És mi van, ha Dobrev Klára személye nemhogy hátrány lenne áprilisban, hanem inkább előny? Mert van valami, ami nagyon erősen mellette szól.
Egyelőre azonban hiába nyerte meg az előválasztás első fordulóját, tartja magát a vélemény, hogy Orbán Viktorral szemben neki lenne a legkevesebb esélye. Se szeri, se száma az elemzéseknek és spekulációknak, de a többségük ehhez hasonló: hallotta a süket a némától, hogy mit látott a vak. Tudom, ennél azért ez egzaktabb, mint minden mást, ezt is mérik, és azok alapján ő a legelutasítottabb a három miniszterelnök-jelölt közül.
Azért alapvetően mégiscsak érzésekről, érzelmekről van szó: a férj politikai elutasítottságát kivetítik a feleségre is. Igazságtalan ez az összekapcsolás, és nincs is racionálisa alapja, mindazonáltal Dobrev Klára eddigi választási produkciója: a kampánya és a két tévévita arra utal, hogy képes lehet az őt sújtó előítéleteket lecsendesíteni és a második fordulót is megnyerni.
Úgy érzem, Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter nem tettek jót maguknak azzal, hogy az elmúlt napokban elég csúnyán belegázoltak a koalíciós és együttműködési fogadkozásokba.
Tehát ma már mindent mérnek, olyan mérés viszont nincs, amely megmondaná, hogy valakivel mi lesz hat hónap múlva. Merthogy a második forduló lezárását követően a győztesnek áprilisig hat hónap áll majd rendelkezésére, hogy a szavazókban róla élő képet valamilyen irányba befolyásolja. Hat hónap hosszú idő, sok mindenre elég. Így talán arra is, hogy az országot majd nyilván akkor is rendületlenül járó Dobrev Klára leoldja magát arról a zsinórról, ami a szavazók egy részének a fejében őt a férjéhez köti.
Már most iszonyatos a feszültség, a várakozás. Jó volna tudni, melyik miniszterelnök-jelölttel lenne a legtöbb esélyünk magunk mögött hagyni az Orbán-korszakot. És még ennél is fontosabb lenne azt tudni, hogy melyikükből lenne a legalkalmasabb miniszterelnök. Végtére is precedens nélküli feladatok tömege áll majd előtte: igazságot szolgáltatni a kifosztott, félrevezetett nemzetnek; Moszkva és Peking tudtára adni, hogy visszatérünk a Nyugathoz, és nem vagyunk többé vevők a keleti despotizmusukra: az erőművükre, egyetemükre, vasúti pályájukra, metrójukra, a méregdrága hiteleikre, rendszerük inherens romlottságára; s végül el kell majd kezdeni Orbán haszontalan mániái helyett az emberek igényeire költeni, azokat kiszolgálni: a kórházakban, iskolákban… mindenhol, ahol elkerülhetetlen a kapcsolatunk az állammal.
Ráadásul mindezt a bukott rezsim elszánt utóvédharcai közepette kéne majd véghez vinni. Nem fogjuk egyből visszakapni a porig rombolt demokráciát, téglánként kell majd újraépíteni, mint egy lebombázott gyárat.
Egy dolgot viszont biztosan tudni. A női hatalom egy évszázada erősödik, és nálunk is zajlanak a nők számára kedvező változások, éppen csak csigalassúsággal, alig észrevehetően. Na itt mutatkozhat meg Dobrev Klára versenyelőnye: egy női miniszterelnök valóságos női forradalom kiváltója és katalizátora lehet.
Mintegy hatvan országnak volt már vagy van ma is női vezetője, épp itt az ideje, hogy nekünk is legyen. A nők mást látnak és másképp, ennél jobb pedig aligha történhetne ebben a még ma is döntően férfiszemeken és férfiakaraton keresztül alakuló sötét, merev, korlátolt magyar világban.
A nők lehetnek áprilisban a mérleg nyelve, márpedig őket minden korábbinál nagyobb számban viheti el a szavazófülkékbe Dobrev Klára.
Forrás: Újnépszabadság
