New Yorkban Pollack bácsinál laktam két évig. A fia helyettes vezérkari főnök volt és a következőt magyarázta. Izrael majdnem elpusztult 1973-ban, azért, mert sokat okoskodtunk. A Moszad, az elhárítás, a vezérkar azon tépelődött, hogy mi lehet Anvar Szadat fejében, mit akarhat, mi a szándéka. Hiba volt.
Akkor politikát tanultam és nagyon érdekelt a magyarázata. Azt mondta: ne találgass, ne okoskodj, ne remélj. Inkább higgy a szemednek. Akkor is tévedhetsz, de ritkábban és kisebbet fogsz tévedni.
Azóta eltelt harmincöt év, és azt látom, hogy ez a tanítása bevált.
Az elmúlt öt napban MZP megsértette Jakab Pétert, elmondta, hogy Dobrevtől menekülni kell és Karácsony Gergely is kapott elég sebet. Így vagy úgy, de hatszázezer szavazóból 400 ezret sértett meg. Azt is látom, hogy a kezdeti örömünnepnek hamar vége lett.
Persze lehet, hogy mindez csak véletlen, lehet, hogy tud másmilyen is lenni. Lehet, hogy magnetikus vonzereje van a bizonytalan szavazókra, akik többnyire attól bizonytalanok, hogy nem érdekli őket a politika.
Találgathatunk, hogy hány Fidesz-szavazót tudhat átcsábítani, igyekszem megértő és jóindulatú lenni. De ez mind reménykedés és okoskodás. Azt viszont látom, hogy jelentősen gyengítette az ellenzéki összefogást.
Tudom, hogy mindez szomorú, de megígérem, hogy ha ennek az ellentétét látom, ha azt látom, hogy építi, emeli, erősíti ezt a törékeny közösséget, akkor is a szememnek fogok hinni, és megírom.
Forrás: Újnépszabadság
