Egyre csak mondta, mondta a statisztikai adatokat, így végül lényegében lekéste a tegnapi, holland-angol EB elődöntő első gólját. Hajdú B. István a kibontakozóban lévő holland támadást nem követte, azt nem tartotta fontosnak, helyette, mint máskor is mindig, teljesen érdektelen adatokat sorolt, a legforróbb pillanatokban pedig a holland vezetőedzőről beszélt, épp arról tájékoztatta a nézőket, hogy „játékosként Koeman holland színekben sosem vesztett Anglia ellen”… így már csak annyi ideje maradt, hogy felkiáltson: Az első gól!
Szerencsétlen magyar nézők. Megkérdeztem régóta Barcelonában élő, egykori gimnáziumi osztálytársamtól, hogy náluk kik és hogyan közvetítik a futballmeccseket. Megírta. A holland-angolról ezt: „Két segédkommentátor technikai és taktikai szempontból egészítette ki a közvetítést. Az egyik Albert (Xapi) Ferrer, a Cruyff-féle Barcelona dream team jobbhátvédje, jelenleg a holland Vitesse edzője volt, aki rendesen vágja a témát”. Azért ez így kicsit más.
Az adatközlési tébolyult Hajdú B. ennek a legprimitívebb, legirritálóbb és valószínűleg sehol másutt a világon nem alkalmazott közvetítési stílusnak a hazai meghonosítója, és őt követi, utánozza szinte valamennyi futballkommentátor. Ők a mérkőzés alatt számok, adatok, időpontok, helyszínek tömegét zúdítják a tévénézőkre, nem ritkán évtizedekre visszamenőleg. A futballhoz valójában egyik sem ért. Csak a játékosok nevét ismerik, arról viszont, hogy valójában mi történik a pályán, fogalmuk sincs, ezért szakmai észrevételt egy-két kivétellel soha nem tesz egyikük sem: X csapat feltolta a védelmét, Y csapat pedig letámad. Ennyit tudnak a fociról, tehát semmit, így kizárólag annyit mondanak róla, amit a néző maga is lát. Felrúgták, durva volt, sárga lap, még öt perc van hátra, na meg a hosszabbítás. Kösz, fiúk, ez érdekes volt.
Barcelonai barátom levele így folytatódott: „Nálunk a tv-közvetítésekben többnyire van egy profi újságíró kommentátor, aki közvetíti a játékot, dinamikusan, „latinosan”. Mellette ott van még általában két segédkommentátor, rendszerint volt futballisták vagy edzők, akik szakmai jellegű kommentárokkal egészítik ki a mondandót. Ezek ismertetik a játékosok körülményeit és képességeit. Ez utóbbiak előtt bizonyára van egy-egy dosszié, amikben vannak statisztikák, mert néha beadnak egy-egy adatot, de nem viszik túlzásba. Szokott lenni még egy negyedik kommentátor, gyakran nő, aki a kispadokat és a pálya szélét figyeli. A katalán rádióban, amit csak autóban szoktam hallgatni, ezekhez hozzájön egy fickó, aki a statisztikát viszi, de általában csak akkor szólal meg, ha a vezetőkommentátor rákérdez valamire. Szóval az egész nem zavaró, elég profi”.
És nálunk? Három csatár rohan a kapu felé, te már talpon vagy, izgalmadban nyelni sem tudsz, eközben a hazai kommentátorok arról beszélnek, hogy 1988-ban, a második félidőben… Képzeld el, hogy operában vagy, a Turandotot vagy a Toscát nézed, és a Nessum Dorma vagy a Levélária közben az épület karbantartója felmegy a színpadra és a villanyszerelésről kezd beszélni. Hajdú B. és társai pontosan ezt teszik, ekképp tulajdonképpen nem csak ők maguk nincsenek benne a közvetítésben, a játék izgalmában, de téged is kivesznek belőle. Szánalmas, frusztráló dilettantizmus. Mi sem természetesebb, hogy Hajdú B. Prima Primissima díjat kapott érte.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. július 12-én