Amikor egy új, orosz, iskolai történelemkönyv úgy beszél az ’56-os magyar forradalomról, mintha nem telt volna el csaknem hetven év, akkor érdemes gyanakodni, hogy a szerző nem annyira a múltról beszél, mint inkább a jövőről. Hát még, ha az illető az orosz elnök tanácsadójaként minősítette 1956-ot annak, aminek, jelesül, hogy az fasiszta felkelés volt, a szovjet tankok annak leverésére jöttek be, továbbá, hogy a szovjet hadseregnek nem kellett volna kivonulnia Magyarországról.
Ez egyértelmű beszéd. Különösen annak fényében, hogy a szovjet hadsereg utódja ma pont ugyanezt teszi a szomszédunkban és pont ugyanezzel az indokkal: megpróbálja visszaállítani az „eredeti állapotokat”, másfél éve igyekszik elpusztítani az orosz elnök szerint nácizmussal fertőzött Ukrajnát.
Na és mi a hivatalos hazai reakció a magyar forradalom emlékének meggyalázására? Nincs. Van helyette felfoghatatlan és elfogadhatatlan hallgatás, valamiféle halk motyogás arról, hogy csak nem fogunk odaállni vitatkozni egy ilyen csekélység miatt, a mi ’56-unk csillaga olyan magasan és fényesen ragyog, hogy semmi nem ér fel hozzá. Gyáva, sunyi duma, ez nem egy szuverén ország válasza az őt ért durva támadásra és a benne megbúvó fenyegetésre.
A szóban forgó orosz történelemkönyv ránk vonatkozó hazug állításait nagyon sokan nem tekintik másnak, mint a magyar nemzet és személyesen Orbán Viktor szembe köpésének. Nem számít. A magyar szuverenitás, büszkeség és különlegesség nagy harcosa, a miniszterelnök hallgat, és vele hallgat a külügyminisztere is, aki más esetekben a legkisebb „sérelemre” is emelt hangon reagál. Ahogy a minap is hallgattak, félrenéztek, amikor egy másik diktátor biztonsági emberei Budapesten bántalmaztak egy magányos tiltakozót, amiért az ujjával „bemutatott” Erdogan elnöknek. Vajon mekkora lett volna a kormánykörök és a kormánymédia hangorkánja, ha mondjuk egy demokratikus, nyugati állam testőrei tettek volna ilyet? És ha a Fehér Ház íratott volna egy tankönyvet, ami rossz színben tünteti fel ’56-ot? Égindulás, földindulás, vagy Fidesz újságírónyelven „azok a rohadt, mocskos állatok”.
Egy költői kérdés: mitől ilyen nagy a megértés a magyar kormányban a diktatúrák és a diktátorok iránt? Tudjuk, holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Az igazi sértés számomra épp ezért nem az oroszok vagy a törökök, újabban a kínaiak lenéző, bennünket semmibe vevő viselkedése, hanem az, hogy Orbán Viktor teszi velünk ugyanezt. És nem csak a mostani hallgatásával. Az országból, amelyet az ’56 hősévé emelkedett kommunista Nagy Imre szabad, demokratikus, szovjet elnyomás nélküli Magyarországként képzelt el, az elmúlt tizenhárom évben Orbán uralma alatt autokrata szeméttelep lett. A liberális demokrataként indult Viktor – Nagy Imre fordított útját járva – egyeduralkodó zsarnokká vált. És most megbecsült tagja a diktatúrák és diktátorok örökké gyanakvásban élő, hasonszőrű partnereiket egyaránt megvető undorító táborának. Hazáját pedig maga után vonszolta ebbe a pokolba.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. szeptember 3-án.
