogatni, mintsem az atomerőműveket a széndioxid-kibocsátás elleni küzdelemben. Mindeközben a magyar megoldás az orosz hitellel épülő Paks2. S ezért a publicista odamondja nekik: „mentek ti a p…-ba!”
Már csak abban bízhatunk, hogy Berlinben kevesebben olvassák a Magyar Hírlapot, mint idehaza.
Rovat: VÉLEM ÉN
