Bekopog egy nő az ajtón, és azt mondja: miniszterelnök szeretnék lenni. Szokatlan ez egy olyan országban, amely sok éve lemondott a fejlődésről. Ahol az ország fele kínosan tanulatlan és hiábavaló, értelmetlen dolgoktól várja, hogy jobb legyen.
Bekopog egy nő, és azt mondja: kidobom innen Orbán Viktort. Tetszik a mondat, nem csak a stiláris szokatlansága miatt, hanem mert komolyan gondolja, aki mondja. Végigjárja az országot, és mindenhol elmondja, hogy nyerni fogunk. Úgy tűnik, rendes ember. Ennek a magyarázatát nem bonyolítanám túl, ez a politikában azt jelenti, hogy nagyjából azt teszi, amit mond.
Azt is mondja, hogy minden sejtjében ellenzi Orbán, Semjén és Kövér világát. Ő szinte mindenben a szöges ellentétük, és ebből az következik, hogy mániás módon szeretné ezt az országot Európához húzni, kötni, emelni.
De van még ennél is fontosabb feladata: az, hogy az ellenzéki győzelem után Orbán ne tudjon visszajönni. Soha többé, ez az ország legalapvetőbb érdeke. Ehhez jelentős ellenállást kell felépíteni. Az ellenállás felépítéséhez viszont hősiesség kell. Csakhogy a hősiesség problémás.
Az értelmiség sok évtizede a túlélésre optimalizál. Többnyire úgy gondolja, hogy szép-szép a hősiesség, módjával szükséges is, de azért csinálja más. Csinálják a hülyék. Így aztán erre a heroikus szerepre senki sem jelentkezett, csak Dobrev Klára.
Dobrev félelem nélkül beszél, ez különbözteti meg a többiektől. Macsó és primitív volt az elmúlt tíz év, bátorság kellett ahhoz, hogy nőként elinduljon Orbán ezermilliárdos maffiája ellen. Úgy, hogy Gyurcsány a férje, és tudja, hogy milyen aknamezőt örököl majd Orbán után, mégsem fél.
Robert Greene, amerikai filozófus mondja, hogy a félelem teljes hiánya kell a sikerhez. Félős emberből nem lesz hadvezér, nem lesz Napóleon, Julius Ceasar vagy Mózes. És félős ember ne legyen Orbán kihívója sem. Azért, mert félve, óvatoskodva még egy színházat sem lehet elvezetni.
Nem szuperképességről beszélek, időnként Szél Bernadettben és Szabó Tímeában is érzem a bátorságot, a félelemnélküliség szabadságát, de az ellenzéki fiúkban ritkán. Talán túl sokáig nem csináltak semmit, és a nem dolgozó politikus így vagy úgy, de sorvad és lényegében meghal. A politikában nincs megállás, nem lehet egyetlen olyan nap sem, hogy ne kezdeményezz, ne intézkedj, ne irányíts, ne legyél intellektuálisan aktív. Ha nem vagy aktív, kezded elveszteni a bátorságodat, képtelen leszel gyorsan reagálni, amikor valami fontos dolog történik.
Arcátlan bátorság kell a miniszterelnökséghez, csak legyen mellette elegendő önkontroll is. Orbán is arcátlanul bátor, de az ő esete mégis nagyon más. Nincs olyan ember Európában, mint Orbán. Nincs senki, aki ennyire, ilyen mértékben veszi semmibe a valóságot. Egyetlen másodpercig sem méltatja figyelemre. Virtuális világban él, és azt hiszi, hogy amit kimond az már meg is történt. Orbán elhitte, hogy képes olimpiát rendezni. Elhitte, hogy ő Európában jelentős politikai játékos. És amikor Matolcsy vagy Szijjártó elmondja, hogy épp megelőzzük Európát, elhiszi.
Talán Dobrev képes lenne kilépni a politika virtuális világából. Beszél négy világnyelvet, és érti, hol van Magyarország helye. Kicsi vagy és gyenge, ezért tanulj és dolgozz többet. Ez sokak számára nem a legvonzóbb tanács, de nekem viszont épp a legmegfelelőbb.
Végül néhány mondat, hogy miért segítek neki szívesen. Azért, mert úgy érzem magam, mint a nagy port felvert regény, a Behódolás hőse, akitől az író fokozatosan mindent elvett: a barátnőjét, a szüleit, a munkáját, a kedvenc szerzőjét… ott maradt teljesen kifosztva. Nekem a munkámat vették el, a kedvenc újságomat, nem maradt egyetlen olyan rádió- vagy tévéprogram, amely érdekelne. Nincs kedvenc pártom, nincs focicsapatom, nincs imádott színházam, sem vendéglőm. És egyáltalán nem bízom ebben az országban. Ilyen körülmények közt, ha jön egy nő, ha jön néhány ellenzéki, akik azt mondják, hogy megpróbáljuk visszavenni ezt az elrabolt országot, akkor azt kérdezem: segíthetek?
Forrás: Újnépszabadság