Számunkra nemcsak mélyenszántó esszék írója volt, briliáns publicista és eredeti gondolkodó, meghatározó közéleti ember. A barátunkat, a tanítónkat, a leginspirálóbb munkatársunkat veszítettük el. A Mérce cikke.
Elhunyt Tamás Gáspár Miklós.
Számunkra nemcsak mélyenszántó politikafilozófiai és eszmetörténeti esszék írója volt, briliáns publicista, bravúros stiliszta, fáradhatatlan vitázó és eredeti gondolkodó. A barátunkat, a tanítónkat, a leginspirálóbb munkatársunkat veszítettük el.
Aligha menekülhetünk most, ezen a szomorú órán az életrajzi adatok száraz felsorolásába. Bár ez fájdalmunkat leplezhetné, félelmünket, hogy mennyire magányosan maradtunk, álcázhatná, a bevett fordulatok ismétlése meglehet enyhet adna, önmagában semmit sem árulna el arról az emberről, akit szerencsénk volt megismerni, s akit szerkesztőségünk magunk mellett tudhatott.
Akik látták őt a katedrán állni, amelyről több ízben is, más és más politikai berendezkedések eltiltották és kiszorították, akik hallották tüntetéseken szenvedélyesen fölszólalni, akik részt vettek azokon a beszélgetéseken, könyvbemutatókon, vitaesteken, amelyeken példátlan felkészültséggel és kimeríthetetlen műveltséggel előadott, akik együtt munkálkodtak vele egy más világ reményében, s akik évtizedek alatt beleolvastak a könyveibe, esszéibe, fordításaiba és tanulmányaiba, azok előtt világossá válhatott, hogy
Tamás Gáspár Miklóst valami különös fűtöttség köti az igazsághoz.
Nem tűrhette, ha valami hamis fényben tűnt fel, a talmit, a gagyit, a „lazaságot”; mérlegelés nélkül rámutatott, ha valaki nem volt autentikus, szívből megvetette a gondolattalanságot, gyűlölte a jóra való restséget. Valamiféle „szellemi nemességnek” nevezhetnénk ezt, amelyet ő haragosan visszautasítana, és megdorgálna érte.
„Lóság!” – Írná.
Tamás Gáspár Miklós egyszerre volt az 1968-as érzületek hordozója, a letűnt munkásmozgalom kései gyermeke, a kolozsvári református közösség fia, kisebbségi érzelmek közvetítője, a rendszerváltás örököse, hajlíthatatlan demokrata, beskatulyázhatatlan baloldali, és mindvégig és elsősorban: az igazság szeretetének kérlelhetetlen gondolkodója.
TGM lapunk elődjére, a Kettős Mérce blogra 2015-ben publikált először, majd rendszeresen jelentkezett írásokkal a blog, később a merce.hu felületén. 70. születésnapján kiemelkedő, magyarul nehezen elérhető írásainak gyűjteményével jelentkeztünk. Utolsó, életében megjelent nagyszabású írását, az Öt tanács a hazának című esszéjét december végén közöltük a Mércén.
A szerkesztőségünk őriz egy képet róla, amely egy tüntetés alkalmával készült. Ezen egy zászlót, egy vörös zászlót a magasba emelve lépdel a tüntetőkkel.
A ritka képek egyike ez, amelyeken Tamás Gáspár Miklós mosolyog.
