Húsz évvel ezelőtt megjelent egy könyv ezzel a címmel, olyan jegyzeteket sorba állítva, amelyeknek felületet és szemléletmódot a román fővárosban megjelenő A Hét kölcsönzött. A sorozat darabjai – ma talán a Válogatott keresések címet adnánk neki – rapszodiikusan bukkantak fel (talán két éven át) , és szerénytelenség nélkül állítható: nem hatottak földrengésszerűen. Azt viszont sokan elismerték, hogy „benne van Bukarest”, már ahogy mindenki magának látja.
Ez a megfoghatatlan hely volt A Hét szülőhelye, máshol ez a lap nem láthatott volna napvilágot ötvenegy évvel ezelőtt, és nem érte volna meg a krisztusi kort 2003-ban, amikor hosszú szenvedés után kimúlt. Idén távozott diszkréten a főszerkesztője, Gálfalvi Zsolt is.
Arra gondoltunk hosszú töprengés nyomán, hogy talán nem szemérmetlenség az Új Hétben is megjelentetni azokat a jegyzeteket, hangulatképeket – kereséseket; hisz az a főváros, ahol most apokaliptikus képeket rajzol a végletekig elkínzott tudatokba a világjárvány: ha bennünket megkínzott is, a lapnak otthona volt.
A keresésről pedig itt csak annyit: van értelme, különösen, ha nem eredményes. Hisz valójában magunkat keressük. De az is lehet, hogy a szerző által bukaresti lakosként eltöltött fél évszázad ehhez nem elég.
Ágoston Hugó: Bevezetés egy kísérlethez
Könyvritkaságot tart a kezében az olvasó.
Egyre több a könyvritkaság, ezt az alacsony példányszám teszi. Tudunk könyvekről, amelyek egyenesen az antikváriumban jelennek meg.
Ritkaság ez a könyv azért is, mert a szerzőnek nem állt szándékában, hogy kiadassa, sőt mindvégig késleltetni próbálta a megjelenését. A könyvkiadói fegyelem elképesztően fellazult, ádáz betűvetők gátlás nélkül jelentetik meg műveiket. Az olvasónak pedig elég, ha megvesz egy-két rossz könyvet, utána nem olvas többet, csak rádiót hallgat, tévét néz. Egyértelmű: a könyvkiadók a vétkesek abban, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak.
Nem túl gyakori az sem, hogy egy fizikus olyasmit írjon, mint ennek a könyvnek a meghatározhatatlan műfajú írásai. A szerző, akinek – ötvenöt évesen – ez az első könyve, valamikor arról álmodozott, hogy ő írja meg a modern fizika alapvető összefoglalóját. Nos, ez lett belőle. Előre jeleznünk kell, hogy hiába keresik e kötetben az egységes térelmélet végső nagy egyenletét. Olvashatnak viszont aszfaltozó pópákról, csivitelő csitrikről, tetovált aszfaltbetyárokról, egy város hangulatáról.
Újabb ritkaság: a Bukaresti élet, képek: egy sorozat első kötete. Ha megjelenik, ha akár egy is ott van belőle az olvasó kezében, kész-pász, visszavonni nem lehet. Ha nem folytatódik a sorozat, a könyv akkor is sorozatot indító darab lesz. Senki sem tehet már ellene semmit.
De leginkább könyvritkaság ez a kis kötet azért, mert több előszava van. Kereken tizenkettő. Láttak még ilyet? Ugye, nem. Írók, gondolkodók, költők, világhírű személyiségek, jó barátok egy csokorban.
Elbújhat mellette – szokták mondani, amikor a nem kiválót összehasonlítják a kiválóval. S ez a furcsa kísérlet, ez a szöveg éppen ezt teszi: elbújik az előszók mögé, meghúzza magát. A szerző pedig vidám főhajtással mond köszönetet az előszóírók mindegyikének. Nélkülük ez a könyv aligha született volna meg.
„Nem hittem volna, hogy megérem ezt a pillanatot” – mondta halálos ágyán egy jeles előttünk járó. Találóbb szóval mi sem zárhatjuk ezt a bevezetőt.
Ne haragudj, és légy békével, olvasó!
