Magyar ügyvéd
Talán tízezres nagyságrendre is tehető a hatályos jogszabályok száma, és ehhez képest születik évente akár 1500 új vagy módosító rendelkezés is. Ennek a tíz százaléka legyen 150, és ez a keret bőven elég ahhoz, hogy a lakosság életét vagy az önkormányzatok és vállalkozások alapvető működési viszonyait érdemi egyeztetés nélkül változtassák meg. Ennyit a Brüsszelnek tett ígéretről, ami arról szól, hogy társadalmi egyeztetésre kell bocsátani a törvények, kormányrendeletek, miniszteri rendeletek kilencven százalékának tervezetét és indokolását egyaránt.
A kormány által kezdeményezett jogalkotást megelőzően a társadalmi konzultációra időt kell biztosítani, és a kabinet azt is vállalta, hogy a speciális, rendkívüli gyors jogalkotási lehetőségek arányát csökkenti – jelentette ki Gulyás Gergely miniszter július 7-én. Négy nappal később azután – természetesen minden egyeztetés nélkül – délben beterjesztették, és másnap elfogadták a kata-törvény módosítását, amely több százezer kisvállalkozót, s nagyjából ugyanennyi családot érintett. A jogszabályt július 18-án sietve ki is hirdették.
Pintér Sándor belügyminiszter belegyalogolt – persze a szakma megkérdezése nélkül – az abortusz szabályaiba is. Kitalálta, hogy a terhességmegszakítás előtt az érintett asszonynak meg kell hallgatnia a magzat szívhangját, mielőtt az abortuszt kérelmezheti. Ami részben orvosi abszurd, mert a nem kívánt terhesség hatodik, hetedik hete előtt nincs ilyen szívhang.
És megint betért az elefánt a porcelánboltba. A volt főrendőr átalakítaná az egészségügyet is: például államosítanák az önkormányzati tulajdonban működő szakrendelőket, korlátoznák a szabad orvosválasztás jogát, szigorú feltételekhez kötnék a fekvőbetegek látogatását, központosítanák a háziorvosi körzetek határainak kijelölését, lehetővé tennék a kórházi dolgozók átvezénylését. A Magyar Orvosi Kamara nem fogadja el azokat a sajtóban megjelent módosítási terveket, melyeket a minisztérium törvényjavaslat formájában kíván a kormány elé terjeszteni – tette közzé a testület a honlapján. Tudatják, ha igazak a hírek, akkor a kamarával semmit nem közöltek, az előkészítésben pedig a korábbi ígéretekkel ellentétben nem vehettek részt. De nincs is szükség semmiféle egyeztetésre, mert Pintér szerint a javaslatok gyors elfogadásához kiemelkedő közérdek fűződik. Ami azért is aggályos, mert ez egészségügyi ellátórendszer évtizedes problémákkal küzd, a Fidesz meg 2010 óta kétharmados többség birtokában kormányoz, de ez a probléma eddig nem aggasztotta a NER-t. Akkor mire ez a kapkodás?
Azután itt a kormánytisztviselők kényszerszabadságolásának ügye is. Szeptember utolsó napján döntötték el, hogy december 22-e és január 8-a között kötelező igazgatási szünet lesz, vagyis kényszerszabadságra küldik a minisztériumok, kormányhivatalok és más állami szervek dolgozóit. Ez idén hat, jövőre öt munkanapot érint, és akinek a 2022-es kerete kimerült, annak a jövő évi szabadság terhére kell otthon maradnia. Emiatt a munkavállalók szándékaik ellenére veszíthetnek 11 napot, ami azt jelenti, hogy például egy fiatal, fogalmazó besorolású diplomás kormánytisztviselőnek – akinek 28 nap jár – marad a következő év hátralevő részére 17 napja. Nem ezt ígérték nekik, hiszen a munkáltatói jogkör gyakorlója a tárgyévben február végéig köteles éves szabadságolási tervet készíteni, s arról a kormánytisztviselőt tájékoztatni. Ezt a rendet egyetlen tollvonással visszamenőleges hatállyal változtatták meg, szokás szerint egyeztetés nélkül.
Most lépjünk vissza a jog talajára. Alapvető, hogy – amint a jogalkotásról szóló 2010. évi törvény fogalmaz – a „jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre”. Ez egyebek mellett a kata ügyében sem teljesült, mert az érintettek alig egy hónapot kaptak az átállásra.
És következzék egy újabb szempont: a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010-es törvény szerint e „törvény hatálya a miniszterek által előkészített jogszabálytervezetek természetes személyek, valamint nem állami és nem önkormányzati szervek, szervezetek által történő véleményezésére terjed ki”. A Wolters Kluwer Kft. adatai szerint 2021. január 1-je és december 31-e között összesen 1517 új jogszabály (törvény- vagy törvénymódosítás, kormány-, miniszteri vagy egyéb rendelet) jelent meg. Ezekben – néhány kivételtől eltekintve – szó sem volt semmiféle nyilvános egyeztetésről, mi több, hatásvizsgálatról sem.
Pedig a rendelkezés egyértelműen fogalmaz: társadalmi egyeztetésre kell bocsátani a törvény, a kormányrendelet, a miniszteri rendelet tervezetét és indokolását egyaránt. Ezzel szemben a kormany.hu oldalon – ahol a javaslatokat elvileg közzé kellene tenni – az idén egyetlen anyag olvasható, ami a „Magyarország zöld közbeszerzési stratégiája 2022-2027” címet viseli. Mi van azzal az ebben a ciklusban elfogadott 16 új törvénnyel és 11 törvénymódosítással, a számtalan kormány- és miniszteri rendeletről nem is beszélve?
Akkor mi most jól megígérjük Brüsszelnek, hogy ettől kezdve majd jó fiúk leszünk? Ezt ki hiszi el nekünk? Nem kellene abban bízni, hogy az Európai Bizottságban csak hülyék ülnek. A tényszerűség kedvéért ismerjük el azonban, a magyar kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy a jogszabálytervezetek kilencven százalékában biztosítja a társadalmi egyeztetést. Ha nem, akkor az illetékes ellenőrzési szerv majd szigorú, visszatartó hatással bíró büntetést szab ki az érintett tárcára. Ami azt jelenti, hogy a minisztérium a bírságot befizeti a büdzsébe. És akkor mi történik? Az állam az egyik zsebéből a másikba teszi át a pénzt, a személyes felelősségről viszont szó sem esik.
Ennek így semmi értelme, mert ez nem több szemfényvesztésnél. Arról nem is beszélve, hogy a gyakorlatban mit jelent a vállalt kilencven százalék… Talán tízezres nagyságrendre is tehető a hatályos jogszabályok száma, és ehhez képest születik évente mondjuk 1500 új vagy módosító rendelkezés. Ennek a tíz százaléka legyen 150, és ez a keret bőven elég ahhoz, hogy a lakosság életfeltételeit vagy az önkormányzatok és vállalkozások alapvető működési viszonyait érdemi egyeztetés nélkül változtassák meg! Ennyit a Brüsszelnek tett ígéretről.
Végezetül hadd jegyezzük meg: a kormány tizenkét esztendeje megy szembe a saját jogalkotási szabályaival, semmibe véve az egyeztetési kötelezettséget. Ráadásul Orbán beleszeretett a veszélyhelyzet idején alkalmazható rendeleti kormányzásba, amitől a Covid-járványra, majd az orosz-ukrán háborúra hivatkozva nem akar megválni. Minderre a koronát azzal tették fel, hogy az Európai Bizottság kérésére benyújtott, egyelőre kihirdetésre váró törvényekről sem egyeztettek senkivel.
Ennyit Gulyás Gergely júliusi ígéretéről. A NER láthatóan nem tanul semmit, miközben vizet prédikál, de a bort – a hatalmat – jobban szereti.
Forrás: Újnépszabadság
