Az ember érzékenysége – képessége és hajlama rá – nem összeegyeztethető a földön megvalósult élettel: annak törékenységével, minőségével, bizonytalan kimenetelével. Ezért valamennyi tisztességes emberi tevékenység mindig is ennek az összeegyeztethetetlenségnek az elfedésére, a földi élet okozta ezernyi szenvedés és nehézség enyhítésére szolgált. Végső soron vigaszként az elkerülhetetlen halálért.
Az emberi tevékenységeknek azonban csak egy része tisztességes. Nekünk például, akik ismét egy önkényuralmi rendszerben, szó szerint egyetlen ember uralma alatt élünk s halunk, bőségesek a tapasztalataink arról, hogy egy ilyen rendszer létrehozója és közvetlen fenntartói nem segítik, ellenkezőleg, nehezítik az élet élését. S teszik ezt szándékosan, teljes tudatossággal – romlott lélekkel. S ha tőlük függ, ezután is ezt fogják tenni, „Folytatjuk”, mert népes szavazótáborukban a pártszellem lojalitását már rég felváltotta a csordaszellem iszonyata.
Mivel csupán három hónappal ezelőtt nem volt három ember, aki azt gondolta volna, hogy lehetséges kiút ebből a mind elviselhetetlenebb rémálomvalóságból, ésszerűnek tűnik a kérdés: akik ötödször is a régi ellenzéki pártokat bíznák meg, hogy próbáljanak meg átjutni az autokrácia erődrendszerén, mivel őrzik, táplálják magukban a reményt? Nem inkább egy újabb vereség gondolatától kéne nekik is halálra rémülniük? Vagy ők talán nem úgy emlékeznek, hogy minden kétharmad után valamivel távolabb kerültünk Európától, az EU-tól, ugyanannyival közelebb két borzalmas diktatúrához, Oroszországhoz és Kínához, no meg korszerű kórházak, utak, vasútvonalak helyett újabb és újabb elnyomó törvények és intézmények születtek? Legutóbb például a Szuverenitásvédelmi Hivatal, amelynek igazgatója elsőként épp Magyar Pétert fenyegette meg három év börtönnel.
Másfél évtized tekintélyes része a gyorsan lepergő emberi életnek, ráadásul ugyanezt az Orbán-rendszerben leélni egy nemzet számára pótolhatatlanul kárba veszett idő is. A rendszerváltást megelőző korszak után ismét történelmi léptékűvé vált a hátrányunk. A világban az innováció új hulláma zajlik: mesterséges intelligencia, szintetikus biológia, kvantumtechnológiák, űrkutatás, elektronika, kiberbiztonság, gépi tanulás, eközben nálunk csak várak és sportlétesítmények épülnek, a pénzek eltűnnek, a tudás helyei leépülnek, Orbán Viktor meg olyan szintre süllyedt, amihez képest egykori dakotamondásai Platón és Arisztotelész voltak. Csak a nemzet kifosztásában nem hanyatlik. Íme, az aktuális szellemi színvonala: „A legjobb hír, hogy körbe vagyunk kerítve, mert így minden irányban támadhatunk”. Dehogy támadunk, végzetes lemaradásban vagyunk.
Magyar Péter az utolsó utáni pillanatban bukkant fel: személyében a kereslet találkozott a kínálattal, az erő a tömeggel, ugyanakkor az általa kiváltott elementáris lelkesedés az ellenzéki pártok legsúlyosabb kritikája. Rá is szolgáltak. Vajon a „fiatalos” pártok közül a Momentum miért rekedt meg 10 százalék alatt, mondjuk 20-25 helyett? Mert a 2017- es NOlimipa óta nem volt semmilyen azonosítható céljuk, s a kormányváltás szándéka sem volt érezhető rajtuk. Mintha kivárásra játszottak volna, remélve, hogy az idő nekik dolgozik. Tévedtek. A Kutyapártnak még ennyi ambíciója sem volt: infantilisan fogták fel társadalmi szerepüket, a vezetőjük egy teljes évtizedet elhülyéskedett. Ő is tévedett. A kétkulacsos trükkök pártja, az LMP pedig azzal használná a legtöbbet, ha végre megszűnne.
Na és a DK? Dobrev Klára felkészült és valóban ambiciózus politikus, csakhogy ő meg egy sziklatömböt vonszol maga után. Azt hiszem, politikusként többre vihette volna, ha beadja a válópert. Ami pedig az ellenzéki pártok összességét illeti, talán mégiscsak ott kellett volna hagyniuk a Parlamentet, és akkor most ők lehetnének a Tisza Párt. De legalább a választáson való részvételért cserébe követeltek volna néhány szabálymódosítást, hogy egy kicsivel kiegyenlítettebb feltételekkel indulhassanak – hahó, hívők, értünk. De nem, mindent elfogadtak, mindenbe belenyugodtak, totálisan behódoltak. A rossz nem viseli el a jó jelenlétét, annak minden megnyilvánulását üldözi. Márpedig az autokráciák DNS-e az embertelenség, a pusztítás örökítőanyagát tartalmazza, ezért megszabadulni tőlük létszükséglet egy valóban szabadon létezni, lélegezni akaró társadalom számára.
Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. Véletleneken múlt, de jó, hogy belevágott, mert az élet túlságosan megrendítő ahhoz, hogy elvetemült bűnözők egy egész nemzetre rákényszeríthessék az akaratukat, akár évtizedekre is. Ellentmondásos karaktere, nem egyszer vitatható, szélesen szóródó nézetei miatt ő ma még afféle sötét ló, de a hajótörött, amivé ebben a rendszerben magam is váltam, már csak ilyen: még sok év elteltével is a tenger horizontját bámulja, hátha jön valaki és megmenti.
Forrás: Újnépszabadság