Megdobbant a szívem, amikor a Transindexen megláttam Karácsony Gergely főpolgármester Facebook-bejegyzését arról, hogy a Nyugati pályaudvar melletti teret a főváros önkormányzata Puczi Béláról, Marosvásárhely hőséről nevezi el.
Álljon itt először Karácsony Gergely tájékoztató bejegyzése, utána meghatódottságom oka.
„Kezdeményezem, hogy közteret nevezzenek el Puczi Béláról Budapesten.
1990. március 20-án tízezer magyar gyűlt össze Marosvásárhely főterén, hogy békésen igazságot követeljen. Előző nap helyi lakosokból álló felbőszített tömeg támadt az RMDSZ székházára, több magyar és erdélyi származású embert brutálisan megvertek, köztük Sütő András írót is.
A tüntetés hírére ismét támadó csapatok jelentek meg a magyarokkal szemben. A gyermekek és az asszonyok a városháza épületébe menekültek, a férfiak pedig megpróbáltak védekezni a túlerővel szemben. A katonaság körbezárta a várost, de nem segített a bajba jutott magyaroknak. Marosvásárhelyen elszabadult a pokol.
A semmiből azonban egyszer csak elhangzott az azóta már híressé vált kiáltás: „Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!” Egy újabb csapat jelent meg a főtéren, hogy segítséget nyújtson a felbőszült tömeggel szemben. A vezetőjük Puczi Béla volt, magyar származású, cigány nemzetiségű „bozgor”, ahogyan a falujában nevezték, vagyis hazátlan.
Puczi Bélát az eset után börtönbe zárták, több hónapig raboskodott. A folyamatos rendőri zaklatások miatt Magyarországra jött családjával, menekültstátuszt kért. Zaklatott élete azonban mintha csak ekkor kezdődött volna igazán. Magyarországon is kijutott neki a megkülönböztetésből, a menekültstátuszt sokáig nem kaphatta meg, amikor pedig már kijárt neki, nem igazán lehetett boldog. Addigra az élet nagyon megviselte, több társát elvesztette, a vele történt igazságtalanságokat pedig nem tudta feldolgozni. Egyedül, nyomorban halt meg 2009-ben Budapesten. S mintha az igazságtalanság halála után is követte volna, hiába kérelmezték a Roma Büszkeség Nap szervezői, hogy emléktáblája lehessen a Nyugati pályaudvarnál, ahol utolsó éveit töltötte, a kérést először elutasították. Néhány hónappal később engedélyezték, ez az emléktábla őrzi a nevét 2018 óta. Számos roma szervezet kérte, mi pedig egyetértettünk velük, ez az ember megérdemli, hogy egy köztér viselje a nevét Budapesten.
Mindig borzalmas tettek és következmények származnak abból, ha felsőbb hatalmak bármilyen indokból megosztanak egy országot, és gyűlöletbeszéddel egymás ellen fordítanak embert és embert. A múlt hibáiból tanulnunk kell, legfőképpen úgy, hogy ha szembenézünk vele. Puczi Béla egy igazi hős volt, akit kora nem tudott méltóképpen tisztelni. Remélem azzal, hogy közteret nevezünk el róla, megadjuk azt a megbecsülést, amelyet még életében érdemelt volna.
#Budapest”
*
Ihletett ötlet, ihletett javaslat, ihletett döntés, ihletett szöveg. Különösen a következtetés: „Mindig borzalmas tettek és következmények származnak abból, ha felsőbb hatalmak bármilyen indokból megosztanak egy országot, és gyűlöletbeszéddel egymás ellen fordítanak embert és embert. A múlt hibáiból tanulnunk kell, legfőképpen úgy, hogy ha szembenézünk vele”.
Marosvásárhelyi vagyok, a marosvásárhelyi fekete márciusról a híreket Bukarestben figyeltem (nem volt magyarbarát a hangulat, a média már javában torzított), lakásunk Vásárhelyen a híres gyógyszertár közelében volt, ahol az események korábban kirobbantak, rokonok, barátok, ismerősök életét féltettem, és első kézből, tőlük tudtam meg, hogy kik és hogyan mentették meg a magyarok – és meggyőződésem, hogy nem csak a magyarok, de a rendes románok, Románia – becsületét akkor a cigányok Puczi Béláék spontán vezérletével, megakadályozva az erőfölény vérengzését a karhatalom bűnös tétlensége közepette.
Amit akkor, 1990-ben írtam azokról a rettenetes napokról, időbe tellene előkeresni, de eljön annak is az ideje. Mementóként és tanulságként arra is, amit Budapest főpolgármestere a nyilvánossággal megosztott.
Hanem később, amikor már a magam alapította lapban, amelynek Vélemény rovatát vezettem, már nem írhattam, 2018 szeptemberében, egy budapesti családlátogatásom alkalmával Puczi Béla alakját és történetét röviden megidéztem egy rádiójegyzetben. Szeretném, ha elolvasnák.
*
Köszönet, a marosvásárhelyiek nevében is, a Puczi Béla térért, főpolgármester úr – és sok sikert Önnek minden téren!
Arra gondolok, hogy az Önök kezdeményezése nyomán hátha lehet, lesz egyszer Puczi Béla tér annak a derék, bátor embernek a szeretett városában, Marosvásárhelyen is.
*
Amint Pallós Roland Krisztián Facebook-hozzászólásából megtudjuk, az emléktábla Kállai András szobrászművész alkotása. Köszönet! (A szerk.)